Rob Rodi: Loki + Nyereményjáték

A Fumax elhozta, a Blogturné Klub pedig bemutatja a Marvel univerzum legkedveltebb cselszövőjének legújabb történetét. A 4 részből álló képregény minisorozat Loki szemszögéből egy intő mese arról, hogy minden éremnek két oldala van és, hogy néha a vágyaink teljesülhetnek, de aztán rájövünk, hogy valójában többet kaptunk, mint akartunk.
 

Eredeti cím: Loki
Nyelv: magyar

Fordította: Matolcsy Kálmán
Illusztrálta: Esad Ribic
ISBN: 9789634700364
Eredeti megjelenés: 2005.
Magyar megjelenés: 2018.
Kötésmód: keménytáblás
Oldalszám: 104
Kiadta: Fumax Kiadó

Fülszöveg:

Minden érmének két oldala van. Thor történetét már jól ismerjük – itt az idő, hogy meghallgassuk Lokit is! Odin legbecstelenebb fia saját szemszögéből írja újra az asgardi mítoszt ebben a forradalmian újszerű kötetben. Új oldaláról ismerhetjük meg Loki csillapíthatatlan hatalomvágyát, Sif iránti, zavaros érzelmeit, Balderrel szembeni gyűlöletét, valamint bátyja, Thor, és érzéketlen apja, Odin szeretetére irányuló, mélyen gyökerező és sértettséggel keveredő vágyódását.
Rob Rodi formabontó fantasy történetét Esad Ribic lélegzetelállító festményei teszik még emlékezetesebbé.
Tartalmazza a teljes Loki 1-4 minisorozatot.

“Olykor egy isten is túlzásba eshet… Ám a származás, a végzet és a kozmosz nyomása ellenére is mondhat nemet.”

Vélemény:

Nos talán én vagyok az egyetlen a csapatból, aki nem a feltétlen a téma miatt, hanem konkrétan a képregény mint formátum miatt érdekelt a kötet. Az én ismerkedésem és rajongásom a képregényekkel valamikor az első X-men film környékére tehető és azóta is ők az etalon. Maga a füzetek/könyvek olvasása viszont valahogy elmaradt, könyvtárba járó emberként egyszerűen sosem találkoztam velük, egészen néhány évvel ezelőttig. Azóta aktív gyűjtögetésbe és olvasásba kezdtem (és írtam a témából egy szakdolgozatot), így értelemszerű volt, hogy a Lokit sem szeretném kihagyni, noha (mert való igaz én is szeretem az MCU-t) nekem onnan az őrzők csapata a legnagyobb kedvenc…

Izgatottan vágtam hát bele a történetbe, könnyedén félretéve a mozis élményeket…
Az első oldalakon rögtön az események közepébe csöppenünk: Loki már Asgard trónján ül, előtte térdel a megalázott és bilincsbe vert Thor, s körülöttük Asgard népe. Hogy hogy jutottak idáig szereplőink, arról nem tudunk meg szinte semmit és a továbbiakban sem az akció lesz a történet fő mozgatórugója.
Loki új helyzetbe kerül, megszerezte a trónt, amit oly’ régóta vágyott, legyőzte fivérét, ám ezzel együtt célját is vesztette…
A nép reakciója már önmagában is jóslat lehet a végkifejletre, hiszen meddig uralkodhat valaki, akit félnek és egyben akit nem tisztelnek az embernek… Noha nem tőlük jön a megoldás, az eleve elrendelés mégis válasz a kérdésre.

Amiben különb ez a képregény a nagy átlagtól, az az, hogy igazából Loki belső vívódását követhetjük végig. A trón megszerzésével megkapta a vele járó kötelezettségeket, ám ezekhez már nem fűlik a foga. Legyőzte Thort, ám a győzelme csak akkor válhatna teljessé, ha meg is ölné. Sorra végiglátogatja múltjának meghatározó embereit, az úrhölgy Sifet, Baldert és Odint, hogy rájuk olvassa bűneiket, miszerint ők tehetnek róla, hogy azzá vált, ami. Ezzel együtt igyekszik magát is meggyőzni arról, hogy mit kell tennie, meg kell ölnie Thort, ahogy mindig is ígérte…

Érdekes volt látni Loki szemszögéből is az eseményeket, noha gyakran érződött úgy, hogy hisztis kisgyerek módjára viselkedik. Néha úgy éreztem, hogy ott is csak rémeket lát, ahol valójában nincsenek, de aztán a másik fél hozzáállása és szavai tettek róla, hogy kénytelen-kelletlen igazat adjak neki.
Loki persze nem nyugszik ezek után sem és tudni akarja végzetét, melyhez Karnilla segítségét kéri. Ez volt a kedvenc részem amúgy, mikor Karnilla megmutatja Lokinak az alternatív univerzumokat és bennük a többi önmaga végzetét. Ez a rész már ismerős elemeket tartogat azoknak, akik tisztában vannak Loki eredeti, skandináv mitológiában megélt életével. Én is örültem, hogy feleleveníthettem újra azon ismereteimet, amiket Neil Gaiman Északi mitológia című könyvéből szedtem magamra.

Loki vívódása egy igazi csattanóval ér véget. A történet egy nem túl meglepő, de annál jobb csavarral zárul, amit nem is lőnék le, mert tényleg nagyon jó! Tessék hát elolvasni!

Mivel képregényről van szó, így nem mehetek el szó nélkül az illusztráció mellett sem. Esad Ribic stílusa rettentő egyedi és azonnal felismerhető. Az amúgy horvát származású művész képei a régi idők festményeit idézik, minden képe elképesztően grandiózus érzéseket kelt és süt belőle az “isteni” nagyság. A részletgazdagság mellett meglehetősen sötét tónusok az uralkodóak és az egyes karakterek ábrázolásmódja az, ami még különlegesebbé teszi a képeit: a túlidealizált, tökéletes szereplők szépsége itt csak a “jóknak” jár. Loki ellenben távol áll az MCU-s szépfiú karaktertől: öreg és foghíjas, talán az ábrázolásával arra is rásegítve , hogy kívülállónak érezzük őt Asgard istenségei és népe között.
Őszinte leszek amúgy, ugyanis akármilyen gyönyörű és részletgazdag festmények is Ribic munkái, sajnos nekem tetszenek. Ez amúgy teljesen szubjektív, szimplán a stílus az, amit én nem kedvelek. Nálam még mindig a feketével kihúzott, stilizáltabb rajzok a nyerők. Ribicnek munkái között egyébiránt vannak akvarellek is, amik színben sokkal gazdagabbak és könnyedebbek… na egy olyan változatot szívesen megnéznék!
Külön öröm volt viszont, hogy az utolsó oldalakon a tartalmi összefoglaló mellett tervek és vázlatok is helyett kaptak. A grafittal felskiccelt borítóvázlatok nálam abszolút kedvenccé váltak!
Összességében tehát azt kell mondanom, hogy ez a kihagyhatatlan darab azoknak, akik eddig csak MCU-n éltek, de szívesen megismernék más oldalról is kedvenc hőseiket, meg persze azoknak is, akik odáig vannak a művészetekért, ugyanis Esad Ribic munkái tényleg igazán lenyűgözőek. Illetve persze egyáltalán azoknak is ajánlom, akik amúgy még nem olvasnak képregényeket: a történet bár rövid, de kerek egész több mondanivalóval, mint elsőre gondolnánk… 😉

Kedvenc idézetek:

“…mert nincs olyan a teremtésben, mi ellentéte nélkül létezhetne. A sötétség határozza meg a világosságot. A fájdalom ad jelentést az örömnek. A hiányból tudjuk, mi a jelenlét.”
“Nincs keserűbb pohár, mint tudni, hogy nem vagyunk kivételesek… Sem nagyobb átok, mint kilesni végzetünket.”
“– So-sohasem mondtam, hogy Thornak halnia kell.
– Ugyan, ugyan, Asgard ura! Mi más sorsot szánhatsz neki? Ha béklyóban hagyod, letépi láncát, ha rács mögé zárod, ledönti a falakat. Trónod futóhomokon és láponnyugszik, míg a mennydörgés istene él.”
NYEREMÉNYJÁTÉK

A mostani játékunkban az igazi Loki rajongókat keressük. Azokat, akik betéve tudják Loki minden egyes mondatát, amik a Thor és a Bosszúállók filmekben elhangzottak. Ha magadra ismertél, a feladatod, hogy megfejtsd melyik filmből származnak a blogturné minden állomásán található egy-egy Loki idézetek.
A kiadó felajánlásával egy példányt sorsolunk ki a helyesen válaszolók között.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

Feladvány: “Sosem akartam a trónt! Csak egyenlő akartam lenni veled…”

a Rafflecopter giveaway
Állomások:
10. 09. – Függővég
10. 10. – Olvasónapló
10. 11. – Dreamworld
10. 12. – Hagyjatok! Olvasok!
10. 13. – Kelly & Lupi olvas

10. 14. – Nem félünk a könyvektőlForrások: X X

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük