Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése + Nyereményjáték

Az Athenaeum Kiadó gondozásában idén februárban megjelenő Cameron Post rossz nevelésében egy igen erőteljes új LMBTQ-regényt üdvözölhetünk. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel és ismerjétek meg ti is Cam-et! Ha pedig mellette velünk játszotok, akkor a könyv egy példánya is a tiétek lehet!

Eredeti cím: The Miseducation of Cameron Post

Nyelv: magyar
Fordította: Todero Anna
ISBN: 9789632932132
Eredeti megjelenés: 2012.
Magyar megjelenés: 2019.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 440
Kiadta: Athenaeum Kiadó

Fülszöveg:

Amikor a tizenéves Cameron Post szülei autóbalesetben váratlanul meghalnak, a lány első, sokkoló reakciója a megkönnyebbülés. Az suhan át az agyán, hogy hála az égnek sosem fogják megtudni, mit tett pár órával korábban: a legjobb barátnőjével csókolózott a szénapadláson.

Cam a szülei halálát követően a mélyen vallásos nagynénjéhez és jó szándékú, de reménytelenül régimódi nagyanyjához költözik. Tudja, hogy attól kezdve egészen más lesz az élete. A Montana állambeli Miles Cityben a túlélés két legfőbb alapszabálya: olvadj be, és hagyj békén másokat! Cam mindkettő tökéletes szakértője lesz – de az érzéseit és vágyait nem tudja magában elfojtani.

Egy napon a kisvárosba költözik Coley Taylor, a gyönyörű és hibátlan cowgirl, aki az iskola legmenőbb srácának a barátnője. Coley és Cam között váratlan, intenzív barátság alakul ki, amely, úgy tűnik, akár több is lehet, mint barátság…

De amikor ez már-már reális lehetőséggé válik, Cameront hideg zuhanyként éri a felismerés: csúnyán elárulták. Nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy „helyrehozza” az unokahúgát – az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt.

A Cameron Post rossz nevelése egy felejthetetlen regény önmagunk felfedezéséről és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket.

A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült.

“– Semmi sem írja elő, hogy örökre ott kell maradnunk, ahol születtünk – felelte. – Attól még nem lesz rossz ember valaki, hogy ki akar próbálni valami újat.”

Vélemény:

Emily M. Danforth debütálóregényét üdvözölhetjük a Cameron Post rossz nevelésében, ami szinte azonnal világsikerré is vált, a tavalyi évben pedig a belőle készült film elhozta a Sundance filmfesztivál nagydíját. Már ez is elég lett volna ahhoz, hogy kézbe vegyem a könyvet, a téma pedig még inkább… Az LMBTQ-könyvek és persze filmek piaca egyre nagyobb, ahogy egyre nyitottabbá válnak a társadalmaink, mégis női szemszögből elenyésző mennyiségben születnek a témát megközelítő alkotások. A coming outolt ismerőseim között is inkább a fiúk vannak többségben, így nem volt kérdéses, hogy ebből az új nézőpontból is megismerkednék a témával.

Amit elöljáróban még érdemes tudnod a könyvvel (illetve az írójával kapcsolatban), hogy a montanai születésű Danforth, aki amúgy jelenleg a Rhode Island Főiskola docense és kreatív írást meg irodalmat tanít, saját maga is coming outolt az egyetemi évei alatt. A coming out, illetve konkrétan a mássága mellett más hasonló vonások is fellelhetők közte és a címszereplő Cam között (pl. Danforth szintén úszó volt), s valószínűsíthető, hogy ez az első kézből való ismertség teszi a könyvet annyira hitelessé és hihetővé.A regény három nagy részre különül el, három meghatározó időszakra Cameron Post életből. Az első részben Cam 12 éves és éppen kezdi felfedezni és megismerni önmagát, az identitását és természetesen a szexuális irányultságát. Ekkor csattan el az első csókja is… Ez már önmagában is meghatározó egy tizenéves számára, de Cam esetében ez a csók a legjobb barátnőjével történik ráadásul akkor, amikor a szülei életüket vesztik egy autóbalesetben. Az addigi tapasztalatai a világról és az egészségesnek vélt kapcsolatokról összeütközésbe kerülnek a tiltott csókkal, a baleset pedig felébreszti benne azt mélyen gyökerező és emésztő bűntudatot, hogy mindez az ő hibája… A szülei halála a büntetés azért, amit tett.
A második részben Cam megkezdi a középiskolát. Egy fiús lány, aki őrzi a látszatot, próbálgatja a szárnyait és a határait, de hiába a fiúk, Cam egyre biztosabb abban, hogy a lányokat szereti. A történet itt csúcsosodik ki, amikor megismerkedik a szép és magabiztos, ámde heteró Coley-val. Már a kezdetekkor nyilvánvalóvá lesz, hogy ebből sok jó nem sülhet ki és ez így is történik: kiderül Cam titka és a szülei halála után őt nevelő (amúgy bigott és rettentően vallásos) Ruth néni elküldi őt egy átnevelő-táborba.
A harmadik és egyben befejező részben az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpontban követjük tovább Camet, ahol a cél, a másság kiirtása, a “normálissá” és “keresztényivé” való nevelés.

Ha őszinte akarok lenni, akkor kicsit mást vártam a könyvtől, noha amúgy a kivitelezés így is fantasztikusra sikerült.
Danforth stílusa lenyűgöző, olyan élesen és érzékletesen festi le a fülledt montanai nyarakat, hogy szinte éreztem a bőrömön a perzselő nap sugarait, a tó vízének hűs cseppjeit és a palackok oldalán lecsorgó párát… Ugyanez az érzékletesség tette igazává és élővé a szereplőket és az érzéseiket. Mivel az egész történet nagyon finoman ábrázolt és semmi erőszakosság vagy erőlködés nincs benne, ezért is válhat Cameron csókja és szerelme annyira hétköznapivá és annyira természetessé.
Emiatt a vallási meggyőződésből történő átnevelés nagyon erőteljes és agresszív is lehetett volna, de nem lett az. A fiatal szereplők szinte mindegyike sztoikus nyugalommal és beletörődéssel fogadja azt, hogy bűnösnek titulálják egy olyan dolog miatt, amiről nem tehetnek. Ez főleg Camnél volt rettentően zavaró, hiszen az ő érzéseibe mélyebben is beleláthattunk volna. Számos pillanat volt, amikor beleállhatott volna a konfliktusba, amikor megmagyarázhatta volna az érzéseit vagy a gondolatait, de inkább csak sodródott az árral.

Az Isteni Ígéret Iskola amúgy alapvetően egy jó szándékú kezdeményezésnek tűnik és ha mi magunk ellenvéleményen vagyunk is, nem tudunk rájuk úgy tekinteni, mint eredendően rossz dologra. A meggyőződésük némelyiküknél, például Rick tiszteletes esetében annyira tiszta és jó szándékú, hogy nem lehet haragudni rájuk. Őszintén hisznek abban, hogy amit tesznek, az helyes. És talán Camék is ugyanígy vannak ezzel. Ami pedig még szerethetővé, illetve kedvelhetővé teszi némelyik mélyen vallásos karaktert, az az, hogy még az ő hitük is meginogni látszik néha.

A könyvben még rejlő szélsőségesség és a leírt gondolatok kettőssége az, ami voltaképpen összezavar a történettel kapcsolatban és hosszas gondolkozásra késztet. Én határozott véleménnyel vagyok az átnevelőtáborokról és ez a saját vélemény nem találkozott egy ponton sem a történetben szereplő nézőpontokkal. Danforth objektív és távolságtartó marad és egyik karakterén keresztül sem nyilvánít határozottan véleményt, sőt olyan érzésem volt az olvasás közben, hogy egyenesen elhatárolódik ettől vagy rendre visszakozni látszik, ha fel is üti a fejét egy markánsabb gondolat.

A karakterek változatossága és azok történetei, illetve a személyiségük ellensúlyozták a határozott szemlélet-ütköztetéseknek a hiányát. A legszimpatikusabb karakterek közé tartozott például Cam első fiúbarátja, Jamie, aki néhány ellenszenvesebb megmozdulása ellenére is egy kedves és nyitott, elfogadó srác volt. Az Iskolából ismert Adamnek az indián kultúrával kapcsolatos háttértörténete nyűgözött le igazán, Rick tiszteletes pedig a másik oldalt képviselte: a melegségből állítólag “kigyógyult” vallási vezető volt az a karakter, akinek a gondolatait jobban is megismertem volna.

Összességében még ha ez a könyv nem is kínálja tálcán a biztos tudás lehetőségét és a helyes értékítéletet, egy másfajta szemléletet képvisel, aminek a lényege, hogy ne ítéljük el azonnal a másik oldalt. A Cameron Post rossz nevelése egy elgondolkodtató és rendkívül kifejező történet a fiatalok problémáiról, önmaguk megismeréséről. Az elfogadóbb, empatikusabb és nyitottabb szemlélet kialakítása miatt mindenképp ajánlanám nem csak olvasásra, hanem közös megbeszélésre is fiatal és idősebb korosztály számára egyaránt.

Kedvenc idézetek:

“Egyszerűen csak azért szerettem a lányokat, mert semmit sem tudtam tenni ez ellen.”

“Hagytad, hogy sebezhető legyél, és a változáshoz sebezhetőségre van szükség.”

“És egy egész világ várt túl a parton, túl az erdőn, túl a bütykös hegyeken, túl, túl, túl, nem a víz alatt, hanem azon túl várt rám”

“– Nehéz feladat lesz – szólalt meg Lydia. – Olyan dolgokkal kell majd szembenézned, amelyeket minden bizonnyal inkább elkerülnél. Az első lépések közül az egyik legfontosabb az, hogy többé ne gondolj magadra homoszexuálisként. Ilyen nem létezik. Ne állítsd be különlegesnek a bűnödet.

Lindsey a fejemben azt mondta: Vicces! Pedig kurvára különleges lehet a bűnöm, ha egy egész gyógyintézetet hoztak létre azért, hogy foglalkozzanak vele.”

Nyereményjáték

Cam életében és önmaga megismerésében meghatározó szerepet játszanak a filmek. A VHS-korszak korlátai mára eltűntek, így ha Cam ma lenne fiatal, sokkal több lehetősége adódna a különböző LMBTQ-témájú filmek megtekintésére. Minden állomáson találtok egy olyan filmből kivágott képet, ami ezt a témát dolgozza fel. A feladat egyszerű, ismerjétek fel, hogy melyik filmben látható a kép és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)