Greg Rucka: Az ébredés előtt (Star Wars)

Eredeti cím: Before the Awakening
Nyelv: magyar
ISBN: 9786155591822
Eredeti megjelenés: 2015.
Kötésmód: keménytáblás
Oldalszám: 232
Kiadta: Kolibri Kiadó

Fülszöveg:

Réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban…
Árny vetült a galaxisra. A remény és béke univerzumát most a félelem és a háború felhői borítják. Az ELSŐ REND egyre gyarapodik, hatalma növekszik, és az ÚJ KÖZTÁRSASÁG képtelen megállítani. A galaxis milliárdszor milliárd lakója közül hárman e viszály kellős közepén találják magukat. Mindhárman fontos szerepet kapnak a jövő alakításában. Mindhárman szembenéznek a sötétséggel.
Mindhárman a fényért küzdenek.
FN-2187 ROHAMOSZTAGOS az Első Rendben. Kétségek gyötrik.
A Jakku bolygón egy fiatal nő, REY küszködve próbálja fenntartani a túléléshez szükséges önállóságát.
A csillagok között POE DAMERON a Köztársaság szolgálatában harcol, és teljes szívével hisz az igaz ügyben. Ám gonosz erők próbára teszik elkötelezettségét.
Ezek az ő történeteik, amelyek AZ ÉBREDŐ ERŐ előtti napokban, hetekben és hónapokban játszódnak.

“…rá kellett döbbennie, hogy a háború nem romantikus hőstörténetek sora. A háborúban a katonák meghalnak, és nem térnek haza a szeretteikhez, mindegy, mennyire szeretné mindenki, ha nem így lenne.”

Vélemény:

A csodálatos borító, a szuperjó akciós ár és természetesen a téma volt az oka annak, hogy kézbe vettem ezt a konkrétan ifjúsági novelláskötetet. Körülbelül már tíz éve kinőttem ebből a korszakból és ezen ok miatt tartottam is tőle, hogy ablakon kidobott pénz lesz a könyv, hogy több negatív gondolat jut majd neki, mint pozitív. Szerencsére ez nem történt meg… 🙂

Ugyanis bár ifjúsági könyvről van szó, a történeteket sikerült kicsit komor, de érdekes és sokszor izgalmas keretek között tartani. Az egész könyv számomra attól várt érdekessé, hogy a három főszereplőnk, Finn, Rey és Poe története úgy végződik, hogy azt tökéletesen hozzá tudjuk kötni Az ébredő erő kezdetéhez. A szálak majdnem mindegyike ott ér véget, ahol a film kezdetét veszi.

Az első novella Finn, pontosabban akkor még FN-2187 kiképzését kíséri végig. Talán ez a rész a leggyengébb a három közül, mivel egész végig Finn lelki vívódása áll a középpontban. A fiú érzelmei, empátiája mások iránt megkérdőjelezi a helyét a rohamosztagosok között. Ezt ő maga is érzi, tudja, hogy kívülállónak tűnik és dolgoznia kell az érzelmein ahhoz, hogy igazi rohamosztagos váljék belőle: egy fegyver, aki nem kérdőjelezi meg a feljebbvalói parancsát, ha azokat morálisan nem érzi helyénvalónak.
Ennek a történetnek számomra az volt a legfőbb érdekessége, hogy a katonák emberi oldalát is megismerhettük kissé. Hogy most nem csak egy egyenruhát jelentettek a sok közül, hanem hús-vér embereket, az egyénre jellemző tulajdonságaikkal együtt.
Rey története már egy fokkal izgalmasabb volt. A sivatagos Jakku bolygó magányában találkozunk a lánnyal, aki a mindennapi megélhetéséért küzd. Elképesztőnek tartom amúgy ezt a hatalmas élni akarást, mert az a szintű magány és élhetetlen világ, amiben lakik engem egészen biztosan megőrjítene. Rey a portyázásai során egy szokatlanul jó állapotú hajóra bukkan, aminek javításába kezd. Az egész történet alatt érezhető, hogy ennek nem lesz jó vége… Noha persze tudjuk azt is a film után, hogy hol kezdődik az ő története. A barátok, a változás lehetősége felvillant, mint múló remény, hogy aztán Rey ugyanúgy visszasüllyedjen a maga ingerszegény környezetébe. Sajnáltam azért, hogy a múltját még nem volt képes elengedni, de pont ezért válhatott ő az új főszereplővé. 🙂

Egyértelműen Poe története volt a három közül a legizgalmasabb. (És ebben most semmi részrehajlás nincs, noha imádom Oscar Isaac alakítását… :D) Poe történetén keresztül egy kicsit bepillanthatunk a Köztársaság életébe, láthatjuk az Első Rend feltűnését és megtudhatjuk, hogyan válhatott az Ellenállás tagjává. Itt gyerekkori emlékeket is kapunk, ami kicsit még közelebb hozza hozzánk a karaktert. Poe egy igazán ambiciózus és rendkívüli igazságérzékkel rendelkező fiatalember, aki nem rest őrült és merész dolgokat tenni annak érdekében, hogy bebizonyíthassa az igazát. A forrófejűségét már a filmekben is láthattuk és hogy ez mennyire rossz vagy jó, arról sokáig lehetne vitatkozni, mindazonáltal ha ő nincs, akkor az események valószínűleg sokkal rosszabb irány vettek volna a történet során. Felfedezi az Első Rend tartózkodási helyét és az Ellenállás a segítségével kideríti azt is, hogy mi a tervük. Mindezt pedig pörgős és izgalmas harcjelenetek közepette teszi.

Összességében szórakoztató kikapcsolódást jelentett számomra a könyv, amiből sok kis plusz információmorzsát sikerült megtudni a történethez kapcsolódóan. A fiatal fiúk biztos élveznék Poe történetét, de talán a többiben is megtalálnák a maguk számára fontos epizódokat. Reményeim szerint a jövőben még sikerül más Star Wars kánonba tartozó könyvet is olvasnom, hogy szélesebb spektrumon tekinthessek ezekre a történetekre. :))
A borító:
Már az elején is említettem, hogy ez volt a legelső dolog, ami megfogott. Imádom a fekete-fehér és egy adott szín kombinációját, ráadásul itt csodálatos grafikával láthatóak maguk a szereplők is, pontosabban az őket megformáló színészek. Nagyon megnyerő!
Kedvenc idézet:

“– Még hisz a Köztársasában? – Természetesen – vágta rá Poe habozás nélkül. – Még nagyon jól emlékszem arra, amikor a szüleim a Birodalom uralmáról meséltek. Azt mondták, hogy a félelem ködként ülte meg a galaxist, és bárhová mentek, ez a mindent megfertőző köd sehol sem akart eloszlani. Néhol annyira sűrűnek tűnt… hogy szinte be lehetett lélegezni. Azt mondták, hogy ezen csak a lázadók tudtak változtatni… Azt mondták, hogy bárhová mentek, csak reményvesztettséget láttak a tekintetekben.

– Ez rá a legjobb szó – jegyezte meg Leia legalább annyira magának, mint Poe-nak. – Reményvesztettség.
– De hová lett a remény? – kérdezte a férfi. A kérdés hirtelen sokkal fontosabbnak tűnt, mint amilyennek szánta, közben eszébe jutott az anyja és az apja, és minden, amiért a szülei harcoltak. Azután Leia Organára gondolt, aki az Alderaan pusztulásának túlélőjeként állt előtte, és gyakorlatilag mindent elveszített.
– Nem tudom – válaszolta a tábornok. – Csak azt tudom, hogy újra meg kell találnunk.”
Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük