TOP10 kedvcsináló idézet – Lois Duncan: Sötét folyosók + Nyereményjáték

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg a Sötét folyosók című könyv, aminek a filmadaptációját hamarosan láthatjátok a mozikban. A történet főszereplője Kit Gordy, aki megpillantva új bentlakásos iskolájának épületét azt gondolja, hogy: ez a hely gonosz. Blackwood Hall fenyegető kinézete borzongató félelemmel tölti el, ráadásul kiderül, hogy csupán három diáktársával és három tanárral kell osztoznia a hatalmas épületen. Kövessétek bloggereinket a titokzatos Blackwood Hallba, és a turné végén megnyerhetitek a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!
A Blogturné egyik extra állomásaként elhoztam nektek néhány kedvcsináló idézetet a könyvből, mert talán így még inkább késztetést fogtok érezni arra, hogy kézbe vegyétek majd. Nem is szaporítom tovább a szót! 😉

“Dan sebességet váltott, és továbbgurultak felfelé a behajtón – Kit számára azonban valamiért úgy tűnt, hogy nem haladnak. A ház mozdulatlanul tornyosult föléjük, semmivel sem közelebb, mint amikor átértek a kapun. Érzéki csalódás volt, jól tudta, a behajtó kanyarulatához lehetett köze, meg a szöghöz, amelyből érkeztek, mégis olyan volt, mintha a kocsi nem is mozogna. Maga az épület nőtt egyre nagyobbra, hatalmas, szürke kőkarokkal nyúlt feléjük. Kit képtelen volt levenni a szemét a parázsló ablakokról, amelyek száz apró napként táncoltak előtte. A lány megborzongott: mintha jeges szél érte volna a szívét.
– Anyu – szólalt meg halkan, aztán hangosabban megismételte. – Anyu?
– Mi az, drágám? – fordult hátra az anyja az ülésben, hogy ránézhessen.
– Nem akarok itt maradni – mondta Kit.” 

“Az ágy magas volt, szépséges, ám nem különösebben kényelmes. Kit a bársony ágytakarón hevert, és a borvörös mennyezetet bámulta. Valaki – talán Poe? – írt egyszer egy novellát egy pontosan ugyanilyen ágyról, amelyben a mennyezet éjjel lassan leereszkedett, hogy megfojtsa az alatta alvó szerencsétlent. Múlt évben olvasták irodalomórán, és többen hitetlenkedve kacarásztak. Most azonban a novella már egyáltalán nem tűnt viccesnek.” 

“Mély lélegzetet vett, mintha arra készülne, hogy jeges vízbe merüljön, aztán még egy pillanatig állt a kivetülő fénysáv szélén. Végül erőt vett magán, és kilépett a sötétbe.
Egy pillanatig valóban úgy érezte, mintha vízbe esett volna. A sötét összecsapott a feje felett, telement vele a szeme, az orra, a füle, összenyomta, fojtogatta.” 

“A világon rengetegféle tehetség létezik, és a zene csak egy közülük.” 

“– Lynda rajzolta? – Kit izgatottan nyúlt a papírért, és leterítette maga elé az ágyra. Ruth is odalépett, és együtt tanulmányozták a képet. Kerek, formátlan arc. Háromszög orr. A Halloweenre kifaragott tökére emlékeztető száj. Egy csomó fekete haj.

– A hajamat eltalálta – jegyezte meg Ruth. – Fekete. Komolyan, nem látok semmi hasonlóságot. Tudom, hogy nem vagyok szépségkirálynő, de még nekem is egy irányba néz a két szemem. Azonkívül a füleimet is lefelejtette.
– Nem értem – ingatta a fejét Kit. – Tudjuk, hogy Lynda tud rajzolni. A rólam készített portréja csodálatos volt.
– Azt valami rendkívüli esemény hozta létre – közölte Ruth. – Lynda nem tud rajzolni. Lyndának semmihez sincs tehetsége. Csinos és kedves, de amikor az agyakat osztogatták, éppen ebédelt.” 

A szélben, amely az éjszakát uralja,
Az égen rabul esett csillagok között
Békét keresek, túl a halálon,
mindenbe veszve, mint fény a fényben,
elveszve egy sóhaj árnyán
Ahol holdfénypászmák siklanak a lápon,
s köztük árnyékok, csak a békét várom
és keresem, de a béke nem talál rám.
 

Kezdetben a zene mindig lágy volt és szép, az álom pedig boldog, de most már nem így áll a helyzet. A zene átrohan rajtam, akkora erővel, hogy fizikai fájdalmat okoz, és amikor felébredek, fáradt vagyok. A karjaim és a kezeim sajognak, mintha valóban órákon át játszottam volna.” 

“– Az emberek ma átlagosan hetven évig élnek, ami elégséges, hogy nagy tetteket vigyenek véghez. Ám ez a jelen század fejlődésének eredménye. Azelőtt az emberek jóval korábban haltak meg, mint manapság, és a korai halál sok ragyogóan tehetséges zsenit is elragadott, akik még sok mindent adhattak volna a világnak. Én őfeléjük tekintek. Nekik ajánlom fel a visszatérés lehetőségét.” 

“Most úgy érzem, mintha egész életemben egy dobozban kuporogtam volna, aminek valaki hirtelen leemelte a tetejét, én pedig megláttam a csillagokat.” 

“Az álom az ajtaja mögött várakozott, mint a mindent beterítő köd.”

Nyereményjáték
A történet főszereplőjét akarata ellenére beköltöztetik egy bentlakásos iskolába, ahol furcsa dolgok történnek a diákokkal. A turné minden állomásán egy-egy olyan hős/hősnő nevét kell kitalálnotok a rájuk tett utalásainkból, akik szintén valamilyen borzongató helyzetbe kerültek, vagy akikkel paranormális dolgok történtek. Annyit segítünk, hogy magyar nyelven megjelent, rémisztő hangvételű ifjúsági regényekre gondoltunk; a ti feladatotok csak annyi, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a főszereplők nevét!

 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

Feladvány: Főszereplőnk a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket. A mamája boszorkánykodással foglalkozik, a macskája pedig megérzi a szellemek jelenlétét!

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

01. 22. – Könyv és más
01. 23. – Hagyjatok! Olvasok! (Borítómustra)
01. 27. – Nem félünk a könyvektől (TOP10)
01. 28. – Spirit Bliss Sárga könyves út (Interjú)
01. 29. – Sorok között
01. 30. – Never Let Me GoKépek forrása: X X X X

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük