J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

 

Eredeti cím: Harry Potter and the Philosopher’s Stone
Nyelv: magyar
ISBN: 9789639563438
Eredeti megjelenés: 1997.
Kötésmód: keményborítós
Oldalszám: 286
Kiadta: Animus

Fülszöveg:
Harry remegő kézzel megfordította a küldeményt. A borítékot lezáró piros viaszpecsétet címer díszítette: oroszlán, sas, borz és kígyó vettek körül egy nagy R betűt.
Harry Potter még csak hallani sem hallott Roxfortról, amikor a Privet Drive 4-es számú ház lábtörlőjére elkezdenek sorban hullani a levelek. A zöld tintával címzett és piros pecséttel lezárt sárgás pergameneket azonban gyorsan elorozza rémes nagynénje és nagybátyja. Harry tizenegyedik születésnapját egy hatalmas, bogárszemű óriás, Rubeus Hagrid zavarja meg, és elképesztő híreket hoz: Harry Potter varázsló, és felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Ezzel elkezdődik egy hihetetlen kaland!
“– Ne sírj, Ginny, egy csomó baglyot küldünk majd neked. – Meg egy roxfortos vécédeszkát.
– George!

– Csak vicc volt, anya.”

Vélemény:

Már nem tudom pontosan számon tartani, hányadik olvasásom is volt a legutóbbi, de talán ez így is van jól, hiszen aki egyszer megszereti Harry Potter világát, az maximum csak irtózatos nagy erőfeszítések során képes tőle megválni. Mondjuk nem tudom ki az, aki ilyenre vetemedne, hisz egy nem minden napi csoda ez a történet. Ellenben viszont, lévén hogy sokadik olvasásról van szó, így sajnos ez a bejegyzés sem lesz a hagyományos értelemben vett “kritika”, a már tőlem megszokott vélemény, mert egyszerűen képtelenség mindenféle elfogultság nélkül írnom, nincsenek már meg azok a bizonyos első benyomások, hogy az objektivitásról már ne is beszéljek… 🙂

A bölcsek köve még abszolút az ifjúsági kategória, ami mégis kiemelkedik azok közül, mert nem csak a fiatalok, de a felnőttek is ugyanolyan élvezettel olvashatják, mint a másik korosztály. A siker nem véletlen: Rowling mesteri módon szövi a szálakat, és könnyed stílusával egy elképesztően olvasmányos, izgalmas és lebilincselő világot tár az olvasó elé. Egyszerűen hihetetlen, ahogyan a különböző mitológiákból ismert varázslényeket, mágikus teremtményeket ötvözi egy olyan elképesztően egyedi világban, mint amilyen Harryé.

 

Évekkel később, a sokadik újraolvasás után is vágyom a Roxfort után. Sokan vagyunk ezzel így azt hiszem. Ez talán köszönhető annak is, hogy olvasás közben egy percig sem unatkozunk. Az első részben az események végig pörögnek, nincs üresjárat, ahol lehetne, ott is könnyedén továbbsiklunk. A Roxfortban nem minden csupa móka és kacagás: a mágia nem csak egy kis hókuszpókusz meg abrakadabra, ráadásul ha te vagy Harry Potter, akkor még duplán számíthatsz egy kis balszerencsére.

 

Talán a legtöbben fiatalon azért is tudtunk azonosulni Harryvel, mert olyan átlagos, mint mi. Mi könyvmolyok gyakran vagyunk/voltunk kívülállók. A kis Harry, a lépcső alatti gardrób lakójaként a lehető legmuglibb családhoz került szülei halála után. Nem csak a nevelőszülei taszítják el maguktól, de a többi a gyerek is. Mintha tudnák, hogy Harry más, mint ők. A könyvmolyok esete hasonló: mi sem érezzük úgy, hogy a többiek közé tartoznánk, ezért a könyvek világába menekülünk. Harrynek kicsit nagyobb a szerencséje: lehetőséget kap arra, hogy a mágia világába meneküljön. A jobbára átlagos fiúból egy csapásra híres ember válik, aki keresi a helyét az új világban. A mágusvilág egy olyan tettéért akarja piedesztálra emelni, amiről még ő maga is tudja, hogy nem a saját érdeme, így nem is száll a fejébe a hírnév.

Harry Potter and the philosopher's stone by MarinaMichkina

Harry tudja magáról azt, amit a többség nem igazán akar elfogadni: hogy átlagos. A kalandjai során két barátja, Ron és Hermione kísérik. Nélkülük egészen biztosan nem lenne sehol. A három fiatal együtt, közösen küzd meg az ifjúkori barátságok kialakításának nehézségeivel, az iskola és tanulás hétköznapi problémáival, illetve magával a gonosszal.

Rowling másik nagy erőssége a történetvezetésen kívül az, hogy a karaktereit milyen alaposan és részletesen építi fel. Gyakran érzem úgy, hogy a könyveinek nincsenek is konkrét főszereplői, mert a terjedelemhez képest rendkívül alapos képet fest nekünk mindegyik főbb szereplőről. Ha az első kötetben nem is, a továbbiak során egyre több és több információval gazdagodunk róluk.
A történet mondanivalója olyan sokrétű, hogy nem kezdenék bele a kivesézésébe. A kedvenc idézeteimnél a gondolatok nagy része helyet fog kapni: nem véletlen, hogy a legtöbb közülük már-már szállóigévé vált.
Amit külön szeretek mindegyik részben, az Rowling és persze a fordító, Tóth Tamás Boldizsár finom humora. A számos újraolvasás után is még mindig képes vagyok bizonyos részeken kacagni és abszolút nem érzem unalmasnak vagy elcsépeltnek.
Érdemes külön is kitérni a fordítóra, hiszen Tóth Tamás Boldizsár, néhány apróbb malőrt tekintve, igazán remek munkát végzett. Ezek az apróbb hibák is inkább arra vezethetők vissza, hogy a történetet nem egészben ismerte meg a nagyközönség, így adódhattak olyan bakik, amik a későbbi részek során köszöntek csak vissza. Rowling igazán feladta a leckét, hiszen számos beszélő nevet alkalmazott története során, TTB-nek ezeket kellett valahogy visszaadnia a magyar olvasók számára. Szerintem nagyszerűt sikerült alkotnia! Amúgy ez nagyon érdekes téma, szóval nyugodtan keressetek rá ti is!
Befejezésül csak annyit írnék, hogy ha még nem olvastátok, akkor mindenképp pótoljátok ezt a hiányosságot. Tudom, hogy sokakat még mindig elriaszt a nagy hype, de volt szerencsém olyan emberhez, aki csak pár éve, a befejező rész és filmek után vette kézbe a köteteket és nagyon izgalmas volt látni a reakcióit. Mit meg nem adnék érte, ha újra úgy olvashatnám őket, mintha először tenném! <3

Kedvenc idézetek:

“Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.”
“– Nem kevés kurázsi kell hozzá, hogy szembeszálljunk az ellenségeinkkel, de ahhoz sem kell kevesebb, hogy a sarkunkra álljunk a barátainkkal szemben.” 
“Vannak helyzetek, amelyekben az ember akarva-akaratlanul is megkedveli a másikat. Egy négyméteres hegyi trollal szembenézni – nos, ez pontosan ilyen helyzet.” 
“– Nevezd csak Voldemortnak, Harry. A dolgokat mindig a nevükön kell nevezni. Ha félsz a névtől, félni fogsz magától a dologtól is.” 
“– (…) Elvégre a pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete.” 
“– Elnézést, Flitwick professzor. Kölcsönadná nekem Woodot néhány percre?
  Woodot? Talán egy furkósbotot hívnak így? McGalagony azzal fogja elnáspángolni őt?”

Érdekességek:

  • Harrynek és J.K. Rowlingnak ugyanazon a napon van a szülinapjuk, július 31-én.
  • Rowling a fiatal Hermionét többé-kevésbé magáról mintázta. A lány patrónusának is saját kedvenc állatát tette meg, a vidrát.
  • Harry, Ron és Hermione 1991-ben kezdték el a sulit – Harry 1980-ban született, 11 éves volt tehát akkor.
  • Az első kötet első kiadásából mindössze 500 darab van az egész világon.
  • 2006-ban J.K. Rowling azt mondta, a kedvence az Edevis tükréről szóló fejezet, illetve hogy ez az egyik kedvenc része az egész sorozatban.
  • A Harry Potter és a bölcsek kövét az 1997-es első kiadása óta több mint 70 nyelvre fordították le, például klasszikus görögre és latinra is.
  • 12 kiadó utasította vissza az első rész kéziratát.
  • J.K.Rowling-nak egy repülőúton jöttek az ötletek a Roxfort házainak neveire, melyet egy hányózacskóra jegyzett fel, nehogy a landolásig elfelejtse őket.
  • Harry első történetei az Edinburgh-i The Elephant House nevű kávézóban születtek meg.
Források: X X X X
Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük