Eredeti cím: The Silkworm
Nyelv: magyar
ISBN: 9789636899493
Eredeti megjelenés: 2014.
Kötésmód: keménytáblás
Oldalszám: 504
Kiadta: GABO kiadó
Fülszöveg:
“Sose láttam még egyetlen valamirevaló írót sem, aki ne lett volna elcseszve kicsit.”
Vélemény:
Folytatva a széria újraolvasását kicsit nehezebb lesz írnom erről a könyvről, mert sikeren lelőtték számomra a gyilkos kilétét… No nem mintha nem kellett volna már tudnom azt elméletileg amúgy is. Ez persze nem akadályozott abban, hogy ugyanúgy képes legyek élvezni A selyemhernyót és elmélyedni annak aprólékosan megtervezett világában…
Ebben a részben már határozottan érezni lehet azt, hogy Rowling kezdi magáénak tudni a saját, gyilkosságokkal teli kis világát. Lehet ez részben annak is köszönhető, hogy az aktuális eset a könyvkiadók világában játszódik, amelyet már biztosan alaposan kiismert az eddigi pályafutása során. Az alapszituáció is egy eltűnésre épül, egy kétségbeesett asszony kísérletére, férje megtalálására. A mindig alapos és körültekintő Strike csak a fáradtságának köszönheti az esetet, mely végül meglehetősen morbid irányt vesz. Az első részben még kissé finomkodó a stílus, de itt már sokkal bátrabb dolgokat követ el Galbraith Rowling. Strike észrevehetően szabadszájúbbá válik és aztán persze ott van a bizarr gyilkosság, a köré szőtt bizarr történettel együtt.
Erre a részre is újfent jellemző a precíz aprólékosság. Rengeteg szereplőt vonultat fel és mindenkiről rengeteg információt tudunk meg. Ez egy kicsit lassít is a történeten, hiszen mindenki gyanús, mindenki takargatja a múltjában esett sötét foltokat. De a sok gyanúsítottnak köszönhető az is, hogy London és környékén elég sokat barangolhattunk újfent. Így a hóval borított komor utcakép számomra valami különlegesen pluszt adott. Szerettem volna én is Strike-kal együtt róni a hangulatos kis utcákat és együtt meglesni a gyanúsítottakat. 🙂
Strike és Robin kapcsolata is kezd kicsit elmozdulni. Kezdenek egymás felé jobban is megnyílni, egyre több apróság derül ki a magánéletükről a másik számára. Érdekes látni, ahogy Strike gondolatai minduntalan elkalandoznak a lány felé. Nem feltűnően persze, de látszik, hogy kezd kicsit másként tekinteni Robinra. A lány magánélete is egyre inkább kezd az idilliből valami feszültségekkel teli viszonnyá válni. Persze ebben a vőlegény is nagy szerepet játszik. Matt valami hihetetlenül arrogáns és ellenszenves, vagy szimplán csak meglehetősen féltékeny. Mindegy is milyen, mert nagyon ügyesen varázsolja Rowling ellenszenvessé a karakterét néhány vonással.
Jó volt megismerni kicsit Strike családját és barátait is. Míg az első részben egy magának való, magányos férfi képét láthattuk, itt már előbukkantak a régi jó barátok, akikről a későbbiekben is remélem látunk majd többet, ahogy Alból is, a Rokeby klán egyik tagjából, Strike féltestvéréből.
Összességében egy sokkal izgalmasabb, de mindemellett morbidabb rész ez, szóval mindenképp akkor ajánlom, ha bírod gyomorral a mocskosabb jeleneteket. Mindenesetre megéri, hiszen ezek azért még így is kevesebb részt tesznek ki az egészből, amelyet végigizgulhatsz és találgathatsz. Mindenképp ajánlom, hogy aztán velem tarthassatok a folytatás(ok)ra is! 😉
A borító:
Már az első résznél írtak is ugyanúgy jellemzőek, még mindig nagyon imádom a hangulatát, amit megfest. Ahogy az első részt is, úgy ezt is egy Sian Wilson nevezetű, tehetséges brit grafikus készítette. A könyvben szereplő Bombyx mori-hoz szerintem nagyon passzol ez a narancs színvilág.
Kedvenc idézetek:
“Ötven oldal után Strike-ból kitört egy „nyald már ki a seggem”, félredobta a könyvet, és nekikezdett a lefekvés hosszadalmas folyamatának.”
“– Ó, hát manapság már mindenki ír – mondta Fancourt. – A fél világ regényeket ír, csak épp senki nem olvassa őket.”
“Az ember szíve úgy lágyul meg, hogy észre sem veszi… így kárpótol minket az idő, mert a haragtartás olyan fárasztó.”
“Amikor már majdnem elengedte a lány kezét, hirtelen csavart rajta egy kicsit. Aztán már meg is csókolta a kezét, mielőtt Robin egyáltalán felocsúdhatott volna. Aztán egy vigyor meg egy intés, és már ott sem volt.”