Laura Steven: Minden, csak nem oké + Nyereményjáték

Főszereplőnk, Izzy átlagos 18 éves. Viccelődik, bulizik, sörözik, randizik… aztán néhány kompromittáló kép és egy őt alázó weboldal hatására zaklatni kezdik. Izzy a mindennapossá vált zaklatások miatt elgondolkodozik azon, hogy nagyon nem oké, ahogy a világ a tinédzser lányokkal bánik… Ha szeretnétek tudni, mit gondolnak bloggereink az Izzyt ért támadásokról, akkor tartsatok velük a könyv blogturnéján! Ne feledjétek, hogy a Maxim kiadó jóvoltából 3 szerencsés olvasónk meg is nyerheti a Minden, csak nem oké című regényt!

Egyetlen pillanat mindent megváltoztathat, és az egész világon nincs ennél félelmetesebb.
Hogyan vagyunk képesek létezni ebben a tudatban? Úgy, hogy tudjuk, milyen törékeny a létünk, milyen bizonytalan dolgoktól függ a boldogságunk? Ha az ember jobban belegondol, teljesen kiakaszthatja a félelem.”

Vélemény:

Mondhatni újabb impulzus-választás eredményeként került a kezembe a Minden, csak nem oké, miután a fülszöveg felületes elolvasása után megállapítottam, hogy minimálisan emlékeztet a történet egy általam kedvelt romantikus tinivígjátékra, az Én és a hercegemre… Furcsállhatjátok a párhuzamot, szóval be is kell vallanom, hogy még csak nyomokban sem volt köze végül egymáshoz a két alkotásnak. Általában amúgy nem zavar, ha mást kapok, mint amit eredetileg várok, az egyetlen, ami ronthat az élményemen, az a maga az adott könyv. Laura Steven debütáló regényéről pedig már kezdésnek elmondhatok annyit, hogy bár első pár oldal után óriási fenntartásaim voltak, de ezek szép lassan eltűntek, ahogy a kezdeti ellenérzéseim is…
A Minden, csak nem oké főszereplője Izzy ugyanis egy rendkívül kényes szituációba keveredik. Tudja, hogy nem engedheti meg magának az egyetemet és sok más dolgot sem, amit a kortársai igen, de ettől függetlenül is boldog, életigenlő, mindene a mamája és a barátai és nem veti meg a bulikat és hát persze a fiúkat sem… Viszont ahogy mi, úgy ő is követ el hibákat. Így történhet meg az, hogy kompromittáló képek szivárognak ki róla, s ezzel megkezdődik az ilyenkor szokásos kálvária, a kegyetlen megaláztatás, zaklatás és meghurcolás …
A legelső gondolataim egyike az volt, hogy Izzy kicsit idegesítő csaj, de hát egye fene… Irtó sokat fecseg, mindent elpoénkodik és indokolatlanul nagydumás… valaki, akit nem könnyű megkedvelni. Nekem legalábbis nem sikerült. A helyzeten az sem segített, hogy mindezek után az összes lehetséges ifjúságis klisét eldurrogtatta vele kapcsolatban a szerző, amivel alapot akart teremteni a folytatásnak. Szerintem kicsit visszájára sült el ez a dolog, mert úgy hatott, mintha gyorsan le akarná tudni a válaszokat a későbbi miértekre. Ez alatt arra gondolok, hogy természetesen ő a legszebb és legviccesebb lány a suliban, aki hogy, hogy nem, valamiben istenadta tehetség is, ráadásul szinte minden fiú odáig van érte, legalábbis kapásból az első három srác biztosan, aki megjelenik a színen.
Ahogy viszont beindul az Izzyt ellehetetlenítő gépezet, úgy kezd a könyv is egyre érdekesebbé, mondhatni izgalmassá, de legfőképpen tanulságossá és fontossá válni…A központi esemény ugyanis, miszerint Izzyről kompromittáló képek kerülnek fel az internetre manapság egy olyan téma, amiről beszélni kell! Amióta a facebook, az okostelefonok, na meg magának az internetnek a fénykorát éljük, azóta egyre elterjedtebbé vált az úgynevezett bosszúpornó, vagyis amikor dühös és féltékeny exek, valamit csak szimplán rosszindulatú egyének közzéteszik a másikról készült intim képeket, mintegy revansként. Az egész annyira ismerős és sokkoló volt számomra, hogy aztán le sem bírtam tenni a könyvet. Nem arról van szó, hogy ebbe a helyzetbe kerültem volna, de a középiskolás éveim során, amikor még sehol sem volt hazánkban facebook, de ugyanúgy voltak rosszindulatú tinédzser srácok, hasonló módon, egy kamu cédével akartak megalázni, pusztán azért, mert ifjú énem szerelmes volt az egyik osztálytársukba… Ott “csak” egy osztálynyi fiútól kellett elviselnem a megaláztatást (ráadásul a semmiért!), ami akkor és ott rettentően rosszul esett, így szinte felfoghatatlan az, hogy Izzy, illetve bárki más, akivel ez megtörténik, hogy bírja feldolgozni azt, hogy elárulják a bizalmát, aztán úton-útfélen megbélyegzik és ha nő, akkor ráadásul még ribancnak is titulálják…

Izzynél ott bukik még nagyobbat a dolog, hogy az egész történetbe belekeveredik az egyik helyi politikus fia, ami miatt pedig országos szintűvé gyűrűzik a botrány. Ami számomra teljességgel döbbenetes és visszataszító volt az egészben, azok az emberek reakciói. A mérhetetlen rosszindulat, a nemtörődömség, a “szaftoshírekértbármit”-attitűd végképp kiverte a biztosítékot. Az hogy a hétköznapi emberekben és a könyv esetében a felnőtt politikusokban és az újságírókban nincs annyi gerinc, hogy ne osszák tovább a fiatal lány képét, hogy ne nevesítsék és ezzel alázzák tovább, lehetetlenítsék el teljesen… Ahogy Izzy mondaná, ez minden, csak nem oké!

A főszereplőnkkel azért a kötet vége felé is akadtak problémáim. Egyrészt minden elismerésemet megérdemli, amiért az elején olyan jól kezelte a dolgokat, amiért felszegett fejjel, semmivel sem törődve próbálta tovább élni az életét és igyekezett nem foglalni az őt ócsároló iskolatársakkal… Viszont az, hogy semmit nem tett az egész szituáció ellen, ahogy hagyta, hogy egyre mélyebbre süllyedjen az őt ért megaláztatás undorító mocsarában, s nem hallatta egyszer sem a hangját, nem tett jogi lépéseket… Számomra érhetetlen volt, főleg annak fényében, hogy Amerikában már börtönbüntetéssel jár a bosszúpornó, így a lehetőség tehát adott lett volna számára, hogy megvédje a becsületét…

Nem kell azonban ahhoz sem messzire menni, hogy más fontos témákat találjunk a könyvben. A főszállal karöltve ugyanis rendkívül hangsúlyossá válik a nők és férfiak közötti egyenjogúság kérdése, hogy miért a lányokat miért bélyegzik meg mindig előbb, mint a fiúkat, hogy miért nem jár mindkét félnek ugyanaz a támogatás vagy épp támadás… Ebből következik, hogy szó esik egy picit magáról a feminizmusról, illetve helyet kap a már szinte elmaradhatatlan LMBT-szál is egy Izzyhez közeli karakter személyében. Utóbbiakat nagyon finoman szövi Steven a történetbe, nem válnak erőltetetté és nem is billen át az egyensúly ezeknek a témáknak a javára. Cserébe viszont a sok súlyos mondanivalóért, kicsit könnyítve a tömény filozófiai vonalon, rengeteg popkult, főleg Harry Potterrel kapcsolatos utalást kapunk a történet során, amit garantáltan imádni fogtok!

Összességében bár az elején kételkedtem, végül nagyon megszerettem a Minden, csak nem okét. Fontos téma, szimpatikus végkifejlet és nem utolsó sorban csodálatos borító fog benneteket várni, ha kézbe veszitek könyvet. Különösen örülök, hogy nem egy szokványos és elcsépelt oldaláról közelíti meg a szerző a bullyinget, annak pedig még inkább, hogy a Maxim Kiadó felismerte azt, hogy igenis, ilyen írásokra is szükség van a hazai könyves piacon!

vagy

Kedvenc idézetek:

“Mert végső soron mi az, ami számít? Nem mi, hanem ki. Az emberek, akiket szeretek. És nincs ezzel az égvilágon semmi baj. Ha az emberek többet törődnének azzal, hogy kedvesek, és kevesebbet azzal, hogy sikeresek legyenek, a világ sokkal jobb hely lenne.

Szégyen. Furcsa állat, különösen, ha nyilvánosan jelentkezik. Teljesen tehetetlenné teszi az embert. Megfoszt mindentől, amit tudni véltél magadról, arra kényszerít, hogy lényeg legmélyére nézz. Szeretem azt, aki vagyok? Büszke vagyok a döntéseimre? Hogyan lehetnék jobb ember? 
És aztán: Hogyan változtathatnám meg a világot – és hogyan változhatnék meg benne én?”

“De tudod, az ember szerethet valamit úgy is, hogy nem szenteli annak az egész életét.”

“Van úgy, hogy az embernek bele kell állnia bizonyos harcokba, és van úgy, hogy nem.”


Eredeti cím: The Exact Opposite of Okay
Nyelv: magyar
Fordította: Bozai Ágota
ISBN: 9789634990437
Eredeti megjelenés: 2018.
Magyar megjelenés: 2019.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 352
Kiadta: Maxim Könyvkiadó

Fülszöveg:

A 18 éves Izzy O’Neill mindig is tudta, hogy nem dédelgethet nagyratörő álmokat. Nem mehet főiskolára és nem vár rá nagy karrier. Ám egy nap a szerencse rámosolygott, és egy olyan lehetőség hullott az ölébe, ami az egész életét megváltoztathatja. De arra nem számított, hogy hamarosan minden reménye szertefoszlik…Miután elég sokat mutató fotók látnak napvilágot róla és egy politikus fiáról egy kerti padon, rögtön minden figyelem rá irányul, gúnyolódások céltáblája lesz, és folyamatosan szembesülnie kell a megaláztatásokkal. Izzy eleinte megpróbál csak nevetni a dolgok – de ahogyan a mindennapos zaklatások egyre intenzívebbé válnak, hamar rájön, hogy az, ahogyan a világ kezeli a tinédzser lányokat, az egyáltalán nem oké. Minden, csak nem oké.

Nyereményjáték

A Minden, csak nem oké című regény egy LMBT+ szállal rendelkező történet, ezért a mostani lesz a feladatotok, hogy felismerjétek melyik szintén LMBT+ YA regényből származik az egyes állomásokon található idézet!
 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
Az idézet:

“– Ehegyeheeest kaptam!
– Na, szépen vagyunk! – Bart úgy tett, mint akit porig sújt a hír. – Nem elég, hogy csúnya vagy. Ha még el is hülyülsz…
Leült az ágyra.
– Hagyd már abba! – pufogott. – Nekem nem is volt más jegyem, csak egyes! És attól még látod, milyen szép nagy mihaszna lett belőlem!”

 

a Rafflecopter giveaway

Állomások:
07.03 – Hagyjatok! Olvasok! – EXTRA

07.05 – Nem félünk a könyvektől
07.07 – Sorok között
07.09 – Olvasónapló
07.11 – Kelly és Lupi olvas
07.13 – Hagyjatok! Olvasok!
07.15 – Deszy könyvajánlója

Képek forrása: X X

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük