Philip Zimbardo - Nikita D. Coulombe: Nincs kapcsolat

Eredeti cím: Man (Dis)connected
Nyelv: magyar
ISBN: 9789633107898
Eredeti megjelenés: 2015.
Kötésmód: puhatáblás
Oldalszám: 496
Kiadta: Libri Kiadó

Fülszöveg:
A környezet és a technológia változásai, az apa nélküli családok ijesztően magas száma, az iskolarendszer hiányosságai: mindezek együtt felelnek azért, hogy rekordszámú fiatal férfi képtelen boldogulni a tanulmányaival, nem tud szót érteni a lányokkal, és szexuálisan is kudarcot vall a nőkkel.
Philip Zimbardo, a világhírű szociálpszichológus Nikita D. Coulombe közreműködésével írt könyve nem éri be a fenti, hosszabb távon súlyos társadalmi következményekkel járó problémák feltárásával, hanem a lehetséges megoldási módokat is felvázolja üzenete férfiaknak és nőknek, szülőknek és fiatal felnőtteknek, pedagógusoknak és döntéshozóknak egyaránt hasznos és megszívlelendő.

“A kockázatokat felvállaló életet ballépések szegélyezik, a ballépések pedig létfontosságúak ahhoz, hogy hasznos tapasztalatokat szerezzünk a siker felé vezető úton.”

Vélemény:
A következő poszt kissé rendhagyó lesz, mivel maga az olvasott könyv is rendhagyó a már megszokott olvasmányaim között, hiszen ezúttal nem egy konkrét irodalmi művet olvastam, hanem mondhatni egy szociálpszichológia tanulmányt…
Zimbardo nevével tanulmányaim első félévében ismerkedtem meg először egy pszichológia kurzus keretében a stanfordi börtönkísérlet kapcsán, ezek után pedig az esemény legújabb filmes feldolgozását is megtekintettem. Ezek elég nagy hatással voltak rám ahhoz, hogy egyből felfigyeljek a könyv magyar nyelvű megjelenésére és arra, hogy milyen érdekesnek tűnő témához nyúlt ezúttal Zimbardo. Vagyis pontosítok, hiszen a kötet létrehozásában fontos szerep jutott az asszisztensének is, Nikita D. Coulombe-nak, aki szintén behatóan ismeri a témát.
Amit magáról a könyvről tudni érdemes, hogy a mai felgyorsult és digitalizálódott társadalomban élő férfiakat (és amúgy egy kicsit a nőket is) veszi górcső alá. A cím rendkívül figyelemfelkeltő, még ha nem is mindig tűnik helytállónak. A könyv viszont elképesztően olvasmányos, rengeteg olyan példát hoz a különböző részekhez, amik még érdekesebbé és könnyedebbé teszik a témát. Amúgy három részre tagolódik: az első a tünetek (munkanélküliség, játékfüggőség, elhízás, pornófüggőség…), a második az okok (szétszakadt családok, rossz iskolarendszer, környezeti változások, nők…), illetve a harmadik a megoldások (mit tehet a kormány, az iskolák, a férfiak és nők…?). A szerzőpáros egy sokkérdéses online felmérést is készített, amelynek válaszait gyakran emelték be példaként a fejezetekbe az egyéb hivatkozások mellett. Apropó hivatkozások: a kötet utolsó egynegyede ezeket a hivatkozásokat tartalmazza és mindenképp ajánlom megnézésre őket, mert gyakran kiegészítő megjegyzéseket is tartalmaznak a forráshivatkozás mellett. Én ezeket sajnos átugrottam, mert első ránézésre csak szimpla hivatkozásoknak hittem őket, így a végén kellett mindig visszalapozgatnom.
Arról, hogy a könyv mennyire hiteles, nincs tisztem dönteni, hiszen nem vagyok képzett szociálpszichológus, de még csak a tanulmányaim sem ilyen irányban folynak. Azt viszont laikus szemmel is látom, hogy ez egy szépen összerakott tanulmány, rengeteg olyan példával ami szörnyen reális. Mindennapi életünk során mi is belebotlunk olyan élethelyzetekbe, amelyeket a könyv említ: mindegyikünknek van olyan ismerőse, aki játék- vagy pornófüggő, aki a szociális kapcsolatok terén elveszik és képtelen érintkezésbe bocsátkozni az ellenkező nemmel.
Érdekes volt arról olvasni, hogy mindezek miért alakulhattak így, milyen tudományos okok állhatnak a háttérben. Mindezt rendkívül olvasmányos formában, hétköznapi (könyves és filmes) példákkal (is), valamint olyan egyszerű módon, amit az átlagember is megért. Nagyon örülök, hogy egy ilyen műnek is lehetősége volt eljutni a magyar könyvpiacra, ráadásul nem szakkönyvként. Ha egy kicsit is érdekel a téma, mindenképp ajánlom elolvasásra.
 
Kedvenc idézetek:

“Ha fiatal férfiként azt szeretnénk, hogy a való életünk sikeresebb és kielégítőbb legyen, akkor fel kell ismernünk, hogy a változás nem akkor következik majd be, amikor épp nyakig elmerülünk a videojátékban, vagy a partvonalról figyeljük a történéseket. Nem. Ki kell merészkednünk a világba, és bele kell vetnünk magunkat az események sodrásába. Ha egyfolytában csak a telefon kijelzőjét, meg a laptopot bűvöljük, akkor törvényszerűen el fogjuk szalasztani az elsuhanó lehetőségeket. Még az a tévképzet is felmerülhet bennünk, hogy csakis úgy juthatunk előre az életben és teremthetünk kapcsolatot másokkal, ha az elektronikus eszközeinket hívjuk segítségül.”

“A fiatal felnőtt nők sokasága érzi magát még mindig kényelmetlenül az olyan helyzetekben, amelyek egyenes és nyílt kommunikációt igényelnének, és ez azért van, mert korábban olyan kevés alkalmuk nyílt gyakorolni a kritikus hangvételt, és azt, hogyan fogadják a másoktól érkező kritikát, és nehezükre esik, hogy ilyenkor ne sértődjenek meg, legyen a másik megjegyzése bármily jó szándékú.”

“A legeslegfontosabb, amit egy férfi tehet (a gyermekeiért), hogy szereti a feleségét, és fordítva – a legsikeresebb és egészséges kapcsolatok a kölcsönös gondoskodáson alapulnak.”

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük