Szűcs Gyula (szerk.): Képtelen történetek, másvilági mesék

Nem hitt ugyan a világ jóságában, de azt tudta: bármi történjék is, valami végül mégsem engedi, hogy minden rosszra forduljon. Csak türelmesnek kell lenni.

Vélemény:

Kilépve a turnés könyvek és külföldi bestsellerek világából ezúttal egy teljesen más kötetről, egy igazi magyar ínyencségről írok nektek a tavalyi, 2018-as évből… A Képtelen történetek, másvilági mesékre már a megjelenése környékén felfigyeltem, miután a közösségi média oldalait szinte egyszerre árasztották el a róla írt recenziók, de a beszerzése egészen pár hónappal ezelőttig váratott magára. Azt viszont mondanom sem kell, hogy amint megláttam belőle egy kupacnyi példányt a pécsi képregénybörzén, azonnal le is csaptam egyre.De hogy miért is neveztem ínyencségnek ezt az antológiát? A részben költői kérdésre válaszolva azért, mert személyében egy igen különleges, különböző műfajokkal kísérletező kezdeményezésnek lehetünk tanúi. A kötet szerkesztője, Szűcs Gyula ugyanis (aki amúgy a képregényes berkekben meglehetősen ismert és népszerű Café Postnuclear írója) gondolt egy nagyot és az elmúlt években reneszánszukat élő, ám még néha most is mostoha fogadtatású képregényeket egészen újszerű módon igyekezett közelebb hozni az amúgy inkább prózai műfajokat kedvelő olvasóhoz. Részben bizonyítva azt, hogy van átjárás a különböző formátumok között, a kötethez magához olyan hazai szerzők lettek felkérve egy-egy novella erejéig, akik hazai viszonylatban ismert és kedvelt képregényes alkotók. A kötetben tehát, ahogy azt a fantasztikus borító már sejtetni is engedi, fantasy, sci-fi  és horror témájú novellák kapnak helyet, de hogy megmaradjon a képregényes vonal maga is, ezeket egy szintén horror és sci-fi jegyeket magán viselő kis képregény fűzi egybe, illetve amolyan bónuszként az olvasó még egy plusz különálló kis rajzolt történetet is kap a kötet végén.

A stílusbeli változatosság a Képtelen történetek esetében amúgy egyenesen gyönyörködtet! Nem hiába a sokszínűség, a kötetben található novellák a néhány gyengeség ellenére is egy abszolút magas színvonalú és minőségi gyűjteménnyé álltak össze. Tekintsük is meg ezeket, hogy lássátok, miről beszélek!

Mint ahogyan említettem fentebb, amolyan keretet adva a kötetnek, kezdésnek egy néhány kockával indító képregénnyel találjuk szembe magunkat, amelynek szerzője Wajzer Csaba, rajzolója pedig Békefi Tamás. A vég zsenialitása abban rejlik, hogy történetének középpontjában egy olyan gyilkos “massza” áll, amely a könyvünk alakját ölti magára és a novellák között bizony szép számmal szedi is az áldozatait. Emiatt, illetve a maga egyszerűségének köszönhetően, valamint a popkultúra irányába tett kikacsintásaival az egyik legjobb ötletté válik, amivel valaha találkoztam olvasásaim során. Imádtam!

Az első novella a Lakatos István által jegyzett Buta kis kövér kutya, ami úgy vélem tökéletes felvezetésként szolgál a kötet a további írásaihoz. A szerző – aki amúgy egyike azoknak az alkotóknak, akik nem csak a képregényes, hanem az irodalmi életben is elismertek, s számos rangos díjjal rendelkeznek – egy olyan, a mesék hangulatát idéző történetet fest le, amelyben egy butácska, de inkább bátor kiskutya igyekszik megmenteni a világot egy csápos iszonyattól… Azt a világot, amelyik kitaszította, ami csak fájdalmat és szenvedést tartogatott számára. Ez az egyszerre szép és mesés, mégis kegyetlenül valóságos és mélységesen szomorú történet nagyjából már a második oldalon elérte, hogy elpityeredjek… Talán ez is azt példázza, hogy az elsőre szokatlannak tűnő témaválasztás végül mégis tökéletes alapozásának bizonyult ennek a különleges válogatásnak.

A folytatásban Varga Péter Az Elefántember legendája című novelláját olvashatjuk, ami a klasszikus krimik borongós hangulatát adja vissza, természetesen egy kis természetfeletti szállal kiegészülve. A két főszereplő, amolyan modernkori Sherlock és Watson, egy különös rejtély nyomába erednek, ami a titokzatos elefántfejű ember személyében lép színre. Ez a modern világot az indiai mitológiával ötvöző történet már szinte az első oldalaktól kezdve Robert Jackson Bennett Lépcsők városa című könyvére emlékeztet, amely szintén az indiai hitvilágra alapoz és amelynek néhány jelenete kísértetiesen emlékeztetett némely itt előforduló technikai megvalósításra. Sajnos az ötletessége ellenére is hagyott bennem némi hiányérzetet, ami talán a kissé összecsapottnak érződő végének volt köszönhető. Mindenesetre egy jobban kibontott cselekménnyel szívesen olvastam volna tovább.

Ötlet szempontjából a kötet egyik legzseniálisabb darabja kétségkívül Németh Áron A Bürokrata című néhány oldalas szösszenete. Ebben az abszurd kis történetben a szokásos péntek esti  iszogatása után buszra szállt főszereplőnk szembekerül az alvilág két ügynökével, akik épp testrablás gyanújával akarják emberünket a Pokolba visszatoloncolni, de még maguk sem tudják, hogy egy igazi bürokratával nem érdemes ujjat húzni! A hevesnek épp nem mondható, de szédületes szópárbajuk egyszerre szürreális és vicces, s a sztori a rövidsége ellenére is érzékletesen fest le nekünk egy majdhogynem komplett világképet. Olvassátok!

A kötet keretét adó képregény írója, Wajzer Csaba egy novellával is képviselteti magát az antológiában, amely A pofon címet viseli. Ebben a végtelenül egyszerű, rövid kis történetben egy rossz útra tévedt tizenéves fiú életének legmeghatározóbb pillanatának lehetünk tanúi. A realista visszaemlékezés tanulságát, miszerint sosincs késő változni, egy hihetetlen, már-már pofonszerű csattanó kíséretében kapjuk, s ez tesz róla igazán, hogy helye legyen a válogatott képtelen, illetve másvilági mesék között.

Szintén a legjobb novellák közé tartozik a Varga Bálint Bánk által jegyzett Vérvörös szilveszter. Bálint neve ismerős lehet többek között a Nekronin és a hamarosan megjelenő, már most óriási népszerűségnek örvendő Az Utolsó Előtti Huszár képregények kapcsán, de homlokegyenest más projektekben is találkozhatunk a nevével, úgymint a Chicken Police című, antropomorf állatokkal operáló számítógépes játék kapcsán, amelyhez szervesen kapcsolódik maga a novella is. Ha őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy a Chicken Police-t én eleinte messze kerültem, mert egyszerűen nem fogott meg… Irtó távol éreztem magamtól, így ennek tudatában a történetbe is úgy kezdtem bele, mint akinek a fogát húzzák. Na, ez konkrétan nagyjából maximum két bekezdésig maradt így, mert aztán egy szuszra végig is olvastam ezt a sötét, noir hangulatú, kemény krimiket idéző, de mégis baromi jól eltalált, kellően komor, meglehetősen beteg és az antropomorf karakterek ellenére sem idegen, hanem minden részletében teljesen hihető sztorit. Szerintem irtó nehéz az állatokat emberi módon ábrázolni, de Bálintnak ez tökéletesen sikerült. Igazából csak egyetlen kérdésem lenne… Regény nem készül belőle?? 🙂

A személyes kedvencem Tálosi András, a GooBo kiadó vezetőjének Pokol a tanyán című alkotása, ami a kötet leghosszabb novellája is egyben, vagy nevezhetnénk akár kisregénynek is. A mikszáthi novellák hangulatára emlékeztető, de mégis sokkal fantasztikusabb történet főszereplője Sándor Kristóf, néhai rendőr, aki társaival egy falusi családnál jelentkező paranormális jelenség kellős közepébe csöppen, hogy aztán mint “hivatásos ördögűző”, megoldást találjon a háznép problémájára…  Fantasztikusan és korhűen lefestett kép született a korabeli falusi magyarságról, az izgalmasan megírt cselekmény pedig a gördülékeny stílussal karöltve abszolút kedvenccé avatta nálam a Pokol a tanyán-t. Semmi kétség, nagyon szívesen olvasnék még több Sándor Kristóf-történetet!

Az utolsó elbeszéléssel, a Sarló, kalapács és boszorkánysággal a kötet szerkesztője, Szűcs Gyula is képviselteti magát. A novellája egy totál popkult-pornó a 80-as, 90-es évek időszakából, ami éppen ezért nem mindenki számára lesz majd érthető és talán élvezhető. Jómagam is egy későbbi korosztály tagjai közé tartozok, akiknek bár még ismerős egy-két dolog, úgy mint Conan, Vörös Szonja vagy épp Galaktika, de abszolút érintőleges és felületes a kapcsolatom velük, ezért szinte biztos vagyok benne, hogy a 25 év alattiak nem fognak már majd felülni arra a bizonyos nosztalgiavonatra. A meglehetősen elborult sztori ettől függetlenül mégis élvezhető, hiszen főszereplőink nem mást, mint magát a híres-hírhedt Necromicont igyekeznek megszerezni az Országos Széchényi Könyvtár raktárából… A történetnek van egy nagyon fontos tanulsága, amit minden könyvtáros kollégának a figyelmébe ajánlok: sose vállalkozzatok a Necromicon őrzésére, kivéve ha nem akartok undorító, csápos és vérszomjas szörnyetegekké változni! Így se túl jó a megítélésünk, ne tegyük hát még rosszabbá! 😀

A novellák sorát bónuszként Békefi Ákos A katlan című rövidke képregénye zárja, ami a hossza ellenére is egy igazán velős, drámai hangulatú és rettentően ütős kis történet, amelyben az első világháborúban részt vevő magyar katonák szembetalálják magukat a harcok kegyetlenségeivel és borzalmaival, természetesen egy kis csavarral karöltve, vagyis bizarr, horrorisztikus lények formájában. Úgy gondolom, hogy a képregényeket nem annyira kedvelők is kedvüket lelik majd az érzékletes és könnyed képi ábrázolásban, s a többé-kevésbé megkapott feloldás után, hozzám hasonlóan fura, de jóleső érzéssel csukják majd be a könyvet.

Nos, ha idáig eljutottál az értékelésem olvasásában, akkor már csak annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy azonnal indulj beszerezni és győződj meg róla te magad is, hogy bizony vannak hazánkban is  olyan említésre és egyáltalán megjegyzésre érdemes szerzők, akik nem csak a képregényes piacon képesek büszkén helytállni, de az irodalmin is. Szívesen látnék még sok ilyen színvonalas és kreatív kezdeményezést hasonló zsánerekkel, mert higgyétek, el, ez valami fantasztikus!

Kedvenc idézetek:

Mindegy, hogy kecske vagy oroszlán, egy pisztoly bárki kezében ugyanazt a lyukat üti.

A terv jó volt, szavamra! Száz százalékos lórúgás: először lövünk, aztán nem kérdezünk semmit!

 


Nyelv: magyar
ISBN: 9786150035000
Illusztrálta: Békefi Ákos, Békefi Tamás
Magyar megjelenés: 2018.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 216
Kiadta: Kaméleon Komix

Fülszöveg:

A kutya, aki egyedül védelmezi a világot a mélységlakó, csápos szörnyetegtől. Az okkult nyomozó, aki évezredes mítoszok nyomába ered London utcáin. A bürokrata, aki nem fél szembeszállni a túlvilági hatalmakkal. A fiatal rabló, aki nem is sejti, miféle entitás vár rá a sikátorok sötétjében. A kiégett zsaru, aki próbál emberséges maradni az állatok bűntől fuldokló városában. A rendőr, aki ördögűzésre vállalkozik az Osztrák-Magyar Monarchia babonás végein. És a barbár, akinek az Apokalipszis után a budai vár romjai közt kell meglelnie a hírhedt Necronomicont. Hét főhős – hét történet. Mindegyik egy-egy olyan magyar képregényszerző műve, akitől nem áll távol a kép nélküli mesélés sem. De a kötet nemcsak novellákat tartalmaz: egy izgalmas sci-fi képregény köti össze a krimi és a horror határmezsgyéjén lebegő írásokat. Reméljük, e különleges műfaji elegy a kedves olvasó tetszését is elnyeri!

Képek forrása: X

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük