Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek + Nyereményjáték

Delia Owens biológusnő első regényében, az Ahol a folyami rákok énekelnekben szívszorító s egyben izgalommal teli módon jelenik meg az ember és természet egysége; a lápi növényzet és a madarak szárnyának csapkodása közt pedig egy krimi és egy szerelmi történet szálai fonódnak össze. Nem csoda, hogy a mű rohamosan bestsellerré vált – ahogy az sem, hogy a Libri Kiadó jóvoltából végre megérkezett a magyar olvasókhoz, köztük a Blogturné Klub tagjaihoz is, akik most egy hat állomásos turné keretein belül számolnak majd be a tapasztalataikról. Tartsatok velünk, hogy ti is megismerjétek Kya Clark, a “Lápi Lány” magával ragadó életét, s végül gazdagabbak lehessetek a regény egy példányával!

Már nem ábrándozott arról, hogy a sasokkal szárnyal – talán ha az embernek a sárból kell kikotornia a vacsoráját, a képzelőereje ellaposodik, akárcsak a felnőtteké.

Vélemény:

Delia Owens pillanatok alatt népszerűvé váló regénye esetében kivételesen engedtem a tömegek csábításának és a csodálatos borító, valamint az ígéretes könyvet ígérő fülszöveg mellett hagytam magam sodródni az árral, s jómagam is igent mondtam az Ahol a folyami rákok énekelnekre, amit kivételesen egyáltalán nem bántam meg… Sőt, hogy őszinte legyek, régen csalódtam ennyire pozitívan nem hogy bestsellerben, de egyáltalán bármilyen más átlagos könyvben.

A történet ezúttal egy igazán különleges helyszínre kalauzol el bennünket, egy amerikai kisváros melletti lápra, ahol Kya Clark éli egyszerű és magányos mindennapjait. Miután egy rejtélyes gyilkosságnak leszünk szemtanúi, a gyanú Kyára, a “Lápi Lányra” terelődik, hogy az üggyel párhuzamoson aztán kibontakozzon előttünk az idejekorán sorsára hagyott különc lány megpróbáltatásokkal teli élete, gyermekkorától kezdve egészen a haláláig… A természet közelsége és szeretete, a család, a barátság és a szerelem mind új formát ölt ebben a magára hagyott, vizes és ködös lápi világban, ahol élni és túlélni kell. Boldogulhat hát és boldog lehet itt egy örökké magányos ember? Vajon civilizált maradhat ebben a félig civilizálatlan világban?

Ha a kérdéseket nem is válaszolhatom meg, azt mindenesetre elmondhatom, hogy azt hiszem az egyik legnagyobb erőssége Delia Owens könyvének kétségkívül az a játszi könnyedség, amellyel elénk varázsolja és finom vonásokkal (ahogy Kya is teszi) megfesti a láp élővilágát, ráadásul mindezt úgy, hogy közben tökéletes harmóniában és egyensúlyban maradnak az érzékletes leírások magával a cselekménnyel is. Ez a majdhogynem ismeretterjesztő könyvekre jellemző alaposság amúgy egyáltalán nem véletlen, hiszen a hölgy eredeti foglalkozását tekintve maga is zoológus. Mindezek ellenére mégsem válnak a leírások öncélúvá, nem a szerző természet  iránti görcsös rajongása jön át a könyvből, hanem pusztán mint eszköz jelenik meg a természet. A lápi ökoszisztéma nem csak Kya otthonává, de egyben családjává is válik, a kettejük közötti  kölcsönösség és harmónia, vagy mondhatnám akár úgy is, hogy szimbiózisuk segít Kyának túlélni, társa lesz és a(z egyik) cél az életében, amiért érdemes élnie.

Nem csak a láp maga, de a cselekmény csodás… A két idősíkon futó történet leghangsúlyosabb része a Kya életét végigkísérő szál, amelyben hányattatott gyerekkorától követjük végig sorsának alakulását egészen a haláláig és ebbe a szálba ékelődik be egy rejtélyes gyilkosság után való nyomozás, ami a könyv vége felé szép lassan összefonódik a lány életével.  Bár a krimiket idéző részek is érdekesek voltak a maguk rejtelmes módján, számomra mégsem ez a szál volt az igazán figyelemre méltó. Kya drámája egyszerre vágott mellbe és töltött el csodálattal. Személyében egy igazi túlélővel ismerkedhetünk meg, aki a kilátástalannak tűnő helyzetében is feltalálja magát,  s aki a körülmények ellenére is barátokra és támogatókra lel, hogy aztán részben a segítségükkel, de főként saját elszántságának köszönhetően felfedezze önmagát és a világot.

Természetesen nem lehet teljes a történet szerelem nélkül, ami a városlakó Tate és a közte bontakozik ki. A fiú, aki kezdetben barátja, segítő társa és tanítója, felnyitja a szemét és megismerteti a lápon kívüli világ szépségeivel, majd a kettejük barátsága az idő előrehaladtával szép lassan szerelemmé is alakul. Az egész kapcsolat annyira természetes, finom és gyönyörű, hogy csordultig telt tőle a szívem. Ez nyálasan hangozhat, tudom, de képtelen vagyok szavakba önteni azokat az érzéseket, amik hatalmukba kerítettek az olvasás során. A kettejük szerelme annyira jól esett a lelkemnek, annyira boldoggá tett, mint szerintem szinte egyik másik korábbi olvasmányom sem… Az idill persze korántsem tökéletes, Owens jól megcsavargatja a szálakat és gyakran egy kézmozdulattal söpöri el a boldogságot, az életet és nem utolsó sorban a történet alakulásával kapcsolatos meggyőződésedet egyaránt.

Ahogy a fülszöveg is írja, a gyilkosság gyanúja végül Kyára terelődik. Ezek a részek tökéletes alapot szolgáltattak arra, hogy bemutassák az emberek legrosszabb oldalát. Az 1950-60-as évek előítéletekkel teli időszakában nem csak a feketéknek, de a nőknek is kemény élet jutott, hát ha még egy lápon éltek magányosan, a civilizáltnak mondott világot lehetőleg messzire elkerülve. A rosszindulat Kya és barátai, a sötét bőrű Jumpin’ és felesége, Mabel irányába egyszerre dühítettek és háborítottak fel. Talán nem is bizonyíthatom jobban ezt a könyv számomra egyik legszívbemarkolóbb mondatával:

“Egy másik korban, egy másik helyen egy fekete öregember és egy fiatal fehér nő talán összeölelkezett volna. De ott és akkor nem tették. Kya megszorítottam Jumpin’ kezét, aztán sarkon fordult és távozott.”

Sajnos a temérdek szépsége és minden pozitívuma ellenére a befejezés végül csalódással töltött el. A derűlátó végkifejlet helyett kapunk még egy kegyetlen csavart, ami tény és való, hogy megadja a gondolkodnivalót a könyv elolvasása utánra is, de ezzel inkább csak azt éreztem, hogy átvertek, végig hazudtak és másokkal együtt alaposan megvezettek. Súlyos morális és erkölcsi kérdéseket hagy nyitva, amivel nem csak nekünk olvasóknak, de a szereplőknek is meg kell birkózniuk.

Összességében tehát mindenképp ajánlom elolvasásra ezt a könyvet, mert tényleg az idei év vagy legalábbis az idei nyár egyik legjobb olvasmánya. Rengeteg fel nem fejtett réteg, le nem írt gondolat rejlik még a lapok között, amiknek csak a töredékéről ejtettem most szót, így javaslom, hogy bátran járjatok utána magatok és merüljetek el ti is egy kicsit ebben a csodában és a megnyugtató boldogságban!

Kedvenc idézetek:

A mocsár mindent tud a halálról, és nem tartja szükségszerűen tragédiának, bűnnek pedig egészen bizonyosan nem.

“(…)a fantáziának a magány a legjobb táptalaja(…)

Talán vannak álmok, amiknek el kell enyészniük.

“– Azt hiszem vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni, csak vagy megbocsátani, vagy nem.”


Eredeti cím: Where the Crawdads Sing
Nyelv: magyar
Fordította: Csonka Ágnes
ISBN: 9789634335665
Eredeti megjelenés: 2018.
Magyar megjelenés: 2019.
Kötésmód: keménytáblás
Oldalszám: 426
Kiadta: Libri Könyvkiadó

Fülszöveg:

„Titkot legjobban a kagylóhéjak tudnak tartani.”Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és ’60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.
Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…

Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi Lányra” terelődik.

Az Ahol a folyami rákok énekelnek egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza.

Nyereményjáték

A szerző, Delia Owens természettudományos érdeklődésének és jártasságának a regényében is teret enged, ebből ered a főszereplő, Kya egyik hobbija is: a lány a lápi területen talált madártollakat gyűjti és rendszerezi. Nyereményjátékunk épp ehhez fog kapcsolódni: a turné valamennyi állomásán elbújtak egy-egy könyvben feltűnő madárfaj nevének betűi: a ti feladatotok az lesz, hogy megtaláljátok és helyes sorrendbe rendezzétek a betűket, az így kapott madárnevet pedig beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! A helyes megfejtők közt gazdára lel majd a regény egy meseszép példánya, sok sikert!

 

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomások:
07.17 – Kelly és Lupi olvas

07.19 – Nem félünk a könyvektől
07.21 – Könyv és más
07.23 – A Szofisztikált Macska
07.25 – Never Let Me Go
07.27 – Ambivalentina

Képek forrása: X X

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük