Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl + Nyereményjáték

A Kossuth Kiadó jóvoltából a Blogturné Klub hat bloggere kávézik együtt a japán Kavagucsi Tosikadzu könyvének szereplőivel, akiknek egy apró, de annál különlegesebb kávézó körül forog az életük. Nem akármilyen kávét szolgálnak ám itt fel! Ha betartod és elfogadod a szabályokat, akkor visszatérhetsz a múlt egy vágyott pontjára, pont úgy, ahogy a történetben többen is megteszik. Ha szeretnétek ti is a részesei lenni ennek a furcsa időutazásnak, akkor tartsatok velünk és játsszatok a könyvért!

 

Eredeti cím: Before the Coffee Gets Cold | Kōhī ga samenai uchi ni
Nyelv: magyar
Fordította: Béresi Csilla
ISBN: 9789630993791
Eredeti megjelenés: 2015.
Magyar megjelenés: 2018.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 250
Kiadta: Kossuth Kiadó

Fülszöveg:
Különös ​városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.
1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban.
2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg.
3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket.
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket.
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.
Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg.
Tosikadzu Kavagucsi 1971-ben született Oszakában, Japánban. Szerzőként a Mielőtt kihűl a kávé című könyvével debütált. A könyv egy nagysikerű színdarab alapján íródott, mely elnyerte a 10. Szuginami Drámafesztivál nagydíját.

“A múltba való visszatérés nincs kihatással a jelenre. A jövőbe menni pedig egyszerűen elfecsérelt idő. Értem már miért nevezte „értelmetlennek” ez a cikk az itteni időutazást.”

Vélemény:

A japán irodalom hazánkban egy elég szűk réteget jelent a könyvkiadásban, hiszen alapvetően Murakami Haruki és Kazuo Ishiguro neve az, ami rendszeresen felbukkan a könyves megjelenési- és sikerlistákon. Néha azonban más, külföldön már neves japán szerzők is kiadásra kerülnek, aminek én személy szerint nagyon örülök, hiszen ezek a regények annyira más és különleges atmoszférájúak, részben a kultúrájuknak is köszönhetően, hogy igyekszem minél többel megismerkedni közülük. Kavagucsi Tosikadzu nevére és művére is részben ezért, részben pedig az elképesztően érdekesnek tűnő fülszövege miatt figyeltem fel és szerettem volna mindenképp próbát tenni vele. Az viszont be kell vallanom, hogy a lelkem mélyén egy kicsit arra vágytam, hogy a Murakami által már megismert hangulatot fogja nekem visszaadni a Mielőtt a kávé kihűl

…ami igazából nem történt meg, de ami persze nem is baj! A Mielőtt a kávé kihűl sokkal “földhöz ragadtabb” az időutazós szál mellett is és bár a japán, kissé melankolikusnak tűnő hangulat adott volt, nagyjából semmi másban nem lehet Murakami műveihez hasonlítani.
Azt még meg kell jegyeznem itt az elején, hogy a fülszöveg elolvasását se sikerült teljes mértékig abszolválni: megvolt a történetre vonatkozó rész elolvasása és a tudat, hogy a szerző színdarabokat rendez és drámaíró. Majd olvasás közben folyamatosan azon jártak a gondolataim, hogy a könyv mennyire hajaz egy színműre és hogy az író le sem tagadhatná a foglalkozását: egy kis helyszínen, kevés szereplővel, néhány jelképes kellékkel, a helyszín megvilágításáról szóló részletekkel vagy a kissé eltúlzott vonásokkal, mozdulatokkal, cselekedetekkel mind-mind azt erősítette meg bennem, hogy a szemeim előtt nem is “film” forog, hanem egy igazi színdarab valós színészekkel. Aztán mivel kezdtem ezt egyre furcsábbnak vélni, újra és ezúttal alaposabban elolvastam a könyv hátoldalát, ahonnan természetesen kiderült, hogy ez bizony egy nagyon sikeres és díjazott darab átirata regényes formába. Tudom, hogy sokan ódzkodnak a drámától, mint műfajtól, de ez a mű, a fentebb említett ismérvei ellenére sem marad meg a dráma határain belül és ha nem lennének ilyen ismereteink, amik vannak, akkor talán fel sem tűnne elsőre a hatás. Nagyon szépen kiegészül a jelen története a szereplők múltjával, kapcsolataik történetével, s néhol magyarázó gondolatokkal.
A könyv pusztán négy fejezetre tagolódik, négy rövid, egy kávé mellett elolvasható fejezetre. A négy, látszólag különálló történet bizonyos pontokon kapcsolódik, ám akár önmagában is olvasható mindegyik, köszönhetően annak, hogy gyakran újra elismétli a fontosabb tudnivalókat a szerző. Van akit zavar ez a kissé szájbarágós stílus, én nem tartozom közéjük, bár lehet ez annak is betudható, hogy nem egy szuszra olvastam el a könyvet, hanem részletekben.
Az első történet egy szerelmespárról szólt, no meg magáról a Funiculi Funicula nevű kávézóról és az időutazás szabályairól. Sajnos pont ez a fejezet volt az, ami a legkevésbé tetszett, így el is bizonytalanodtam az elején, hogy nekem való lesz-e a könyv. A rettentő érdekes alapkoncepció egy borzalmasan ellenszenves és hisztis karakteren keresztül kerül bemutatásra, amin csak alig akart segíteni a történet végül pozitív befejezése. Itt kicsit meg is pihentettem a dolgot, majd újra belevetettem magam az olvasásba.

A második történet egy Alzheimer kórban szenvedő férfiról és annak feleségéről szól. És ez az a pont, ahol el kell mondanom, hogy végtelenül érzékenyen tudok reagálni mindenféle híradásra, filmre és sorozatra, de még zenékre is, viszont könyvekre szinte soha… Ennek a fejezetnek a végére viszont úgy érkeztem, hogy patakokban folytak a könnyeim. Egy gyönyörű és szívbemarkoló történet volt egy különleges házasságnak a mélységeiről, de főként betegség miatti hullámvölgyeiről.

A folytatásokban is hasonló, nem épp könnyű élettörténetek jönnek: egy testvérpár és egy nem mindennapi anya-lánya kapcsolat története kerül az időutazásnak köszönhetően új megvilágításba. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, mert sokat árulnék el vele a történetről, mindenesetre a gyász valamilyen formája ezekben a történetekben is meghatározó. A fejezetek legnagyobb különlegessége talán pont ebben rejlik, hogy a különböző életutakban mindig történik valamilyen törés, s mindegyik karaktereknek meg kell küzdenie a maga gyászával, legyen az egy szakítás, egy betegség vagy akár pont a halál. Végül persze nem csak a második fejezeten pityeregtem: legörbülő szájjal és könnyáztatta arccal raktam le a könyvet az utolsó oldalak után is.
Talán ebből már nyilvánvalóvá válhat, hogy nekem ez a könyv nagyon sokat jelentett. Akaratlanul is elgondolkodtatott, hogy én meglépném-e az időutazást magát, de őszintén szólva nem hiszem. A múltba való kiránduláshoz bizonytalan lennék, a jövőtől pedig félnék. Sokan mások sem lépik ezt meg, így a főszereplők már a bátor hozzáállásukkal is különbek nálam.
Összességében egy rövid, ám mégis tartalmas, csodás és könnyfakasztó élményt jelentett ez a kötet, ami nálam biztos kiemelt helyet kap a polcon. Így karácsony közeledtével pedig úgy gondolom, hogy tökéletes ajándék is azoknak, akik különlegesebb és érettebb műveket szeretnek olvasni. Abszolút ajánlom!

 

Kedvenc idézetek:

“Elvégre is a könny a nő fegyvere, ez volt az életfilozófiája.”

“A víz a magas helyekről az alacsonyabbak felé folyik, a gravitáció törvényének engedelmeskedve. Az érzelmeknek is van súlyuk, rájuk is hat egyfajta nehézségi erő. Például nehéz hazudnunk annak, akivel szoros érzelmi kötelék fűz össze bennünket.”

“A kávé az Edo-korban, nagyjából a tizenhetedik század végén érkezett az országba. Kezdetben nem nyerte el a japánok tetszését. Fekete színe és keserű íze miatt sokáig nem is tekintették élvezeti cikknek.”

NYEREMÉNYJÁTÉK

Az időutazás gondolata igazán izgalmas, talán ezért is nyúl sok szerző műfajtól függetlenül a témához. A játékban ezúttal időutazásról szóló, vagy ahhoz kapcsolódó könyvek címére és szerzőjére vagyunk kíváncsiak. Minden állomáson találtok fülszövegekből kiragadott kulcsszavakat, ezek alapján kell kitalálnotok az adott állomás megfejtését. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
Kulcsszavak: Dallas, tótágas, angoltanár, spájz, Kennedy
 
Állomások:
12. 12. – Deszy könyvajánlója
12. 16. – Nem félünk a könyvektől
12. 18. – Könyv és más
12. 20. – AmbivalentinaKépek forrása: X

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük