„– Ne menjetek sehova! – parancsolta, és felrohant a hálószobákhoz vezető lépcsőn. Harrynek és Ronnak jóformán arra se volt idejük, hogy elcsodálkozzanak, már vissza is tért, karjában egy hatalmas könyvvel.
– Eszembe sem jutott, hogy ebben keressem! – súgta izgatottan. – Néhány hete vettem ki a könyvtárból, hogy legyen nálam valami könnyű olvasmány is.
– Könnyű…? – morogta Ron.”
Az egyetlen szórakozási lehetőséget sejtető olvasmány a második részben, a Harry Potter és a Titkok Kamrájában jelenik meg először egy kósza gondolat erejéig: Ron Odú-beli szobájában az egyik sarokban a tankönyvek mellett egy rakás képregény is tornyosul, amelyek mind Martin Miggs, a Megkerült Mugli kalandjait tartalmazzák. Bár nem konkrét könyvről van szó, de mégis előrelépésnek tekinthetjük a többi szak- és tankönyvhöz képest. Legközelebb a hatodik kötetben találhatunk utalást arra, hogy szórakozás céljából vesznek könyvet a kezükbe az egyes szereplők. A Félvér herceg elején Malfoy egyik csatlósa, a nem éppen az eszéről híres Crak olvas szintén képregényt a Roxfort Expressz egyik kupéjában, illetve a könyv vége felé az igazgató Dumbledore emlékeiben járva láthattuk a fiatal Voldemortot, minden idők leendő legsötétebb mágusát a szobájában egy könyvvel a kezében az ágyon ülni… Az azonban nem derült ki, hogy mit olvas, szóval abban sem lehetünk biztosak, hogy nem valamilyen tankönyvet bújt éppen.
„A kupé mennyezetén himbálózó lámpák fényesen megvilágították a jelenetet: Harry akár együtt tudta volna olvasni a képregényt az alatta ülő Crakkel.”
Legközelebb a Harry Potter és a Halál ereklyéiben hallunk olyan könyvről, ami nem konkrétan az okulást szolgálja. Ez pedig nem más, mint a Bogar bárd meséi. A bökkenő persze csak az, hogy ahogy a cím is utal rá, ez bizony gyerekeknek szól, pedig a főszereplők ekkor már lassan teljes értékű felnőttekké válnak. Míg Harry és Hermione gyerekkorát a „mugli” mesék határozták meg, úgy mint a Hófehérke és a hét törpe vagy a Hamupipőke, addig Ronét a Nyiszi nyuszi és a locsifecsi fatönk vagy épp az előadás címében is szereplő: A három testvér meséje.
„– Ne hülyéskedjetek! Ott az a sok dedós mese, mindről azt mondják, hogy Bogar bárd írta! A szerencse színes szökőkútja… A varázsló és a pattogó fazék… Nyiszi nyuszi és a locsifecsi fatönk…
– Mi baj van? – tört ki a nevetés Hermionéból. – Micsi nyuszi?
– Ne csináljátok már! – Ron hitetlenkedve kapkodta a pillantását egyik barátjáról a másikra. – Ne mondjátok, hogy nem hallottatok Nyiszi nyusziról…
– Elfelejtetted, hogy mi muglik között nőttünk fel – emlékeztette Hermione. – Egészen más meséket hallgattunk gyerekkorunkban! A Hófehérke és a hét törpét, a Hamupipőkét…
– Az mi, valami betegség? – tudakolta Ron.”
Rowlingnak köszönhetően ezeket a meséket mi is olvashatjuk, ráadásul akár magyar nyelven. Az utolsó kötet megjelenése után egy évvel nálunk is kiadásra került a Bogar bárd meséi, Albus Dumbledore, a Harry Potter könyvekből megismert igazgató jegyzeteivel kiegészítve.
A könyv eleje magának Rowlingnak az előszavával indul és rögtön az első oldalakon megjegyzi, hogy Bogar bárd történetei sok tekintetben hasonlítanak a mi tündérmeséinkre (pl. a jó bennük is elnyeri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését), ám egy dologban szembetűnően különböznek tőlük: míg a muglik (azok lennénk mi) tündérmeséiben a hős vagy hősnő megpróbáltatásai jellemzően a mágiában gyökereznek (pl. a gonosz boszorkány megmérgezi az almát, százesztendős álmot bocsát a lány szemére vagy szörnyeteggé változtatja a királyfit), addig Bogar bárd meséiben ezek a hősök és hősnők maguk is rendelkeznek a varázslás képességével, a megpróbáltatásaik viszont ugyanolyanok. Rowling azonban kiemel még egy fontos különbséget: Bogar meséiben a boszorkányok sokkal aktívabban keresik a boldogulást, saját kezükbe veszik a sorsukat, ellentétben a mi hölgyeinkkel, akik a megmentő csókra vagy a visszahozott üvegcipellőre várnak.
Bogar bárd (aki természetesen J. K. Rowling agyszüleménye) a mesék XV. századi szerzője és (kitalált) életének történetét nagyrészt homály fedi. Annyit tudni róla, hogy Yorkshire szülötte volt és az egyetlen róla fennmaradt fametszet szerint kivételesen dús szakállal rendelkezett. 🙂
A mesék eredete az írásbeliség előttre nyúlik vissza, a mítoszok, mondák és legendák korára. A kialakulására a különböző vallások és a népi hiedelmek is hatással voltak. Ennek köszönhetően a régi mesék még nem gyerekek számára szóltak, hanem inkább felnőtteknek. Bár Bogar bárd meséi közül némelyik nem igazán tűnik gyerekbarátnak, a történetei a szóbeliség útján mégis tovább éltek a máguscsaládok körében és különböző változatokban ugyan, de nemzedékek sorának segített megvilágítani, hogy a mágia legalább annyi bajt tud okozni, mint amennyit megold.
Ha tehát szakszerűen akarunk fogalmazni, akkor Bogar bárd meséi műmesék, amik népmesei elemekkel operálnak.
A meséknek számos fajtája létezik, a Bogar bárd meséi végett minket azonban csak kettő fog érinteni ezek közül: a tündérmesék és a fabulák, amelyek bár hasonlók, a történetmesélésben mégis kicsit más vonalat követnek. A tündérmese varázslatos mese, alapvető kelléke a csodás elem, így egy meglehetősen tág terminusról beszélünk. A fabula ellenben olyan rövid történet, ami valamilyen tanulságot fogalmaz meg és szereplői gyakran állatok.
A hősök és a hősnők a tündérmesékben és a fabulákban olyan emberek vagy állatok, akik később mintaképpé válhatnak a gyerekek számára. Akár pozitívak, akár negatívak, a cselekedeteiken keresztül példát mutatnak arra, hogyan viselkedjenek, tehát a hallgatók minden esetben erkölcsi leckét kapnak tanulságul.
A fabulák egy hosszabb elbeszélő résszel kezdődnek, majd egy rövid erkölcsi tanulsággal zárulnak, amelyek az élettapasztalaton és bölcsességen alapszanak. A fő karakterek általában olyan állatok, amik emberi tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezen típusú mesék másik célja az oktatás mellett egyfajta szatirikus és politikai kontextus, amely a társadalmat kritizálja…
A tündérmesék ellenben olyan történetek, amelyek tele vannak csodával, fantáziával és különösen nagy jelentősége van bennük a szimbólumoknak. Ezek a népi történetek leírják az emberek világról alkotott benyomásait, véget vetve a gyermekkor ártatlanságának, és kaput nyitnak a felnőttkorba való belépéshez. Ugyanakkor gyakran kulturális és társadalmi eszméket képviselnek, és megtanítják, hogyan álljunk ki a félelmek és gyengeségek ellen.
A történet dióhéjban három fivérről szól, akik átverték a Halált, amikor hidat varázsoltak az útjukba kerülő folyó fölé. A Halál jutalmat ajánlott fel nekik, amelyet maguk választhattak meg. Az első testvér, a legidősebb egy legyőzhetetlen pálcát kért; a középső egy követ, ami visszahozza az életbe a holtakat; a legfiatalabb pedig valamit, amivel megelőzheti, hogy kövesse őt a Halál miután tovább mennek. Ezután a Halál tovább engedte őket, majd útjaik különváltak. A két legidősebb fivér hamar meghalt: az egyik a büszkélkedésével és kérkedésével egy kocsmában, a másik pedig a halálból visszahozott mátkája miatt, aki már nem találta a helyét az élők között, ezért a férfi reményvesztettségében megölte magát, hogy csatlakozhasson hozzá a túlvilágon. A legfiatalabb fivér hosszú életet élt, egy nap levette a köpenyét, továbbadta azt fiának és újra üdvözölte a Halált, aki tisztelettel vezette ki az árnyékvilágból.
„Volt egyszer három fivér, akik útra keltek, s egy este szürkületkor egy elhagyott, kanyargós ösvényre értek. A testvérek útját végül egy folyó keresztezte, amin nem volt gázló, s túl sebes folyású volt ahhoz, hogy biztonságban átúszhassanak a túlsó partjára. A három testvér azonban járatos volt a mágiában, így hát csak intettek pálcájukkal, s máris híd ívelt át a veszélyes víz fölött.”
„Hanem a Halál agyafúrt volt: megdicsérte a három testvér ügyes varázslatát, és azt mondta, jutalmat érdemelnek, amiért sikerült túljárniuk az eszén.”
„A legidősebb testvér, aki harcias férfi volt, egy minden létezőnél erősebb varázspálcát kért… A Halál odalépett egy folyóparti bodzafához, pálcát készített egy lelógó ágából, és átadta azt a legidősebb testvérnek.
A középső testvér rátarti ember lévén meg akarta alázni a Halált, s azt kérte, legyen hatalma visszahozni holtukból az embereket. A Halál felemelt egy követ a folyópartról, átadta a középső testvérnek…
Ezután a Halál a legifjabb testvértől is megkérdezte, milyen jutalmat kíván. Ő volt a legszerényebb a három közül, és a legbölcsebb is… Ahhoz kért hát segítséget, hogy mikor továbbáll onnan, a Halál ne követhesse őt. És a Halál, mit volt mit tennie, átadta neki saját láthatatlanná tévő köpenyét.”
„Ott elővette a holtakat ébresztő követ, és háromszor megforgatta kezében…
Ám a leány bús volt, és hideg; mintha fátyol mögül tekintett volna szerető párjára.”
„Régi barátként üdvözölte akkor a Halált, örömmel tartott vele, s a Halál tisztelettel vezette ki őt az árnyékvilágból”
Végezetül pedig egy érdekes rajongói teóriával zárnék, ami nem más, mint hogy Harry története analóg A három testvér meséjével. Az eredeti történet szereplői közül Voldemort, Piton és Harry feleltethető meg a három testvérnek és Dumbledore a Halálnak. Voldemort, a könyvek főgonosza, a legidősebb testvér, aki úgy gondolja, képes legyőzni a halált, ám a saját önhittsége lesz a veszte. Perselus Piton, a bájitaltan tanár, a középső testvér, aki egész életében egy halott szerette után vágyakozik. Főszereplőnk Harry pedig a legkisebb testvér, aki végig el tudott rejtőzni a halál elől, egészen addig, amíg ő maga úgy nem döntött, hogy szembenéz vele. S hogy miért Dumbledore, a varázslóiskola igazgatója a Halál? Ő adta át Harrynek apja láthatatlanná tévő köpenyét, ő várta élet és halál mezsgyéjén Harryt a King’s Cross pályaudvaron és valamilyen úton-módon ő felel a másik két ember halálért. Hogy ez mennyire állja meg a helyét, azt mindenki döntse el maga, de annyi biztos, hogy Rowlingnak ez a kedvenc teóriája, és akár még valóságos is lehetne. 😉
„– Még egyet mondjon meg nekem, kérem! – szólt Harry. – Ez itt most valóságos dolog, vagy ez az egész csak a fejemben történik?
Dumbledore rámosolygott. A hangja erősen, tisztán zengett Harry fülében, bár alakját már elfátyolozta a leszálló fényes köd.
– Hát persze, hogy mindez a fejedben történik, Harry, de attól még miért ne volna valóságos?”
- BIEGUNOVÁ, Nikola: Symbolism in The Tales of Beedle the Bard: A Translation Analysis. <URL: https://digilib.k.utb.cz/bitstream/handle/10563/37227/biegunov%C3%A1_2016_dp.pdf?sequence=1
- KUKOR Sára: Mitológiai elemek megjelenése a Harry Potter könyvsorozatban. In: Irodalomismeret. 2014. 1. sz.
<URL: http://www.irodalomismeret.hu/files/2014_1/kukor_sara.pdf - SHONTELL, Alyson: Harry Potter fans are freaking out over a theory about Dumbledore that makes a lot of sense. [online] In: Business Insider honlapja (2015. 08. 06.)
<URL: https://www.businessinsider.com/harry-potter-fan-theory-that-dumbledore-is-death-in-tale-of-three-brothers-2015-8 - TÓSZEGI Zsuzsanna: Az olvasás trónfosztása? Adalékok a könyvből, illetve a képernyőről való olvasás kérdéséhez. In: Könyv és Nevelés. 2009. XI évf. 4. sz.
<URL: http://olvasas.opkm.hu/index.php?menuId=125&action=article&id=1023%C2%A0Kerekes - <URL: https://www.gyakorikerdesek.hu/szorakozas__filmek-sorozatok__1932806-harry-potter-rajongok-irodalom-tanarok-figyelem-van-a-harry-potter-c-filmnek
- <URL: http://harrypotter.wikia.com/wiki/The_Tale_of_the_Three_Brothers
- ROWLING, J. K.: Harry Potter 1-7. & Bogar bárd meséi
- +Szimbólumtárak, lexikonok stb. amiket nem jegyeztem fel és azóta elfelejtettem a pontos címüket. 🙂
