Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek

Eredeti cím: Me before you
Nyelv: magyar
ISBN: 9789632663852
Eredeti megjelenés: 2012.
Kötésmód: puhatáblás
Oldalszám: 484
Kiadta: Cartaphilus Könyvkiadó

Fülszöveg: Louisa ​Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?
“– Ez volt életem legjobb hat hónapja – mondtam.
Hosszú csend következett.
– Fura módon, Clark, az enyémnek is.
És akkor, ott, meghasadt a szívem.”

 

Vélemény:
Sajnos a történet számomra már nem jelentett újdonságot, hiszen voltam olyan türelmetlen, hogy mikor már magyarul is megjelent nálunk a film, akkor egyből meg is néztem, gondolván hogy már úgy is mindegy, no meg persze ki tudja mikor juthatok hozzá magához a könyvhöz… Sajnálom, hogy nem voltam elég akaratos, hogy vagy így, vagy úgy, de minimum kölcsönbe nem kértem. Persze az értékéből ez mit sem von le, csak biztos vagyok benne, hogy sokkal intenzívebb élményben lett volna részem.
Amit mindenképp szeretnék leszögezni az az, hogy számomra nagyon nehéz sokat írni egy igazán jó könyvről. A Mielőtt megismertelek pedig pont egy ilyen jó könyv! Egy nagyon jó könyv! Talán az egyik oka ennek az, hogy ez nem egy szokványos szerelmi történet, hanem egy könyv a lehetőségeinkről, arról, hogy milyen tartalmasan éljük az életünket és mindemellett fontos morális kérdéseket is boncolgat.

Történetünk két legfontosabb főszereplője Louisa Clark, aki a kisvárosi átlagpolgárt testesíti meg, illetve a Will Traynor, egykori playboy, aki egy súlyos baleset következtében nyaktól lefelé szinte teljesen lebénult és így kényszerül élni mindennapjait. Will, aki korábban oly aktív életet élt, nem képes megbirkózni új helyzetével, így amikor már a feladás szélén áll, megérkezik az életébe Lou, aki a különc, de optimista természetével igyekszik kimozdítani Willt abból az apátiából, amibe a balesete után süllyedt.

Az egész olyan szinten reális volt és egyben szomorú. Nem egyszer elgondolkoztam azon, hogy én is így viselkedek egy fogyatékkal élő ember közelében? A szemem sarkából figyelem vagy feltűnően próbálom nem nézni? Ez is egy olyan nehéz dolog, annyira kevés figyelmet kap az ilyen emberek integrációja. Persze lehet mondani, hogy nem, de mégsem mindennapos esetről beszélünk. Lou tökéletes példa arra, hogy igyekszik úgy bánni Will-lel, mint egy nem sérült emberrel, visszaszól neki és kiosztja ha kell, nem hagyja magát. Ezzel töri meg, hogy úgy kezeli őt, mint ahogy bárki mást, így Will lassan feloldódik és igyekszik élvezni az életet a körülményei ellenére is.
A történet két nagyobb probléma köré épül fel, a könnyedebb rész Louisáé: hogyan éld az életed? Ragadj meg minden lehetőséget! Mozdulj ki a komfortzónádból és próbálj ki új dolgokat! Utazz! Élj! Erre próbálja rávenni ott Will, míg ő maga küzd egy nagyobb kérdéssel a környezetében: Joga van ahhoz, hogy dönthessen a saját haláláról? Megítélheti e, hogy mikor mondhatja azt, hogy elég ebből az életből? Lou mindent igyekszik megtenni, hogy megmutassa Willnek, igenis van miért élni!
Ez egy igen nehéz téma, de nagyon örülök neki, hogy nem félt az írónő hozzányúlni és boncolgatni kicsit, mindezt úgy, hogy nem vesztette el a súlyát a romantikus szálnak köszönhetően.
Sok kis momentuma és jelenete volt, amiket szerettem: Lou szülinapja, az esküvő, a nyaralás, sőt a vége is akármilyen szívszorító is volt. Will levele különösen szép volt. Ugye, mint említettem a filmet előbb láttam és mindamellett, hogy nagyon könyvhű volt, még így is maradt jó pár olyan jelenet, ami újdonságnak hatott, így ezeknek külön örültem.
Szívszorító volt, amikor már tudtam, hogy hamarosan végzek. Úgy feküdtem le, hogy a gondolataimban ott motoszkált a végkifejlet és már elkámpicsorodtam a gondolatra, hogy hamarosan el kell engednem a szereplőket. Az utolsó oldalaknál pedig alig bírtam visszafojtani a könnyeimet, hiszen muszáj, ha az ember lánya munka közben is olvas.
Számomra ez a könyv úgy érzem, Az időutazó felesége mellé kerül a kedvencségi listán. A karakterek annyira emberiek a hibáikkal, hogy sokkal közelebb éreztem magamhoz őket, mint a sok más könyv esetében. Biztos vagyok benne, hogy még nagyon sokszor újra fogom olvasni.
A borító:
Van néhány filmes borító, ami szerintem csodás. Amikor megláttam ezt először, akkor még csak a két színész pózolt vele és tudtam, hogy nekem ez kell! Szóval amikor lehetőségem nyílt rá, hogy beszerezzem, már konkrét célom volt, hogy ők legyenek rajta. Jól sikerült casting és jól sikerült borítókép! A színeivel valahogy visszaadja a könyv hangulatát, bár magam sem tudnám megmondani, hogy pontosan miért. Ez valahogy szívből jön. 😛
Kedvenc idézetek:

“Ne gondolj rám túl gyakran. Nem akarok úgy gondolni rád, hogy bömbölsz. Csak élj jól.

Csak élj.
Szeretlek.”
 
“Alig maradt valami, ami boldoggá tesz, de te azzá teszel!”
 
“– Jól vagyok. Csak… Láttam a világos inggallérját, és kontrasztként a sötét zakóját.
– Még nem akarok bemenni. Csak szeretnék itt ülni, úgy hogy ne kelljen arra gondolnom, hogy… Nagyot nyelt.
Még a majdnem teljes sötétségben is látszott, hogy erőlködik.
– Én csak…szeretnék csak egy férfi lenni, aki elment egy koncertre egy piros ruhás lánnyal. Csak még pár percig.”
“(…) élj merészen. Feszegesd a határaidat. Ne érd be kevéssel.”
Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük