J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg

Eredeti cím: J. K. Rowling: Harry Potter and the Half-Blood Prince
Nyelv: magyar
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
ISBN: 9639563757
Eredeti megjelenés: 2005.
Magyar megjelenés: 2006.
Kötésmód: keményborítós
Oldalszám: 624
Kiadta: Animus

Fülszöveg:

A Voldemort elleni harc állása aggasztó; a baljós jeleket már a muglikormány is észleli. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. Harry azt gyanítja, hogy esküdt ellensége, Draco Malfoy is a halálfalók jelét viseli. Az élet azonban háborús időkben sem csak harcból áll. A Weasley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai pedig továbbra is versengenek egymással. Harry Dumbledore segítségével igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.
“– Ron! – csattant fel dühösen Mrs Weasley. – Meg ne lássam még egyszer, hogy késsel dobálózol!
– Nem fordul elő többet… – felelte gyorsan Ron, majd, miután újra a kelbimbók felé fordult, motyogva hozzátette: – …hogy meglátod.”

Vélemény:

Alig vártam, hogy eddig a részig jussak a történetben. Nálam az igazi vízválasztó mindig is a Félvér herceg volt. Erre a részre már tényleg minden megváltozott, a hangsúlyok áttevődtek és nem az iskolában zajló események dominálnak, hanem az azoknak a hátterében húzódó sötét titkok. Így rettentően örültem, amikor az emlékeimben olyan határozattan és erőteljesen élő első fejezetnek végre nekiállhattam…
Már a nyitás megnyert magának, pedig nem először kezdünk más helyszínen. Ezúttal a mugli világ miniszterelnökének szobájában vagyunk és Caramel meséli el baklövéseit a másik világ miniszterének, egyszerre láttatva két szemszögből az eseményeket… Piton is fontos szerepet kap a második fejezetben, de végül újra visszatérünk az iskolába, ahol viszont ezúttal nem a tanulásé lesz a főszerep. Dumbledore egyre inkább kezdi Harryt felnőttként kezelni és különórák keretében Voldemort múltjáról mesél neki. Ezeket a részeket, az emlékekben való megmártózást szerettem a legjobban és emiatt is vártam nagyon, hogy idáig jussak a sztoriban.
Újra kinyílik a varázsvilág azzal, hogy lehetőséget kapunk Voldemort múltjának megismerésére. Egészen születésétől fogva végigkövetjük útját, láthatjuk hogyan vált az árva Tom Denemből minden idők leggonoszabb sötét varázslója. Érdekes volt látni, hogy már fiatalon is milyen ambiciózus és megnyerő volt, no meg persze milyen jó színész. Sőt, volt olyan pillanat is, ahol már-már megsajnáltam: Dumbledore állandó bizalmatlansága és nyers elutasítása egy átlagos embert biztosan megtört volna lelkileg, de Voldemortnál persze minden mögött valamilyen hátsó szándék is rejtezik, így nem kellett sokáig sajnálnom, amiért mégsem engedte őt például a hőn vágyott tanári pályára…

Természetesen még ha nem is dominál, de az iskolai tanulmányok is ott vannak a háttérben. Új tanárként üdvözölhetjük Lumpsluck professzort, aki a bájitaltan tanári posztját tölti ezúttal be, Piton pedig megkapja hőn áhított tárgyát, vagyis a sötét varázslatok és kivédése órákon szekírozhatja a diákokat és vonathat le pontokat igazságtalanul az egyes házaktól.
Lumpsluck karaktere amúgy a maga hedonista és bohókás módján nagyon szerethető figura. Személyében a Mardekár háza végre egy kis jósággal is gyarapszik. Harrynek persze nagyjából végig ellenszenves, így mi is mindig ebből a nézőpontból látjuk, de Lumpsluck Mardekáros vonásai mellett is megmaradt egy kedves és joviális öregembernek, akit nem lehet nem kedvelni.
Végre Harry is kilépett a hiszti-korszakból és kezd egyre felnőttesebben viselkedni és gondolkozni. Vagyis részben, mert másrészt ugyebár ott van a Félvér Herceg, meg a bájitaltan könyve. Harry ezúttal brillírozik az órákon mindenki meglepetésére, de most is hiába a figyelmeztető szó, csak akkor foglalkozik vele, amikor megtörténik a baj. Néha rettentő forrófejű és idegesítő tud lenni, de utóbbi persze az állandóan tudálékos Hermione is, aki mint mindig, most is igyekszik meggyőzni őt az igazáról.
A Félvér Herceg amúgy kulcsmomentuma ennek a résznek, ahogy a cím is sugallja: az egész könyvet átszövi és első olvasásra nagy csattanóként derül fény majd az igazságra.
Amit én még különösek kedvelek ebben a részben és a filmekből abszolút nem jön át, az a Ginny és Harry között kialakuló szerelem, ami itt nagyon szépen ki van bontva. Szeretem ezt a vonalat a történetben, sokkal jobban, mint a Ron-Hermione párosa között alakuló romantikát. Köztük valahogy abszolút nincs meg a kémia és a féltékenységet meg az egymásra találást is mindig inkább kínosnak éreztem. Ginny ellenben mindig odáig volt Harryért, aki általában rá sem hederített, ő pedig igyekezett túllépni rajta, mikor pedig ez megtörtént, akkor feloldódhatott annyira a trió társaságában, hogy önmagát adhassa és Harry igazán felfigyelhessen rá.
Draco karaktere is sokkal hangsúlyosabb szerepet kap ezúttal. Rowling többször nyilatkozta, hogy nem érti, miért rajonganak annyian Dracoért és szerinte Tom Feltonnak, azt őt alakító színésznek van hozzá nem kevés köze… Nos, ebben nagy lehet az igazság, de én személy szerint úgy érzem, kezd rájönni, hogy ez bizony nem játék, nem olyan egyszerű gonosznak és gyilkosnak lenni, mint ahogy elsőre is látszik… Ha másként alakultak volna a dolgok az utolsó fejezetek egyikében, akkor Draco élete is más irányt vehetett volna… Talán…
A horcruxok, az újabb kulcsszereplő halála és ezekkel együtt a sötét jövő víziója már előrevetíti az utolsó kötet komorságát. Harry beletörődni látszik az elkerülhetetlenbe és rendkívül bátran néz szembe vele. Első olvasóként pedig nekünk is ezzel a bátorsággal kell nekikezdeni a következő kötet olvasásának…
Kedvenc idézetek:
“– (…) az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van.”
“– (…) A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól.”
“– A nagyság irigységet vet, az irigység gyűlöletet terem, a gyűlölet hazugságot szül.”
“– Van fogalmad róla, mennyire rettegnek a zsarnokok az elnyomottaktól? Mind tisztában vannak vele, hogy előbb-utóbb lesz egy az áldozataik között, aki feláll és visszavág!”
“– (…) botor és feledékeny a felnőtt elme, amikor lebecsüli az ifjúságot…”
– De! – felelte dacosan Harry.
– De igen, uram…!
– Nem kell uraznia, professzor.”
“– A Véres Báró mesélte, hogy látta megérkezni Dumbledore-t – folytatta Nick. – Azt is mondta, hogy Dumbledore jókedvűnek, bár kissé fáradtnak tűnt.
– És most hol van? – kérdezte mohón Harry.
– A kedvenc hobbijának hódol: hörög és rázza a láncait a csillagvizsgáló toronyban…
– Nem a Véres Báró érdekel, hanem Dumbledore!
– Vagy úgy…”
Érdekességek:

  • Voldemort képtelen a szeretetre, mivel szerelmi bájital hatása alatt fogant.
  • Ron első barátnőjének, Lavender Brownnak a neve az új szerető anagrammája.
  • Amikor Harry elrejti a herceg könyvét a Szükség szobájának egyik szekrényben, akkor lát egy ketrecet is, benne egy ötlábú lény csontvázával. Ez a lény egy Quintaped volt. (Megj.: Nem tudom, hogy az újabb kiadásokban már le lett-e fordítva a neve, ha igen mindenképp megköszönöm, ha megírjátok a fordítását! :))
  • Több sorozat is elspoilerezi a könyv végén található halált, így a Simpson család és az Agymenők is.
  • Kicsit spoileres lesz a következő: de ez az első kötet, ahol Harrynek igaza van azzal kapcsolatban, hogy ki az aktuális ellenség. A korábbi kötetekben ugyanis mindig “ártatlanokat” gyanúsított ezzel.

Források: X X X X

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük