J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege

 

Eredeti cím: Harry Potter and the Goblet of Fire
Nyelv: magyar
ISBN: 9639563463
Eredeti megjelenés: 2000.
Kötésmód: keményborítós
Oldalszám: 674
Kiadta: Animus

Fülszöveg:

Harry Potter vakációja a szokásosnál jobbnak ígérkezik: részt vehet a varázsvilág legnagyobb sportünnepén, a Kviddics Világkupán. Ám az egybegyűltek szórakozása korántsem alakul felhőtlenül: baljós történések zavarják meg az eseményt. A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába visszatérő diákok azonban hamar elfeledkeznek a meccsről, mivel kiderül, hogy ez évben a Roxfortban rendezik meg a Trimágus Tusát. Harry csak szurkolni készül a bajnokoknak, ám váratlanul maga is köztük találja magát. A próbák életveszélyesek, így gyanítható, hogy aki tudtán kívül benevezte Harryt a tusára, az bizony az életére tör.
“– Nekem itt két Neptunuszom van – szólalt meg Harry, s értetlenkedve meredt pergamenlapjára. – Az nem lehet, ugye? – Ááááá – felelte Ron, Trelawney titokzatoskodó suttogását utánozva –, ha két Neptunusz tűnik fel az égen, az biztos jele annak, hogy szemüveges törpe születik, kis drágám…”

Vélemény:

És elérkeztünk a Tűz Serlegéhez, amire már bejegyzés szinten sem aggattam rá a “gyermek” jelzőt. Ha az előző rész képezte az átmenetet, akkor a negyedik kötettel már szinte teljesen le is vetkőzzük azt az ártatlanságot, ami a korábbi könyveket jellemezte. Talán ezt hivatott jelezni a mű hossza is, itt már sokkal nagyobb fába vágja a fejszéjét az olvasó…

Az olvasmányosság persze ezúttal is megmarad, a nyelvezete még mindig egyszerű, gördülékeny, de a baljós események sötétebb színezetet adnak neki. Nagyon szeretem ebben a részben, hogy rögtön az első fejezet egy más helyszínre helyez bennünket, kipillanthatunk egy kicsit a “való” világba, egy olyan jelenet részesei lehetünk, ami megalapozza és előrevetíti a későbbi történéséket. Már itt tudni fogjuk, hogy mi vár ránk a könyv végén. Ez nem jelenti azt, hogy ettől unalmassá válna a sztori. Egy cseppet sem. Részt vehetünk egy szuper izgalmas Kviddics Világkupán, majd a hasonlóan lebilincselő Trimágus Tusán. Mondanom sem kell, hogy megint rájár a rúd a mi Harrynkre, hiszen ahol valami baj történik, ő természetesen mindig ott van, ráadásul a slamasztika közepében.
A könyv vaskossága annak is köszönhető, hogy nagyjából minden oldalra jut valami újdonság. Rowling kiterjeszti történetét a Privet Drive-Abszol út-Roxfort hármasán túlra, a más helyszínek mellé pedig az iskolai élet egyhangúságát ellensúlyozandó, új programsorozatot mutat be, amiket már fentebb is említettem. Ezeknek köszönhetően természetesen rengeteg új karaktert is behoz, akiket nem is említenék mind szó szerint, ahogy az előző résznél tettem, hiszen nagyjából mindegyiküknek elég fontos szerepet szán a történet során.
Aminek most így sokadik újraolvasásnál örültem az Cedric Diggory karaktere volt. A könyvek alapvetően eléggé elhanyagolják Hugrabug házát és mindenki csak balfácánokként hivatkozik rájuk, pedig itt eléggé nagy szerepet kapnak. Még mindig éreztem amúgy ezt a fajta hozzáállást és távolságtartást, de alapvetően pozitívan kerültek mindig szóba és nagyon örülök, hogy később, a Harry Potterek után kaptunk egy Göthét, aki egyenesen be is bizonyítja, hogy a Hugrabug mennyit is ér. (Hugrás énem ennek pedig rettentően örül!)

 

Akit nagyon kedveltem az Viktor Krum volt. Lehet közrejátszik kicsit benne az is, hogy a filmbeli színészt képzelem el olvasáskor és nem azt a csúnyaságot, aki a rajzolt borítón van, de a marcona külső mögött rejlő, egy-egy félmosolyból vagy mondatból elbukkanó igazi Viktort szívesen megismertem volna jobban is.
Cserébe viszont kaptunk egy idegesítő firkászt Rita Vitrol személyében, aki simán versenyre kelhet utálatban Pitonnal. Igazi törtető, semmivel és senkivel nem törődő, érzéketlen banya, aki által tökéletesen bemutatásra kerül, hogy a sajtó mire képes, hogyan csavarhatja, ferdítheti úgy az igazságot, hogy az neki legyen jó. Szerencsétlen szereplőink alaposan meg is sínylik az akcióit.
A kedvenc jeleneteim a konyhás részek voltak. Mármint a manó-rinyát leszámítva. Pont ezért haragszom is Hermionéra, aki a házimanó-jogok elkötelezett védelmezőjévé válik és bár a cél szép, de az energiáit inkább más sanyarú sorsú varázslények segítésére is pazarolhatná. Akkor talán legközelebb is benézhetnénk hozzájuk.
Ebben a részben Ronból is előbújik a féltékeny, tinédzser-énje, amitől nem csak ő, de Harry is iszonyatosan idegesítővé válik. Persze rájönnek, milyen ostobán viselkedtek, de azért…
A Tűz Serlegében Rowling meglépi azt, amitől el kell kezdeniük felnőni a szereplőinknek, vagyis megöl egy(-két) szereplőt. Ezzel végképp rámutat, hogy véget ér a gyermekkor és ennél már csak rosszabb dolgok fognak jönni. A halál és annak fogadtatása nagyon erős jeleneteket szültek, ez a filmben is egy olyan momentum, amit nem bírok ki könnyek nélkül. A végjáték baljós és sötét jövőt vetít előre és már nem boldog izgatottsággal, hanem összeszorult torokkal várjuk ezután a következő részt.
Akkor hát jöhet a következő kötet? 😉

Kedvenc idézetek:

“– (…) nem az számít, minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel!”
“– Egy ember igazi természetéről az árulkodik legjobban, ahogy az alárendeltjeivel bánik. Ne azt nézd, mit csinál, mikor vele egyenrangúak között van.”
“(…) aminek jönnie kell, jönni fog… És ha itt lesz, szembe kell néznie vele.”
“– A megértés hozzásegít az elfogadáshoz, az elfogadás pedig a gyógyulás feltétele.”
“– Mit számít, hogy nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös? Ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, semmi sem állhat közénk.”
“– Hogy kerülünk ide? Elszúrtunk valamit? – Á, dehogy – hangzott Fred gúnyos válasza. – Ebbe a sötét lyukba készültünk, okostojás.
– Elbulizunk itt, mint heringek a dobozban – tette hozzá George, a fogai között préselve a szavakat – valószínűleg annyi helye sem volt, hogy kinyissa a száját.”
“– Nem szokásom a külsejük alapján megítélni az embereket! – csattant fel sértődötten Hermione. Ron erre csak köhögött egyet, de az furcsamód úgy hangzott, mintha azt mondta volna: „Lockhart”.”

Érdekességek:

– A kviddics csak az európai varázslók és boszorkányok körében a legnépszerűbb sport, az amerikai kollégáik a quodpodot (kvodpod) preferálják. A csapatok 11 játékosból állnak, és egy erősen robbanékony labda megfelelő helyre juttatásával tudnak pontokat szerezni.
– Ha az apján múlik, akkor Draco Malfoy a Durmstrang Intézet tanulója lett volna, ám az anyja nem akarta túl messzire küldeni a fiát.
– Mivel az olvasóknak problémát jelentett, hogyan kell kiejteni Hermione nevét, a Tűz Serlegébe Rowling beleírt egy jelenetet, amelyben a lány elmagyarázza azt Viktor Krumnak.
– A Harry Potter és a Tűz Serlege korai vázlataiban szerepelt még egy figura, Mopsy Flebert író és kutyabarát, nála lakott volna Sirius Black, befogadott “kóbor kutyaként”.

Források: X X X

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük