J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

 

Eredeti cím: Letters from Father Christmas
Nyelv: magyar

Fordította: M. Szabó Csilla, Falcsik Mari
Illusztrálta: J. R. R. Tolkien
ISBN: 9789632665535
Eredeti megjelenés: 1976.

Magyar megjelenés: 2016.
Kötésmód: keménytáblás
Oldalszám: 192
Kiadta: Cartaphilus Könyvkiadó
Fülszöveg:
Tolkien ​gyermekei számára nem csupán az ajándékok miatt volt fontos és érdekes Karácsony apó, ők ugyanis minden évben képekkel illusztrált levelet is kaptak tőle: mesélt nekik a házáról, a barátairól és az északi-sarki eseményekről, mulatságosakról és ijesztőekről egyaránt.
Az első levél 1920-ban érkezett, majd jöttek az újabbak húsz éven keresztül, minden egyes karácsonykor. A havas borítékot – amelyen persze északi-sarki postabélyegző volt – néha a házban találták meg a gyerekek, máskor a postás hozta.
Az idő előrehaladtával Karácsony apó háztartása egyre nagyobb lett. Eleinte csak a Jegesmedvéről esett szó, ám később felbukkannak Hómanók, Vörös Törpék, Hóemberek, barlangi medvék is, no meg Jegesmedve unokaöccsei, Paksu és Valkottukka, akik látogatóba érkeztek, de aztán ott ragadtak. Mindvégig Jegesmedve maradt Karácsony apó legfőbb segítőtársa, ugyanakkor a legfőbb okozója is azoknak a szerencsétlen eseteknek, amelyek nyomán zűrzavar keletkezett az ajándékok körül. Végül Karácsony apó maga mellé vett egy manót, aki titkárként sokat segített neki. A későbbi levelekben fontos szerep jut a manóknak, amikor meg kell védeni az apó házát és raktárait a koboldok támadásaitól.
A szívmelengetően kedves kötet bemutatja Karácsony apó reszketeg kézírását, egyúttal a levelekhez mellékelt szinte valamennyi képet is. Nem marad ki persze az ábécé sem, amelyet Jegesmedve szerkesztett a koboldrajzok alapján, ahogy az a levél sem, amelyet ezzel a különleges írással küldött a gyerekeknek.

“Tényleg nem emlékszem, melyik évben születtem. Kétlem, hogy bárki meg tudná mondani. Akárhogy is, olyan 1934 éve történhetett. Körülbelül. Isten áldjon! K. apó”

Vélemény:

Ez a (sajnos) könyvtári, ám igazán csodás kötet már azóta szerepel az olvasnivalóim listáján, mióta láttam beérkezni a könyvtárunkba, majd a részlegünkről a polcra kerülni. Ennek több oka is van, hiszen egyrészről mégiscsak egy Tolkien könyvről van szó, másrészről karácsonyi történet és a borítóját még nem is említettem. Sajnos akkor egy nagyon hajtós vizsgaidőszak kellős közepén voltam, így csak idén tudtam hazahozni magammal azzal a nem titkolt céllal, hogy ezzel is ráhangolódjak az ünnepekre és hát, hogy a személyében elolvassam az első karácsonyi történetemet. Ez utóbbiban végül megelőzte őt Fredrik Backman az Életed üzlete című könyvével, de legalább az előbbi célját teljes mértékig elérte, sikerült ráhangolódni a karácsonyra…

A könyv ugyanis egy igazi karácsonyi csoda! <3 Tolkient én is, mint oly sokan mások, A Gyűrűk Ura kapcsán ismertem meg. Imádom azt a könyvet, igazi műremek és nem titkolt célommá vált, hogy egyszer az összes művén átrágjam magam. És nem csak ez: szeretném jobban is megismerni, magát az embert, aki a könyvei lapja mögött rejtőzik. Azt hiszem ez a Karácsony levelek tökéletes átmenet a konkrét művei és az életrajza között, ugyanis bár kitalált történetekről van szó, mégis feltárul előttünk a múlt egy apró szelete, a gyermekeinek élete és a hozzájuk fűződő kapcsolata.
Nem kell amúgy semmi egetrengetőre gondolni. Tolkien a legidősebb fiának, majd sorra a többi gyereknek kezdett el Karácsony apóként válaszolni a leveleikre. Évről évre egy-egy történet is leírásra került, indokolván, hogy miért is késtek annyit ezek a válaszlevelek. A végére komplett kis világ épült fel, számos szereplővel az Északi-sarkon, köztük Karácsony apó hű, ám ügyetlen segítőtársával, a Jegesmedvével, annak unokaöccseivel vagy épp a segítő manókkal. Mindenezek Tolkien csodálatos írásával és színes illusztrációival egészülnek ki. Ugyanis a könyv csodája, hogy a magyarra fordított levelek mellett láthatjuk eredeti valójukat is, az aranyos lapszéli jegyzetekkel és gyakran vicces rajzocskákkal együtt.
A finom humorának köszönhetően hatalmas kacagásokkal sikerült végigolvasni és majdnem minden bekezdéskor meg kellett állnom, hogy felolvassak egy-egy részletet belőle hangosan is. Ugyanígy képes voltam reagálni a rajzocskákra is, amik gyakran a Jegesmedve szerencsétlekedéseit örökítették meg. A személyes kedvencem viszont, amikor a szereplők körbeállják a karácsonyfát és Jegesmedve egy unokaöccse épp sejhajon rúgja az egyik barnamedve bocsot. Be is szúrok róla egy képet, hogy lássátok miről is beszélek.

A történetek mögötti életutak is rányomták a bélyegét az olvasásélményre. Az elején még megmosolyogtató volt, ahogy egyre népesebb lett a család és évről évre újabb tagok zoknijaival bővült a kandallópárkány. Aztán szemtanúi lehettünk annak is, ahogy ezek a gyerekek felnőnek, amikor már nem írnak leveleket Karácsony apónak és nem tesznek zoknit sem a kandallóra. Keserédes dolog volt ez. Az utolsó levelek pedig még ennél is szomorúbbak voltak. Beköszöntött a második világháború és az akkori állapotok rányomták a bélyegét a Karácsony apó üzeneteire is. Nem meglepő hát, hogy itt már szabályosan folytak a könnyeim.

Zárásként csak annyit szeretnék elmondani, hogy ti ne kövessétek el azt a hibát, hogy a következő karácsonyig vártok az olvasással! Ha nem ismeritek Tolkien munkásságát, az sem akadály! Szerezzétek be ezt a könyvet, csodáljátok az író még így is “remegősen” is lenyűgöző kézírását, kacagjatok a történeten és a rajzokon és járjon át titeket egy kicsit a karácsony igazi szelleme! Nem fogjátok megbánni, ígérem! <3
Kedvenc idézetek:
Szerencsére elég nedves volt, különben még tán csillagszórónak is jó lett volna. Vajon a sült jegesmedve ehető?
Nem olyan finom falat, mint a jól kiklopfolt, olajban sült manó.” 

 

“Október elején aztán elözönlötték a környéket, több ezren lehettek. Jegesmedve szerint egymillióan voltak, de ez az ő kedvenc száma. 
LEGALÁB SZÁZ MILIÓAN VOLTAK.” 

 

“Mindig megtartjuk régi barátaink számát és leveleit, reméljük, hogy visszatérhetünk hozzájuk majd, amikor már felnőttek, saját házuk van és családjuk.”

“Remélem, a legjobb ajándékokat választottam ki a listákról. A hobbitot akartam küldeni – rengeteg gyereknek küldöm, főleg a második kiadást, amely csak néhány napja érkezett meg hozzánk –, de úgy gondoltam, abból biztosan van otthon jó pár darab, ezért inkább az Oxfordi Tündérmese-gyűjtemény újabb kötetét kapjátok.”

Képek forrása: X X

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük