Stanisław Lem: Pirx pilóta kalandjai + Nyereményjáték

A Helikon Kiadónak köszönhetően idén új kiadásban vehetjük kezünkbe Stanislaw Lem Pirx pilóta kalandjai című novelláskötetét, melyből 1973-ban magyar filmsorozat, 1979-ben pedig szovjet–lengyel film készült. Három bloggerünk kalandozta végig az űrt Pirx pilótával, hogy megírja a véleményét nektek a róla szóló történetekről. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

A földön érezni lehet a csend határait, véges és ideiglenes voltát. A Hold kősivatagában a saját kis csöndjét cipeli magával az ember, szkafanderébe zárva, amely dörejjé fokozza a tartószíjak minden reccsenését, az ízületek roppanását, az érverést, még a lélegzetvételt is. Ilyen jeges, fekete csönd csak az űrhajón van, éjjel.

Vélemény:

Bár az feltűnhetett, hogy egy ideje nagyobb figyelmet szentelek az űrben játszódó történeteknek, de azt nem hiszem, hogy tudjátok, miért is szerettem volna elolvasni mindenképp Lem mára már mondhatni klasszikusnak számító sci-fijét. A válasz ugyanis részben benne van a bevezetőnkben, hiszen nem más motivált rá, mint az említett 1973-as magyar feldolgozása a műnek. Pár hónappal ezelőtt futottam bele ugyanis egy cikkbe, amely magát a sorozatot vesézi ki a maga abszurd és röhejes valójában. A sorozat a hírnevét ugyanis főként annak köszönheti, hogy a vizuális effektek gyanánt szolgáló elemeket olyan hétköznapi tárgyak voltak hivatottak életre kelteni, mint például egy hősugárzó, egy kávéfőző vagy épp egy porszívócső. Az elképesztően béna, bizarr és egyben nevetséges technikai megoldások mögött megbúvó érthetetlen magabiztosság az alkotók részéről pedig csak még egy lapáttal rátett arra a néhány perces betekintésre, amit megejtettem aztán a sorozattal. Mindezek tettek róla, hogy egy életre az emlékezetembe véssem Pirx-et és hogy aztán egyből felkapjam a fejem a neve hallatán az új kiadás kapcsán…Mindezek után viszont mindenképp el kell mondanom, hogy a kötet maga közel sem volt ennyire betegesen abszurd és az epizódrészletek utáni kezdeti félelmeim végül alaptalannak bizonyultak. A kifacsart mozgóképes verzió ugyanis még csak meg sem közelíti minőségben és egyáltalán hatásában a könyvet. Egy dolgot furcsálltam csak, amikor nekikezdtem az olvasásnak, mégpedig azt, hogy a Pirx pilóta kalandjai nem egy klasszikus regényt, hanem valójában egy novelláskötetet takart.

Mivel egy több mint ötven éve megjelent regény új kiadásáról beszélünk, ezért az egyik legfontosabb dolog, amit meg kell jegyeznem vele kapcsolatban, hogy mindmáig tökéletesen megállja a helyét a fantasztikus irodalom egyre bővülő palettáján. A történetek ugyanolyan frissek vagy épp aktuálisak, mintha csak tegnap vetették volna őket papírra. Pirx egy minden tekintetben átlagos fiú, illetve férfi, aki kalandjai során legtöbbször a végtelen világűr szeszélyeinek, vagy épp önnön gondolatainak kiszolgáltatottjává válik… A néha az időben ide-oda ugráló novellák hőse a maga egyszerűségével, ám szimpatikus, hétköznapi hős voltával számomra egy igazi kedvenc szereplővé vált a kötet végére.

Őszintén szólva amúgy végig olyan érzésem volt, hogy ez a sci-fi más, mint amiket eddig olvastam. Mindegyik novellát áthatja valami misztikus légkör, amitől borsódzik az ember háta… A rendkívül érzékletes leírástól úgy érzed, hogy a hatalmas űr, a semmi, ez a nyomasztó érzés ott van benn a pilótafülkék és az űrhajók belsejében, ahol bármikor kifordulhat a valóság a sarkaiból. Lem zseniálisan játszik velünk, amikor a félelmeinkről akar meggyőzni bennünket, nyilvánuljon meg az például egy idegen faj képében, hogy aztán technika vívmányaival (és hibáival) együtt darabokra zúzza az elvont megoldásokat kereső gondolatainkat.


Az elbeszélések között, ahogyan az várható is volt, voltak kevésbé és nagyon jól sikerült darabok. A személyes kedvencem az utolsó, A tárgyalás című novella lett, amely a mesterséges intelligenciával rendelkező robotok kontra emberek kérdéskörét boncolgatja. Asimov történetei óta ez egy olyan szelete a sci-fi irodalomnak, amit mindig nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel fogadok, így ezúttal sem annyira meglepő, hogy ez állt a legközelebb a szívemhez.


Összegezve az egészet én mindenképp kijelenthetem, hogy új kedvencet avattam nem csak Pirx, de Lem személyében is. A klasszikus science fiction vonalat követő könyv számomra valami egészen új, teljesen másfajta, néha hátborzongató, de főleg elgondolkodtató élményt nyújtott, amit a közeljövőben mindenképp szeretnék majd újra megtapasztalni. Ha nem riadsz meg egy kis technikai eszmefuttatástól és egy jó adag (amúgy meglehetősen szemléletes) leírástól, akkor mindenképp adj neki te is egy esélyt! Szerintem nem fogsz csalódni! 😉

Kedvenc idézetek:

Minden értelmes teremtmény kíváncsi, és a kíváncsiság cselekvésre ösztökéli, ha olyasmi történik, amit nem ért…

“Galádul számító az a józan mértéktartás, amellyel az ember az önmagáról szerzett ismereteket hideg gépekbe táplálja, ügyelve, hogy csak annyi szellemi életük legyen, amennyi szükséges, de ne próbálhassák elhódítani alkotójuktól a világot.
“A jó könyvek mindig igazat mondanak, még akkor is, ha olyasmit írnak le, ami sohasem történt meg, és nem is fog megtörténni.”
“(…) az emberség nem más, mint hibáink, gyarlóságaink, tökéletlenségünk summája, az, amivé lenni akarunk, de nem tudunk, mert meghaladja képességeinket, más szóval a hézag az eszmények és a megvalósítás között (…)” 

Eredeti cím: Opowieści o pilocie Pirxie
Nyelv: magyar
Fordította: Mach Edward, Murányi Beatrix
ISBN: 9789634790846
Eredeti megjelenés: 1968.
Magyar megjelenés: 2019.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 480
Kiadta: Helikon Kiadó

Fülszöveg:

A nem túl távoli jövőben Lem víziója szerint az emberiség lassanként meghódítja a Naprendszert – a Holdon telepek vannak, egy Mars-utazás már rutinmunka –, de maga az ember ugyanolyan esendő és törékeny lény, mint volt mindig a történelemben.Pirxnek, a remek pilótának így aztán nemcsak a kozmosz irdatlan távolságaival és az időnként rendetlenkedő űrhajókkal kell megbirkóznia kalandjai során, hanem azzal is, amikor saját tudata űz gonosz tréfát vele. Vagy egy elromlott robottal, melynek áramköreiben rég halott űrhajósok személyiségének töredékei élnek tovább, s az éjszakánként felhangzó titokzatos morzejelekben újra meg újra végigélik tragédiájukat… És azokkal a tökéletesen emberi külsejű robotűrhajósokkal, melyek (vagy akik?) hideg terveket szövögetnek próbaútjukon, ahol senki sem tudhatja a másikról, robot-e vagy ember…

Az izgalmas kalandok főszereplőjére, Pirxre sokan nosztalgiával emlékeznek az 1973-ban bemutatott, első magyar tudományos-fantasztikus filmsorozatból (1979-ben szovjet–lengyel film is készült Lem művéből); s maga a könyv ma is remek olvasmányélményt kínál – az ember ugyan egészen más irányban „fejlődött”, mint ahogy azt a XX. század egyik legnagyszerűbb sci-fi-szerzője elképzelte, de a bolygók közt kalandozni a megejtően botladozó, kíváncsi és olykor valóban hősies Pirx-szel így is nagyszerű kaland.

Nyereményjáték

Ezúttal a blogjainkon található képek alapján olyan sci-fi filmek, filmsorozatok címét kell kitalálnotok, amelyek a 20. században nagyon népszerűek voltak. A feladatotok annyi, hogy az adott film, sorozat címét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

 

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A kép:

 

a Rafflecopter giveaway

Állomások:
10. 19. – Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 21. – Nem félünk a könyvektől
10. 23. – Flora the Sweaterist

Képek forrása:

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük