Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája + Nyereményjáték

Benjamin Alire Sáenz neve ismerősen csenghet, hiszen a pár éve Magyarországon is nagy sikert aratott Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában című regény írója, aki ezúttal egy mély mondanivalójú, magvas gondolatokkal teli történettel bukkant fel ismét. Történetünk főszereplője, Sal végzősként mindent megkérdőjelez, még azt is, hogy ő kicsoda. A fiú egészen idáig tudta, hogy hol a helye az őt örökbefogadó, meleg apukája mellett szerető mexikói-amerikai családjukban. Aztán váratlanul kísérteni kezdi a múltja, és a legjobb barátjával, Samanthával együtt kénytelen szembenézni a hit, a veszteség és a fájdalom kapcsán felmerülő kérdésekkel. Tartsatok bloggereinkkel ezen az elgondolkodtató utazáson, és ne feledjétek, hogy a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából a turné végén három szerencsés olvasónk meg is nyerheti a díjnyertes író új regényét!

“– Az élet olykor nehéz. Tudom, milyen nehéz lehet. – Aztán hozzátette: – Déjate querer.
Hagyd, hogy szeressenek.“

Vélemény:

Tudjátok vannak azok a regények, amelyeknél már az első pár oldal után tudod, hogy imádni fogod… Az Életem kifürkészhetetlen logikája is ezen regények közé tartozik. Azt persze el kell mondanom, hogy én ismereteim kissé hiányosak abból a szempontból, hogy Sáenz korábban megjelent magyar nyelvű könyvéhez, az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomábanhoz még nem volt szerencsém, hiába hallottam róla rengeteg dicsérő kritikát. Annak merész témaválasztása miatt viszont reménykedtem abban, hogy az író ebben az új regényében is hasonló vizekre fog evezni és kicsit félve az ifjúsági címkétől, de bátran vetettem bele magam a könyv lapjai közé, hogy aztán egy igazán csodás utazásban legyen részem!Főszereplőnk Salvador, vagyis Sal, egy hétköznapi srác nem hétköznapi életkörülményekkel. Egy meleg apuka örökbefogadott fia, fehér fiúként egy mexikói-amerikai családban, aki végzős gimnazistaként keresi, illetve igyekszik megtalálni az identitását, s akinek az élete gyökeresen megváltozik, amikor rákot diagnosztizálnak szeretett nagymamájánál…

Igazából nem is tudom, hol kezdjem a gondolataim kifejtését, mert ez a regény elképesztően komplex és közben mégsem érzi úgy az ember, hogy túlzásba esne. Rengeteg fontos problémát helyez a középpontba, ezért azt hiszem ad hoc jelleggel bele is fogok ezek kifejtésébe…

Ami elsőként nagy hangsúlyt kap, az a szexuális identitás kérdése. Sal már az első oldalakon a gúny céltáblájává válik meleg apja miatt, aki számomra amúgy teljes újdonságot jelentett, hiszen olvasmányaim során még nem volt szerencsém egyszer sem hasonló típusú szülő-modellhez. Azt hiszem még egyszer sem éreztem egy LMTBQ karakter esetében, hogy ennyire pozitív és szeretnivaló személy lenne, még akkor se, ha valószínűleg kissé túlidealizálta őt az író. Mindentől függetlenül mégis annyira természetes és irigylésre méltó kapcsolata volt Sallal, hogy receptre írnám fel a vele való ismerkedést minden ódzkodó embernek.

A történet központi gondolatát viszont nem ez, hanem Sal identitásválsága adja. Az őt ért sértésekre dühvel és erőszakkal reagál, s nem érti, miért viselkedik így, ha amúgy egy szerető család és egy tökéletes apa áll mögötte. Vajon az igazi apja tulajdonságai köszönnek vissza az érzéseiben? A benne munkálkodó félelem az öröklött rossz hajlammal kapcsolatban ellentétbe kerül a pozitív családképpel és neveléssel, s a regény nagy részében ezzel igyekszik Sally megbirkózni. A konklúzió sejthető, de a kibontása csodálatos!

Mondanom sem kell, hogy kiemelt szerepet kapnak a könyvben az emberi kapcsolatok legkülönbözőbb formái. Ezek némelyike sejthető a már leírtakból, de a barátságra, a családi kötelékekre és azon belül az anya-gyermek kapcsolatra, sőt talán egy kicsit a szerelemre is láthatunk példát. Az említettek pedig magukkal vonzanak olyan dolgokat, mint a szeretet különféle megnyilvánulásai, de főként az elmúlást és a gyászt, amelyek főszerepet játszanak a szereplők életében. Noha ezek a nézőpontok nagyon érdekesek voltak, azt is könnyűszerrel elérték, hogy zsebkendőért nyúljak az olvasás során.

A könyv egészét tekintve azt kell elmondanom az Életem kifürkészhetetlen logikájáról, hogy egy igazi kincs. Néha kicsit filozofikus, néha kicsit lírai, de sosem unalmas és csodálatosan megfestett hasonlatokkal dolgozik, amelyet szerethető karakterek sokasága tesz igazán különlegessé. Egy rendkívül intelligens alkotás ez Sáenztől, amit minden fiatal kezébe nyugodt szívvel adnék.

 

Képek forrása: X