Madeline Miller: Kirké + Nyereményjáték

Az ​Akhilleusz dala szerzőjének merész, káprázatos és várva várt új regénye, amely kiválóan rajzolja újra az Odüsszeiából ismert hatalmas varázslónő, Kirké életét.

A leghatalmasabb titán, a Napisten, Héliosz házában egy kislány születik. Kirké furcsa gyermek – nem rendelkezik hatalommal, mint az apja, sem azzal a rosszindulatú vonzerővel, mint az anyja. Ám amikor társaságért a halandók világa felé fordul, felfedezi, hogy mégiscsak van egy különleges tehetsége: a varázslás képessége, amelynek révén szörnyekké tudja változtatni a riválisait, ráadásul még az istenekre is veszélyt jelenthet.

Fenyegetettségében Zeusz száműzi őt egy lakatlan szigetre, ahol az istennő tökéletesíti titkos tudományát, vadállatokat szelídít, és a híres mitológiai alakok közül többel is találkozik: a vérszomjas Minótaurosszal, az ügyes kezű Daidalosszal, a gyilkos Médeiával és persze a fortélyos Odüsszeusszal is.

Ám egy nőnek veszélyes egyedül élni, Kirké pedig akaratlanul is magára vonja mind az emberek, mind az istenek haragját, és végül az egyik legrettegettebb olümposzi istennel találja szemközt magát. Hogy megvédje, amit a leginkább szeret, minden erejét össze kell szednie, és egyszer s mindenkorra választania kell az istenek és a halandók világa között.

Madeline Miller regénye mámorító eposz a családi vetélkedésről, intrikáról, szerelemről és veszteségről, illetve a férfiak uralta világban is rendíthetetlen női erőről.

Madeline Miller neve sokaknak ismerős lehet, hiszen 2014-ben jelent meg első regénye hazánkban, az Akhilleusz dala, szintén a General Press kiadó gondozásában. A számos díjat bezsebelő szerző könyvét itthon is imádták, ám tekintve, hogy a hős Akhilleusz és Patroklosz története tíz évig íródott, nem olyan meglepő, hogy Miller újabb regényére ezúttal is hét évet várnia kellett a nagyérdeműnek. A Kirké ismét a görög mitológiából merít, de hiába a sok dicsérő kritika, én kicsit félve kezdtem az olvasásának. Azon kevesek közé tartozom, akik nem olvasták Miller első regényét, de cserébe jó régen már megismerkedtem a mű alapjául szolgáló Odüsszeiával és a görög mitológiával kapcsolatos ismereteim pedig igen csak megkoptak. A csalódás azonban egyértelműen pozitív volt!

Noha már évekkel ezelőtt olvastam, mégis tisztán emlékszem rá, hogy mennyire szerettem az Odüsszeiát… A régi görög művekhez való hozzáállásomat viszont mégis valahogy mások negatív élményei határozzák meg, akik nehéznek tartják és nem szeretik őket. Ezért és a már foghíjas mitológiai ismereteim miatt tartottam a Kirkétől, de már az első néhány mondat biztosított afelől, hogy itt valami teljesen modern megvilágításba helyezett, gördülékeny és jól megírt történet formájában fog elém tárulni a nagyrészt ismerős történet.

Miller mesteri módon csomagolja új köntösbe és ötvözi a görög mitológia elemeit. Az Odüsszeiát már olvasók Kirkét, mint mellékszereplőt ismerhették meg pár ének során, itt viszont egy hús-vér emberrel, vagyis inkább félistennel fogunk találkozni. A történet egészen a születésétől kezdve mutatja be nekünk Kirkét, a Napisten, Héliosz és egy nimfa, Perszéisz leányát, hogy aztán emberöltőkkel mérhetetlen évek során kövessük őt nagyjából az Odüsszeia időszakának jelenjéig. Miller zseniálisan játszik az idővel és Kirké halhatatlan voltával: néha eónok suhannak el mellettünk egy szemvillanás alatt, de van, hogy egy emberi élet minden pillanatát megéljük a szereplővel együtt. Ez a könnyed szárnyalás az időben teszi lehetővé, hogy a legkülönbözőbb korszakokban élt titánok, istenek, szörnyek és más neves mitológiai alakok együtt legyenek jelen a történet során.

Kirké a történetünkben szinte minden szempontból kívülálló. Ezt már a születésétől fogva éreztetik vele a halandókéra emlékeztető külseje és hangja miatt. Amikor pedig Prométheusszal való találkozása után ő maga is rokonszenvezni kezd a halandókkal, s megismerni vágyik őket, egy olyan folyamatot indít el, amelynek végén megpecsételi a saját sorsát: magányos száműzetésre kényszerítik Aiaié szigetére. A magány persze nem mindig rossz… Kirké végre lehetőséget kap arra, hogy megismerje önmagát, felfedezze a képességeit és meghúzza, majd feszegesse a határait.
Ez utóbbihoz olyan ismert események szolgáltatnak alapot, mint a Minotaurusz születése, találkozás Ariadnéval, Daidalosszal (és Ikarosszal), Iaszónnal és a híres aranygyapjújával vagy az összetűzése Pallasz Athénével… Mondanom sem kell, hogy minden egyes alkalommal, amikor felismertem egy-egy személyt vagy eseményt, szinte ugrálni tudtam volna örömömben. Ennek persze az is az oka, hogy szeretem azokat a könyveket, sorozatokat vagy akár filmeket, ahol már jól ismert elemeket dolgoznak és fűznek össze egy teljesen új történetté.

Kirké jellemfejlődése a regény során amúgy gyönyörűen végigkövethető, a halhatatlan élete és varázslónői volta ellenére is szerethető, emberi vonásokkal felruházott alak, aki mindvégig hű marad az elveihez. A megaláztatásokat túlélve küzd a magánnyal, küzd a boldogságáért, szeret és gyászol,  majd újra szeret… Miller írásmódja persze nem csak Kirkét, de az összes többi karaktert is igazán élővé varázsolja. Így válik a kezdetben szimpatikus és kedves Aiétészből, Kirké öccséből egy ellenszenves és önző alak, Hermészből egy kacér szépfiú, Odüsszeuszból egy forrófejű szerető, akit aztán kénytelen útjára engedi… Az egymás iránti érzelmek kifejezésével, a kapcsolatoknak és viszonyoknak a sokrétűségével, valamint a párbeszédekkel is mind a mai kor szellemét idézi meg Miller.

A két leghangsúlyosabb eleme a könyvnek a nők középpontba helyezése és az istenek-emberek közötti állandó ellentétek/különbségek. A nőközpontúság egyértelmű, nem is kíván hosszas magyarázatot, hiszen tudjuk, hogy régi korokban, lásd akár Homérosz történeteit, de bármely más mítoszt vagy mondát, általában a férfi szemszöge volt a fő, s nők mintegy mellékesen, segítőként vagy kísértőként bukkantak fel hősünk oldalán. Most fordult a kocka, s női lét oldaláról, a hétköznapi hős szemszögéből láthatjuk a küzdéssel és áldozathozatalokkal teli megpróbáltatásokat.
Az emberek és istenek közötti különbségek is állandó alapjait nyújtják a görög mitológiából ismert történeteknek. Ez itt sincs másképp: Kirké halhatatlanságában is azért válik igazán emberivé, mert igyekszik a halandókat megismerni, nem valami nálánál kevesebbként tekint rájuk, hanem egyenlő félként.

Madeline Miller csodát tett a Kirkével. Szerettem olvasni, szerettem felfedezni az apróságokat benne. Ha eddig gondolkodtatok a beszerzésén, akkor ne habozzatok, mert csodálatosan kifejező és gördülékeny stílusával igazán olvasmányos és talán azt is mondhatom, hogy meglehetősen izgalmas szemszögből sikerült új megvilágításba helyeznie a varázslónő történetét. Nem mellesleg a könyv magyar kiadásának borítója is igazán szemet gyönyörködtető. Mindenképp ajánlóm elolvasásra!

 

A görög mitológiában majdnem minden szigetnek van valami külön története. Feladványaink a mítoszokhoz kapcsolódnak és megoldásként 1-1 sziget nevét kell beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.

Feladvány: A legenda szerint ezen a szigeten nevelkedett egy barlangban Zeusz.