A három testvér meséje – kalandozások a Harry Potter és a mesék világában

Idén szeptemberben megkérdezték a munkahelyemen, hogy nincs-e kedvem a Kutatók éjszakáján előadást tartani a Harry Potterből és mivel már biztos rájöttetek, hogy mennyire imádom a sorozatot, igent mondtam rá. Ezután jött azonban a neheze, hogy mégis pontosan miről beszéljek majd, hiszen annyi érdekességet lehet elmondani róla. Mivel az este közel esett a Népmese napjához, ami végül a témáját is adta az aznapi Kutatók éjszakájának, így megszületett végül maga az ötlet: A három testvér meséjéről fogok beszélni… Szóval gondoltam egyet, ne porosodjon csak a gépem egyik mappájában az előadás, megosztom veletek is, hátha érdekesnek találjátok! 🙂 Jó olvasást! 🙂

 

A Harry Potter immár a többedik generáció életében játszik kiemelkedő szerepet és tereli a fiatalokat az olvasás megszeretésének talán kissé rögös útjára. Mielőtt tehát a címben is szereplő három testvér meséje felé vennénk az irányt, adja magát a dolog, hogy az olvasás szemszögéből is a vessünk egy pillantást a könyvekre.
Kezdésnek pár mondatnyi száraz tény, ami a későbbiekben fontos lesz majd:
A szakirodalom az olvasásnak nyolc különböző típusát különbözteti meg, ezek közül én csak hármat emelnék most ki:
– az ismeretszerző olvasást, amikor az olvasó meghatározott témában kíván tájékozódni,
– a tanulási célú olvasást, amikor a cél az olvasottak megjegyzése, az hogy a megszerzett ismereteket az olvasó később is fel tudja idézni, valamint jellemzi, hogy a témát külső személy (pl. tanár) adja meg, illetve van még
– az élményszerző olvasást, amikor az olvasásnak a célja a szórakozás, szabadidős tevékenység.

 

És hogy mindez miért is fontos?
Mert az a Harry Potter, ami gyerekek százezreit vezette be az élményszerző olvasásba, a története során alig tesz említést az olvasásnak ennek a módjáról, sőt: egészen az utolsó kötetig még csak szinte említésre sem kerül olyan könyv vagy mese, amit szórakozás céljából olvasnak az ifjú boszorkányok és varázslók. Kíváncsiságból újra olvastam hát mind a hét kötetet, külön figyelmet szentelve annak, ahol kedvenc karaktereink valamilyen könyvet olvasnak. Meglehetősen sokszor fordult ez elő, ám az esetek többségében szinte mindig valamilyen szakkönyvről volt szó. Ezzel nincs is alapvetően gond: a mágikus világ ismereteit előtérbe helyező könyvek mindegyike önmagában is rettentő érdekes olvasmánynak tűnik egy magunkfajta mugli, vagyis varázstalan ember számára, így feltehetőleg mi is, zokszó nélkül fejest ugranánk a Roxfort iskola könyvtárosának, Madame Cvikkernek féltve őrzött könyvtári könyvei közé.
 
Ám mégis felmerül a kérdés, hogy a szereplők sosem olvasnak pusztán élményszerzés céljából?
A legnagyobb könyvmoly, Hermione „könnyed” olvasmányai közé is olyan vaskos kötetek tartoznak, amelyek többek között életrajzi elemeket tartalmaznak olyan nagy varázslókról, mint például a bölcsek kövét feltaláló Nicholas Flamelről.

„– Ne menjetek sehova! – parancsolta, és felrohant a hálószobákhoz vezető lépcsőn. Harrynek és Ronnak jóformán arra se volt idejük, hogy elcsodálkozzanak, már vissza is tért, karjában egy hatalmas könyvvel.
– Eszembe sem jutott, hogy ebben keressem! – súgta izgatottan. – Néhány hete vettem ki a könyvtárból, hogy legyen nálam valami könnyű olvasmány is.
Könnyű…? – morogta Ron.”

Az egyetlen szórakozási lehetőséget sejtető olvasmány a második részben, a Harry Potter és a Titkok Kamrájában jelenik meg először egy kósza gondolat erejéig: Ron Odú-beli szobájában az egyik sarokban a tankönyvek mellett egy rakás képregény is tornyosul, amelyek mind Martin Miggs, a Megkerült Mugli kalandjait tartalmazzák. Bár nem konkrét könyvről van szó, de mégis előrelépésnek tekinthetjük a többi szak- és tankönyvhöz képest. Legközelebb a hatodik kötetben találhatunk utalást arra, hogy szórakozás céljából vesznek könyvet a kezükbe az egyes szereplők. A Félvér herceg elején Malfoy egyik csatlósa, a nem éppen az eszéről híres Crak olvas szintén képregényt a Roxfort Expressz egyik kupéjában, illetve a könyv vége felé az igazgató Dumbledore emlékeiben járva láthattuk a fiatal Voldemortot, minden idők leendő legsötétebb mágusát a szobájában egy könyvvel a kezében az ágyon ülni… Az azonban nem derült ki, hogy mit olvas, szóval abban sem lehetünk biztosak, hogy nem valamilyen tankönyvet bújt éppen.

„A kupé mennyezetén himbálózó lámpák fényesen megvilágították a jelenetet: Harry akár együtt tudta volna olvasni a képregényt az alatta ülő Crakkel.”

Legközelebb a Harry Potter és a Halál ereklyéiben hallunk olyan könyvről, ami nem konkrétan az okulást szolgálja. Ez pedig nem más, mint a Bogar bárd meséi. A bökkenő persze csak az, hogy ahogy a cím is utal rá, ez bizony gyerekeknek szól, pedig a főszereplők ekkor már lassan teljes értékű felnőttekké válnak. Míg Harry és Hermione gyerekkorát a „mugli” mesék határozták meg, úgy mint a Hófehérke és a hét törpe vagy a Hamupipőke, addig Ronét a Nyiszi nyuszi és a locsifecsi fatönk vagy épp az előadás címében is szereplő: A három testvér meséje.

„– Ne hülyéskedjetek! Ott az a sok dedós mese, mindről azt mondják, hogy Bogar bárd írta! A szerencse színes szökőkútjaA varázsló és a pattogó fazékNyiszi nyuszi és a locsifecsi fatönk
– Mi baj van? – tört ki a nevetés Hermionéból. – Micsi nyuszi?
– Ne csináljátok már! – Ron hitetlenkedve kapkodta a pillantását egyik barátjáról a másikra. – Ne mondjátok, hogy nem hallottatok Nyiszi nyusziról…
– Elfelejtetted, hogy mi muglik között nőttünk fel – emlékeztette Hermione. – Egészen más meséket hallgattunk gyerekkorunkban! A Hófehérke és a hét törpét, a Hamupipőkét…
– Az mi, valami betegség? – tudakolta Ron.”

Rowlingnak köszönhetően ezeket a meséket mi is olvashatjuk, ráadásul akár magyar nyelven. Az utolsó kötet megjelenése után egy évvel nálunk is kiadásra került a Bogar bárd meséi, Albus Dumbledore, a Harry Potter könyvekből megismert igazgató jegyzeteivel kiegészítve.
A könyv eleje magának Rowlingnak az előszavával indul és rögtön az első oldalakon megjegyzi, hogy Bogar bárd történetei sok tekintetben hasonlítanak a mi tündérmeséinkre (pl. a jó bennük is elnyeri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését), ám egy dologban szembetűnően különböznek tőlük: míg a muglik (azok lennénk mi) tündérmeséiben a hős vagy hősnő megpróbáltatásai jellemzően a mágiában gyökereznek (pl. a gonosz boszorkány megmérgezi az almát, százesztendős álmot bocsát a lány szemére vagy szörnyeteggé változtatja a királyfit), addig Bogar bárd meséiben ezek a hősök és hősnők maguk is rendelkeznek a varázslás képességével, a megpróbáltatásaik viszont ugyanolyanok. Rowling azonban kiemel még egy fontos különbséget: Bogar meséiben a boszorkányok sokkal aktívabban keresik a boldogulást, saját kezükbe veszik a sorsukat, ellentétben a mi hölgyeinkkel, akik a megmentő csókra vagy a visszahozott üvegcipellőre várnak.

Bogar bárd (aki természetesen J. K. Rowling agyszüleménye) a mesék XV. századi szerzője és (kitalált) életének történetét nagyrészt homály fedi. Annyit tudni róla, hogy Yorkshire szülötte volt és az egyetlen róla fennmaradt fametszet szerint kivételesen dús szakállal rendelkezett. 🙂

A mesék eredete az írásbeliség előttre nyúlik vissza, a mítoszok, mondák és legendák korára. A kialakulására a különböző vallások és a népi hiedelmek is hatással voltak. Ennek köszönhetően a régi mesék még nem gyerekek számára szóltak, hanem inkább felnőtteknek. Bár Bogar bárd meséi közül némelyik nem igazán tűnik gyerekbarátnak, a történetei a szóbeliség útján mégis tovább éltek a máguscsaládok körében és különböző változatokban ugyan, de nemzedékek sorának segített megvilágítani, hogy a mágia legalább annyi bajt tud okozni, mint amennyit megold.

Ha tehát szakszerűen akarunk fogalmazni, akkor Bogar bárd meséi műmesék, amik népmesei elemekkel operálnak.
A meséknek számos fajtája létezik, a Bogar bárd meséi végett minket azonban csak kettő fog érinteni ezek közül: a tündérmesék és a fabulák, amelyek bár hasonlók, a történetmesélésben mégis kicsit más vonalat követnek. A tündérmese varázslatos mese, alapvető kelléke a csodás elem, így egy meglehetősen tág terminusról beszélünk. A fabula ellenben olyan rövid történet, ami valamilyen tanulságot fogalmaz meg és szereplői gyakran állatok.
A hősök és a hősnők a tündérmesékben és a fabulákban olyan emberek vagy állatok, akik később mintaképpé válhatnak a gyerekek számára. Akár pozitívak, akár negatívak, a cselekedeteiken keresztül példát mutatnak arra, hogyan viselkedjenek, tehát a hallgatók minden esetben erkölcsi leckét kapnak tanulságul.
A fabulák egy hosszabb elbeszélő résszel kezdődnek, majd egy rövid erkölcsi tanulsággal zárulnak, amelyek az élettapasztalaton és bölcsességen alapszanak. A fő karakterek általában olyan állatok, amik emberi tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezen típusú mesék másik célja az oktatás mellett egyfajta szatirikus és politikai kontextus, amely a társadalmat kritizálja…
A tündérmesék ellenben olyan történetek, amelyek tele vannak csodával, fantáziával és különösen nagy jelentősége van bennük a szimbólumoknak. Ezek a népi történetek leírják az emberek világról alkotott benyomásait, véget vetve a gyermekkor ártatlanságának, és kaput nyitnak a felnőttkorba való belépéshez. Ugyanakkor gyakran kulturális és társadalmi eszméket képviselnek, és megtanítják, hogyan álljunk ki a félelmek és gyengeségek ellen.

Ezekkel a száraznak tűnő tényekkel igyekeztem megalapozni azt, amit a címmel már sejtetni engedtem: vagyis hogy Bogar bárd meséi közül a (hetedik könyvnek hála) legnépszerűbb, A három testvér meséje tökéletes alanynak tűnik ahhoz, hogy bemutassam őt, valamint azt, hogy miben hasonlít a mi, vagyis a varázstalan emberek meséihez.

A történet dióhéjban három fivérről szól, akik átverték a Halált, amikor hidat varázsoltak az útjukba kerülő folyó fölé. A Halál jutalmat ajánlott fel nekik, amelyet maguk választhattak meg. Az első testvér, a legidősebb egy legyőzhetetlen pálcát kért; a középső egy követ, ami visszahozza az életbe a holtakat; a legfiatalabb pedig valamit, amivel megelőzheti, hogy kövesse őt a Halál miután tovább mennek. Ezután a Halál tovább engedte őket, majd útjaik különváltak. A két legidősebb fivér hamar meghalt: az egyik a büszkélkedésével és kérkedésével egy kocsmában, a másik pedig a halálból visszahozott mátkája miatt, aki már nem találta a helyét az élők között, ezért a férfi reményvesztettségében megölte magát, hogy csatlakozhasson hozzá a túlvilágon. A legfiatalabb fivér hosszú életet élt, egy nap levette a köpenyét, továbbadta azt fiának és újra üdvözölte a Halált, aki tisztelettel vezette ki az árnyékvilágból.

A három testvér meséje kissé kilóg Bogard bárd meséinek soraiból. A legsötétebb mese ez, ami talán nem is annyira meglepő, ha az ihlet adó forrást vesszük alapul. A szerző, J. K. Rowling ugyanis egy interjúban elmondta, hogy más könyveket is használt inspirációs forrásként meséihez, A három testvér meséjét pedig konkrétan egy Chaucer mű ihlette, a Canterbury mesékben megjelenő A búcsúárus meséje. Ebben a történetben három fiatalember a Halált akarja megölni, ám az átveri majd, kincshez juttatja őket, s a férfiak kapzsiságukban mégis egymással végeznek.
Hogy mennyire tekinthetők ezek mai értelemben vett gyermekeknek szóló meséknek, az érdekes kérdés, hiszen valószínűleg egyik sem lenne az elsők között, amit esti mese gyanánt továbbadnánk utódainknak. Az viszont nem vitatható el egyiküktől sem, hogy átadásra szánt értékrendet közvetítenek/közvetítettek: Chaucer a 14. században, Bogar bárd a 15. századi mágusvilágban. A három testvér meséje is az alapvető erkölcsi kategóriák kiépülését kívánja segíteni, azt, hogy a máguscsaládok gyermekei is meg akarják és meg tudják különböztetni egymástól a jót és a rosszat, és hogy döntéseiket és tetteiket is ezek határozzák meg.
A három testvér meséje sok helyen egyezést mutat gyermekkorunk meséivel. Elég, ha csak kiemelem a hármas számot vagy a legkisebb testvért, aki végül elnyeri méltó jutalmát. Hasonlít az általunk ismert népmesékre, amelyek a jó győzelmével végződnek és ezzel optimizmusra serkentik a hallgatóikat.
Mint a mesék általában, a három testvér története is a költői képek és szimbólumok nyelvét használja.
A következőkben ezekre hoznék példákat.

„Volt egyszer három fivér, akik útra keltek, s egy este szürkületkor egy elhagyott, kanyargós ösvényre értek. A testvérek útját végül egy folyó keresztezte, amin nem volt gázló, s túl sebes folyású volt ahhoz, hogy biztonságban átúszhassanak a túlsó partjára. A három testvér azonban járatos volt a mágiában, így hát csak intettek pálcájukkal, s máris híd ívelt át a veszélyes víz fölött.”

 

Rögtön a történet eleje két azonos jelentéssel bíró képpel nyit: az út, illetve az útra kelés valamint maga a szürkület is valami új kezdetének a szimbóluma. A folyó, mint első akadály a legtöbb mesének eleme. Bár alapvetően a megújulást és megtisztulást jelenti, mégis a folyó képzetéhez gyakran tartozik pusztító és romboló erő is. Míg a folyó itt a három testvér életútjának jelképe, addig a felette átívelő híddal közösen az élet- és halál-jelenséget, az ismertet és ismeretlen reprezentálja.
A mesék egyik kedvelt alapszáma a három, ami összetett jelentéstartalommal bír. Esetünkben a kötődést és a kollektív erőt hangsúlyozza a szám.

„Hanem a Halál agyafúrt volt: megdicsérte a három testvér ügyes varázslatát, és azt mondta, jutalmat érdemelnek, amiért sikerült túljárniuk az eszén.”

Az általunk ismert mesékben a jutalom gyakran azért jár, mert a hősünk például visszadobja a kifogott aranyhalat a vízbe. Az erkölcsi lecke itt is hasonló, mint Aiszóposz egyik fabulájában, A róka és a hollóban: nem érdemes hallgatni a túlzott hízelgésre, mert hátsó szándék lehet a dicséretek mögött. Ennek tipikus példája a Halál gratulációja.

„A legidősebb testvér, aki harcias férfi volt, egy minden létezőnél erősebb varázspálcát kért… A Halál odalépett egy folyóparti bodzafához, pálcát készített egy lelógó ágából, és átadta azt a legidősebb testvérnek.
A középső testvér rátarti ember lévén meg akarta alázni a Halált, s azt kérte, legyen hatalma visszahozni holtukból az embereket. A Halál felemelt egy követ a folyópartról, átadta a középső testvérnek…
Ezután a Halál a legifjabb testvértől is megkérdezte, milyen jutalmat kíván. Ő volt a legszerényebb a három közül, és a legbölcsebb is… Ahhoz kért hát segítséget, hogy mikor továbbáll onnan, a Halál ne követhesse őt. És a Halál, mit volt mit tennie, átadta neki saját láthatatlanná tévő köpenyét.”

A két idősebb fiú hatalmas erejű dolgokat kért a Haláltól, melyeket a folyó partjáról vett fel. A folyó partjai szimbolizálják a halandó és halhatatlan világot, a felvett tárgyak pedig, a halandó világból származó pálca és kő, szimbolikusan a halhatatlan világból, illetve világtól kapja mágikus erejét. Annak ellenére, hogy a szereplők képesek a mágia gyakorlására, a képességeik korlátozottak, így tehát a két idősebb testvér által kívánt tárgyak olyanok, amelyek alapvetően addig nem léteztek a varázslattal teli világukban, tehát át kellett esniük a mágikus tárggyá válás folyamatán.
Az általunk ismert mesékre is jellemző, hogy a harmadik és általában legkisebb testvér a legokosabb vagy ő a hős megmentő. Bogár bárd meséjében is ő volt a legbölcsebb: a Halál tulajdonát kérte, ami a leghatalmasabb volt mind közül, ami nem ártott senkinek és semminek és ráadásul hosszú életet biztosított számára.

„Ott elővette a holtakat ébresztő követ, és háromszor megforgatta kezében…
Ám a leány bús volt, és hideg; mintha fátyol mögül tekintett volna szerető párjára.”

A fátyol tipikus szimbóluma a halálnak. Alapvető jelentése is az elrejtés, a titok, a világtól való eltávolodás, illetve az érinthetetlenség. Még ha a középső testvér életre is keltette mátkáját, visszahozni mégsem tudta őt teljesen, csak egyfajta lenyomatát, élet nélkül.

 „Régi barátként üdvözölte akkor a Halált, örömmel tartott vele, s a Halál tisztelettel vezette ki őt az árnyékvilágból”

A Halál üdvözlése itt egyet jelent a tudatossággal és a sorssal való megbékéléssel. A legfiatalabb és egyben legbölcsebb testvér tudta, hogy az élet egy ponton véget ér, s a fiának hagyja örökül láthatatlanná tévő köpenyét. Bár az apa meghal, a történet vége mégsem szomorú, hiszen a családi kötelék ezzel a jelenettel, az apa-fia kapcsolatával van újra jelen és nem csak a három testvérével.
Ahogy a fentiekből is látszik, A három testvér meséje sokban hasonlít az általunk ismert mesékre. Népmesei jellege van, még ha a szereplők alapból mágikus képességekkel is rendelkeznek. A fő célja viszont ugyanaz: megmutatja, hogyan kell emberi lénynek lenni a világban: nem mások legyőzésével, hanem önmagunkkal, a bennünk lakó gonosznak a leküzdésével.

Végezetül pedig egy érdekes rajongói teóriával zárnék, ami nem más, mint hogy Harry története analóg A három testvér meséjével. Az eredeti történet szereplői közül Voldemort, Piton és Harry feleltethető meg a három testvérnek és Dumbledore a Halálnak. Voldemort, a könyvek főgonosza, a legidősebb testvér, aki úgy gondolja, képes legyőzni a halált, ám a saját önhittsége lesz a veszte. Perselus Piton, a bájitaltan tanár, a középső testvér, aki egész életében egy halott szerette után vágyakozik. Főszereplőnk Harry pedig a legkisebb testvér, aki végig el tudott rejtőzni a halál elől, egészen addig, amíg ő maga úgy nem döntött, hogy szembenéz vele. S hogy miért Dumbledore, a varázslóiskola igazgatója a Halál? Ő adta át Harrynek apja láthatatlanná tévő köpenyét, ő várta élet és halál mezsgyéjén Harryt a King’s Cross pályaudvaron és valamilyen úton-módon ő felel a másik két ember halálért. Hogy ez mennyire állja meg a helyét, azt mindenki döntse el maga, de annyi biztos, hogy Rowlingnak ez a kedvenc teóriája, és akár még valóságos is lehetne. 😉

„– Még egyet mondjon meg nekem, kérem! – szólt Harry. – Ez itt most valóságos dolog, vagy ez az egész csak a fejemben történik?
Dumbledore rámosolygott. A hangja erősen, tisztán zengett Harry fülében, bár alakját már elfátyolozta a leszálló fényes köd.
– Hát persze, hogy mindez a fejedben történik, Harry, de attól még miért ne volna valóságos?”

Felhasznált források:
  • BIEGUNOVÁ, Nikola: Symbolism in The Tales of Beedle the Bard: A Translation Analysis. <URL: https://digilib.k.utb.cz/bitstream/handle/10563/37227/biegunov%C3%A1_2016_dp.pdf?sequence=1
  • KUKOR Sára: Mitológiai elemek megjelenése a Harry Potter könyvsorozatban. In: Irodalomismeret. 2014. 1. sz.
    <URL: http://www.irodalomismeret.hu/files/2014_1/kukor_sara.pdf
  • SHONTELL, Alyson: Harry Potter fans are freaking out over a theory about Dumbledore that makes a lot of sense. [online] In: Business Insider honlapja (2015. 08. 06.)
    <URL: https://www.businessinsider.com/harry-potter-fan-theory-that-dumbledore-is-death-in-tale-of-three-brothers-2015-8
  • TÓSZEGI Zsuzsanna: Az olvasás trónfosztása? Adalékok a könyvből, illetve a képernyőről való olvasás kérdéséhez. In: Könyv és Nevelés. 2009. XI évf. 4. sz.
    <URL: http://olvasas.opkm.hu/index.php?menuId=125&action=article&id=1023%C2%A0Kerekes
  • <URL: https://www.gyakorikerdesek.hu/szorakozas__filmek-sorozatok__1932806-harry-potter-rajongok-irodalom-tanarok-figyelem-van-a-harry-potter-c-filmnek
  • <URL: http://harrypotter.wikia.com/wiki/The_Tale_of_the_Three_Brothers
  • ROWLING, J. K.: Harry Potter 1-7. & Bogar bárd meséi
  • +Szimbólumtárak, lexikonok stb. amiket nem jegyeztem fel és azóta elfelejtettem a pontos címüket. 🙂
Képek forrása: X X X X X X X X
Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük