Giovanna & Tom Fletcher: Eve of Man – A jövő reménye + Nyereményjáték

Mit szólnál, ha egy olyan világban élnél, ahol nem születnek lányok? Ahol telnek az évek és egyre kisebb az esély az emberiség túlélésre? A jövő reménye című könyvben Eve 50 év után egy ilyen világba születik, hogy aztán azonnal az egyetlen reménysugárrá váljon… De az élet egy ilyen világban egyáltalán nem egyszerű… Ha a Blogturné Klub négy bloggerével tartotok, akkor nem csak megismerhetetik ti is Maxim Kiadó újdonságát, de egy példány is nyerhettek a könyvből!

“– Amikor az ember olyan sokáig él, mint én, amikor mindent elvesznek tőle, két lehetősége van. Feladja és meghal, vagy kitart és harcol. Lehet, hogy nekem nem jutott ki a szabadság fényűzése, de az emberek beszélnek, kölyök. Látnak, tudnak, megtudnak dolgokat. Tedd fel a megfelelő embereknek a megfelelő kérdéseket, és megkapod a megfelelő válaszokat.(…)

Vélemény:

Az Eve of Man – A jövő reménye könyvvel ismét a disztópikus történetek vizeire evezünk. Ezúttal szinte semmit nem tudtam a cselekményről vagy magukról a szerzőkről, pusztán a fülszöveg felületes elolvasása után gondoltam azt, hogy adok egy esélyt neki. Nem mondom, hogy végül teljes mértékig beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, de hogy végig élvezetes maradt a negatívumai ellenére is, azt nem tagadhatom.

Történetünk főszereplője Eve, aki mondhatni az utolsó nő a Földön. Vagyis az utolsó, aki új életet hozhat a világra és megmentheti az emberiséget. Ötven évnyi várakozás és rengeteg fiúgyermek után ugyanis egyetlen reménysugárként lát napvilágot, hogy aztán mindentől elzárva, tökéletes körülmények között cseperedhessen egészen addig, amíg el nem jön a pillanat, hogy beteljesítse végzetét… A bonyodalmak részben ekkor kezdődnek, illetve amikor az egyetlen korabeli társának, a hologramként megjelenő Hollynak köszönhetően, megismerkedik egy Bram nevű fiúval. A nem mindennapi találkozás új érzéseket ébreszt benne és a különös körülmények végett minden addigi ismerete a világról hirtelen megkérdőjeleződni látszik…

Őszintén szólva már az elején kételkedtem egy kicsit abban, hogy mi fog kisülni az egészből, ugyanis – bár ilyen nem sűrűn szokott velem előfordulni többszerzős műveknél – most úgy éreztem, hogy ez a “kettős felállásban írjunk könyvet”-dolog nem igazán akar működni. Nem tudom, hogy zajlott Fletcherék közt a munka, de az első oldalakon még végig olyan érzésem volt, mintha akadozna a cselekmény, nem lenne dinamika… Tudjátok valahogy úgy, mintha az egyikük írt volna pár bekezdést, hogy aztán “most te jössz!”-felkiáltással lepasszolja a tollat a másikuknak, aki pedig hasraütés-szerűen folytatta volna tovább, mindenféle határozott cél nélkül. Olyan volt, mintha nem találnák a helyüket magában a történetben, illetve még nem igazán lenne meg a közös hang, nem igazán csiszolódtak volna össze az írás tekintetében. Ez az idegenszerűséggel járó érzés szerencsére egy idő után elmúlt és onnantól sokkal élvezhetőbbé vált a cselekmény.

A könyv első felében Eve falakkal körülvett életébe nyerhetünk bepillantást. Történetünk kezdetekor lép be Eve abba az életkorba, amikor ki kell választania magának a tökéletes párt és el kell indulnia azon úton, amelynek végén be kell hogy teljesítse végzetét. Az események természetesen nem várt fordulatot vesznek és ennek köszönhetően borul fel az addigi világba vetett hite, s kérdőjeleződik meg a magasztos célok iránti elkötelezettsége. Az izgalmak helyett a hangsúly itt az érzésekre és a gondolatokra tevődik, hiszen Eve-ben minden átértékelődni látszik. A lassabb, filozófiaibb részeket váltják fel aztán a kötet második felének eseményei, amelynek központi szereplőjévé Bram válik. A korábban Eve fő társaságát jelentő fiúnak szintén választania kell, hogy azt az utat követi-e, amit helyesnek vél vagy továbbra is elfordítja-e a szemét és vakon engedelmeskedik a parancsoknak. Természetesen az előbbi mellett dönt, s ennek köszönhetően dinamikus és fordulatos akció veszi kezdetét, amit még inkább erősít a történetnek filmszerű hatást kölcsönző megfogalmazás. Ezeket a részeket különösen szerettem, mert nálam a filmes hatást elérő (kép)sorok mindig egy könnyed és egyáltalán nem erőltetett írást sejtetnek, hiszen pár mondattal sikerül a cselekményt úgy felvázolniuk, hogy azok egy szinte tökéletes moziélményt adnak vissza.

Amit sajnálok, hogy nem igazán sikerült kiaknázni a sztoriban rejlő lehetőségeket. A világépítés lehetne jó, a disztópikus vonal ugyanis mindig izgalmas, számtalan potenciált rejthetnek magukban a felvázolt negatív jövőképek. Itt is nagyon jó alappal kezdtek dolgozni a szerzők, aztán csak rengeteg megválaszolatlan kérdést hagytak maguk után. Kezdésnek például ott van, hogy miért nem születnek lánygyermekek? Nincs tudományos, de még csak annak ható magyarázat sem. A főszereplők végig valami romantikus, irracionális hittel viseltetnek a természet iránt, amely szerintük ezt a furcsa szelekciót létrehozta. Ha ezen túl is lépünk, akkor még ott maradnak azok a kérdések, hogy miért és egyáltalán hogy lett szinte teljesen elpusztítva és kizsákmányolva a bolygó? Mit tettek, hogy a disztópikus jövőképig juttatták a világot? Kapunk persze valami ködös magyarázatot a hatalmat akaró emberekről, de semmi konkrét nem derül ki? Kik akarják pontosan a hatalmat? És egyáltalán milyen hatalmat? Miben nyilvánul ez meg? Mégis egy ilyen szinte teljes elpusztított bolygón miért érdemes ennyi mindent feláldozni? Sok-sok megválaszolatlan kérdés, amire talán a folytatások kínálnak majd választ.

Vannak persze pozitív vonulatai is az A jövő reménye című könyvnek. Eve egy olyan világba született, ahol lényegében nincs választása. Akármilyen rosszul is hangzik, de egy olyan jövő vár rá, amiben tenyészállatként kell élnie, s amelyben a cél az lesz, hogy minél több kislányt hozzon a világra. Ahogy egyre több mindent lát a való világból, úgy kell szembenéznie az érzéseivel, úgy kell választani a kötelességként rászabott élút, illetve a saját elképzelései szerinti élet megélése között. Mi hát a határ? Egy ilyen helyzetben mi az, amire még nemet mondhat az ember? Noha itt elég súlyosak az indokok, de Eve életkorában elfogadni azt, hogy feladja önmagát nagyon súlyos döntés. S ha ez nem lenne elég, érintőlegesen felmerülnek az ilyenkor szokásos tudományos kísérletekkel kapcsolatos etikai kérdések, ami szintén érdekes eszmefuttatásokra adhat okot, bár a könyvben sajnos ezek sem lettek részletezve…
…ahogyan az LMBT-téma sem, ami szintén egy hatalmas kihagyott ziccer egy olyan társadalomban, ahol rengeteg a férfi, ahol látunk meleg párokat és ahol Holly és Eve különös kapcsolata is elgondolkodtató perspektívák kifejtését tenné lehetővé.

Az általában izgalmas és pörgős cselekményen túl van még valami, amiben ez a történet különösen erős, abban, ami az ifjúsági regények sajátja, vagyis a romantikus szálban. Az gondolom már az eddigiek alapján is nyilvánvaló, hogy Eve és Bram kezd egymás iránt gyengéd érzelmeket táplálni, de kivételesen nem a már-már hagyományos, instant-szerelem módon, ahol fél perc után egymásba habarodnak a főszereplők, hanem egy szépen felépített, mondhatni gyerekkori barátságból megszülető, szép lassan kialakuló, kételyekkel teli és végül egyre komolyabbá váló kötődés, illetve szerelem története az övék.

Bár még sok mindenről beszélhetnénk a könyv kapcsán, de azt hiszem így is sikerült egy többé-kevésbé átfogó képet festenem róla. Ha döntenem kellene, hogy tetszett-e vagy sem A jövő reménye, akkor a negatívumok ellenére is igennel felelnék, mert pörgős és akciódús volt, nagyon szerettem a két főszereplő közti dinamikát annak ellenére is, hogy kevés közös jelenetük volt. Természetesen, hogy biztosan várjuk a folytatást is, egy igen látványos függővéggel búcsúzik a történet, így nem is kérdés, hogy azok közé tartozom, akik már most kíváncsian várják a második részt. Kíváncsi vagyok, hogy vajon ti is így lesztek-e vele! 🙂

vagy

Kedvenc idézetek:

“A magány a rosszallás vagy a csalódottság bármely szavánál hangosabban beszél. Jobban is fáj.

“Az arca egy történet, minden ránca egy mondat, ami az idővel íródott a bőrébe, és arra vár, hogy az ember elolvassa, tanulmányozza.”

“– (…) Kérlek, tanuld meg, hogy nem minden csatát kell megvívni, különösen azokat nem, amik jó szándékkal kezdődnek.”


Eredeti cím: Eve of Man
Nyelv: magyar
Fordította: Stier Ágnes
ISBN: 9789634990413
Eredeti megjelenés: 2018.
Magyar megjelenés: 2019.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 400
Kiadta: Maxim Könyvkiadó

Fülszöveg:

MINDEN VÁRAKOZÁS ELLENÉRE TÚLÉLTE. AZ ELMÚLT 50 ÉVBEN EGY LÁNY SEM SZÜLETETT – AZTÁN JÖTT Ő. EVE-NEK NEVEZTÉK EL.Eve-et egész életében távol tartották a másik nemtől, múltja titkait pedig sosem fedték fel előtte. Azonban 16 évesen a lánynak szembe kell néznie a sorsával. Kiválasztották számára a lehetséges társjelölteket. Az emberiség jövője az ő kezében van. És ő mindig is elfogadta a sorsát.

Amíg nem ismerte Bramet. Azonban most már Eve szeretné irányítani a saját sorsát. Szabad akar lenni. De hogyan is lehet választani a szerelem és az emberiség sorsa között?

Nyereményjáték

Eve születése az egész társadalmat újra megváltoztatja Giovanna és Tom Fletcher könyvében. Sarkalatos pontja ez a történetnek, csakúgy, mint számos más meghatározó regénynek is. Ezúttal minden blogon egy olyan könyvből találtok idézetet, amelynél szintén központi szerepet kap a világra jövetel és az általa előidézett társadalmi változások. A feladat egyszerű: a rafflecopter doboz megfelelő helyére írjátok be az adott könyvnek a szerzőjét és címét! 🙂

 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
Az idézet:

“A nők szerint ez a világ rendje. Több asszonyra van szükség, hisz a veszélyes terhességek sokat elvisznek közülük, de cserébe a természet kárpótol, és több lány születik. Hazugság ez is. A jegyzőkönyvek alapján jóval gyakrabban végződik csecsemőhalállal olyan szülés, ahol a baba fiú. Az egynapos fiúbabák halandósága aránytalanul nagy. És én nem tudok olyan természeti erőről, amely ezt okozná.”

 

06.23 – Nem félünk a könyvektől
06.25 – Sorok Között Könyves Blog
06.27 – Hagyjatok! Olvas!
06.29 – Kelly és Lupi olvas

Képek forrása: X X

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük