Mörk Leonóra: Ködkirálynő

Végighúztam az ujjam a borítón Charlotte Berthold-Goldhahn ezüstszínű betűkkel nyomtatott nevén. Goldhahn, azaz aranykakas. Milyen gyönyörű, romantikus, igazi íróhoz illő név! Akit így hívnak, abból csakis mesemondó lehet. Nem tudom, mi ragadott meg benne, de ha a könyveknek valóban megvan a maguk sorsa, úgy ennek a könyvnek az volt a sorsa, hogy én rátaláljak.

Vélemény:

Aki ismer, tudhatja, hogy mindig fenntartásokkal és félve veszek kézbe könyvet magyar kortárs szerzőktől, hiszen nem csak minőségi problémák állhatnak fenn, de egyre többször találkozom azzal is, hogy néhányan nem tudják a helyén kezelni még a jól megfogalmazott kritikákat sem… Igyekszem azonban változtatni a hozzáállásomon és ennek köszönhetően már nem egy alkalommal bukkantam igazi gyöngyszemekre. Részben emiatt is mondtam igent Mörk Leonóra legújabb könyvére, a Ködkirálynőre

A történet két cselekményszálon fut, melynek egyik főszereplője az ötvenes éveibe lépő Kriszta, akit megszűnt munkahelye, felnőtt lánya, tönkrement házassága és mérhetetlenül kritikus és egocentrikus anyja arra késztet, hogy hátat fordítson addigi életének és elvonuljon egy kolostorba, hogy ott egy számára nagyon fontos, német mesekönyv lefordításának szentelje az idejét. A másik főszereplővé ennek a mesekönyvnek a rég elfeledett, titokzatos szerzője, Charlotte Goldhahn válik, akinek álomszerű, ám tragikus élete szép lassan egybefonódik Krisztáéval…

Különösnek tűnhet, hogy miért döntöttem a Ködkirálynő elolvasása mellett, látva mostanában a blogon található értékeléseket, de még ha nem is igénylem folyamatosan, akkor is szeretem a romantikus regények műfaját. Úgy gondoltam, hogy ebben a könyvben megtalálom majd azt a minimális romantikát, amire épp szükségem van, mindezt egy érdekesnek tűnő körítéssel együtt. Nem állítom, hogy végül teljes mértékig azt kaptam, amit vártam, de a csalódás ezúttal is elkerült.

Kezdetben még abszolút nem voltam biztos benne, hogy egy hullámhosszon leszünk Krisztával. Ez nem a életkorának volt köszönhető, hanem inkább a személyisége kibontásának. Krisztának rengeteg üdvözlendően határozott, modern elképzelése és gondolata volt a világ dolgairól, ami mind bele is lett sűrítve a karakterébe. Ettől kicsit olyan érzésem volt, mintha egy első könyves, tapasztalatlan szerzőt olvasnék, aki főszereplőjét teljes mértékig magáról mintázza. Bár számomra ez az első könyv Mörk Leonórától, tudom, hogy már számos megjelent kötettel rendelkezik, így ettől a gondolattól igyekeztem elvonatkoztatni. Mindettől függetlenül érdekes volt egy ötvenes nő szemszögéből tekinteni a világra, hiszen egyszerre ugyanazon és mégis más problémák foglalkoztatják, mint bennünket (pl. szépségideáloknak való megfelelés vagy a lelombozó reklámok, mint állandó emlékeztetők a életkorára), legyünk életünk bármely szakaszán is és ez az, ami igazán közel hozza hozzánk a személyét. Számomra mégsem vált kedvelt karakterré, mert gyakran maradt tartózkodóan merev, már-már hűvös és elkényelmesedett, aki már nem akar nyitni igazán semmi és senki felé. A furcsa mégis az, hogy a kezdeti, Kriszta iránt érzett vonakodásom ellenére is megfogott a könyv és hosszabb időre nem is tudtam letenni, főleg miután Charlotte, vagyis Lotte karaktere feltűnt a színen.

1700-as évek végén élő fiatal lány okos, független és tettre kész, noha a karakterének mélysége szinte csak egy vázlat. A kissé naiv és keserédes, ám mesébe illő szerelme a nemesi származású Friedrichhel a könyv legjobban várt részévé vált, még ha a történet során egy-egy félmondatából előre is vetítődött a vészterhes jövő. Ami igazán különlegessé teszi a jeleneteit, sőt, az egész művet, azok a Lotte által írt mesék, amik szerves részét képezik mind a múltnak, mind pedig a jelennek. A lány által kitalált történetek gyakran amolyan terápiás jelleggel íródtak, hogy segítse testvéreit és önmagát megbirkózni különböző élethelyzetekkel, úgy mint a szerelem, a nőiség első megélése, a gyásszal és a halállal való megbékélés folyamata. (Ezen mesék egyike a címadó Ködkirálynő is.) A középpontba gyakran nőket helyező Charlotte meséi ezért is kaphatnak helyet a jövő feminista irodalmában és emiatt figyelhetett fel rá végül Kriszta is, akit egyből magával ragadott, mind a mesébe illő szerzői név, mind pedig a történetek maguk.

Kriszta elkötelezett nyomozásba kezd, hogy felfedje a mesék fátylán átsejlő múltat, miközben a saját élete is gyökeresen megváltozik. A mindent átható finom és könnyed romantikát egyáltalán nem viszi túlzásba a szerző, a hangsúly a különböző sorsokon marad, azon hogy miként éljük meg a fontos pillanatokat és hogy ha szükséges, van-e bátorságunk újrakezdeni az életünket.

Az erős női karakterek mellett még számos más értékes komponens is alkotórésze a Ködkirálynőnek. Különösen szerettem a kolostori környezet természetközeliségét, amely valahogy a könyvön keresztül is békét és nyugalmat sugárzott, valamint a számos popkulturális utalást és a rengeteg idézetet a legkülönfélébb irodalmi művekből.

Noha a kapcsolatunk döcögősen indult, az utolsó oldalakra már nyoma sem maradt az idegenkedésemnek. A könnyeknek viszont annál inkább. Hiszen hiába a könnyedség és a boldogan éltek, amíg meg nem… az öröm gyakran jár kéz a kézben a bánattal. A keserédes vég ellenére is egy dologban egészen biztos vagyok… nem ez volt az utolsó könyv, amit Mörk Leonórától olvastam… 🙂

A kötetért köszönet a Jaffa Kiadónak!

Kedvenc idézetek:

“(…) az életkor szerintem is sokkal inkább attitűd, mint évszám kérdése.”

“Hamar megtanulta a leckét, hogy a legfájdalmasabb érzéseinkkel mindannyiunknak egyedül kell megküzdenünk.”

Ugyan milyen szerelem az, amelyik az első nehézségnél meghátrál? Milyen bizalom, amelyik az első próbatételnél megrendül?
Én is megtapasztaltam, hogy a lélek jobban tud fájni, mint a test.

Nyelv: magyar
ISBN: 9789634751502
Magyar megjelenés: 2019.
Kötésmód: keménytáblás
Oldalszám: 336
Kiadta: Jaffa Kiadó

Fülszöveg:

Az életkor valójában csak attitűd kérdése? És a boldogság is lehet az? Mihez kezdjen egy nő, ha hamarosan ötvenéves lesz, a házassága tönkrement, a lánya felnőtt és külföldön él, az anyja érzelmi zsarolással tartja őt sakkban, és a munkahelye is megszűnt? Elengedi a múltat, és beengedi az újat. A tolmács és nyelvtanár Kriszta hátat fordít unalmas hétköznapjainak, a világtól elvonulva beköltözik egy kolostorba a Türingiai-erdő közepén, és egy kétszáz évvel korábban született német mesekönyv fordításával gyógyítja magát. Ám ahogy halad a munkával, egyre erősödik benne a meggyőződés, hogy a mesék valójában a szerző saját életének fájdalmas krónikáját írják – amely Krisztának is üzen.
Az 1700-as évek végén két fiatal egymásra talál egy kis német hercegségben: a mesemondónak született lelkészlány, Charlotte, és a nemesi családból származó orvos, Friedrich. Miközben Európa-szerte dúl a háború, számukra mintha megszűnne a külvilág, úgy érzik, semmi nem fenyegetheti a boldogságukat. Ám a férfit külföldre szólítja a kötelesség, és a lány egyedül kénytelen őrizni a titkot, amelyet nem mer papírra vetni.
Ki lehet a titokzatos Ködkirálynő? Miről mesél a legendás öreg fa, a Zarándoktölgy? A regény utazás egy letűnt korba, amelyben a fény vívja a harcát a sötétséggel, de utazás az emberi lélek mélyére is, ahol egymás mellett élhet a szeretet és a gyűlölet. Mire Kriszta megfejti a mesék üzenetét, arra a kérdésre is választ kell találnia, van-e bátorsága elfogadni, hogy az életben mindenki kaphat második esélyt, így ő is.

Képek forrása: X X

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük