“A Lencsilány anyukája a tornácon vendégelte meg a Kisgömböcöt. Érdekes dolgokról beszélgettek, nevetgéltek is keveset. Anyuka megivott néhány fröccsöt, a Kisgömböc pedig finom úriembernek bizonyult.“
Vélemény:
Mindettől, illetve a történetek hangvételétől (és bizonyos esetekben maguktól a szereplőktől is) nagyon személyessé válik a kötet. Visszatekintve a korábbi olvasmányaimra, nem rémlik, hogy olvastam valaha is olyan könyvet, aminek minden lapján ennyire átütne a szerző személyisége. (Eltekintve persze az önéletrajzi könyvektől, de az más tészta… :))
A képregények nagy része amúgy rendkívül sötét és nagyon borongós, már-már depresszív néhol. Ezzel alapvetően pedig nincs is gond, de az tény, hogy megfelelő hangulat szükségeltetik hozzá, ami nekem most nem volt meg. Így rögtön az elején szíven is ütött A kis gyufaáruslány története, majd nem sokkal odébb Csáth Géza Fekete csönd című novellája alapján készült alkotás rántott le magával a megjelenített feneketlen sötétségbe. Mint fuldoklónak egy korty a tiszta levegőből, olyan volt a Vasárnap című kis szösszenet, egy édes mese az öreg Istenről és a csintalan fiáról, valamint a Szűcs Gyulával közös koprodukció, a B.E.S.T.I.A., amely egy igazán színes, vicces-vidám sztori a varázslényeket és szörnyeket rejtő Budapestről.
A személyes kedvencemet külön is megemlíteném, mert az egyik legelképesztőbb alkotás a kötetben egyértelműen a Miserere homine – Ember irgalmazz! címre hallgató képregény. Ez az iszonyatosan izgalmas ötlet a sci-fi, vagyis a tudományos-fantasztikum világát célozza és a műfaj sajátosságait a keresztény vallás aspektusából vizsgálja. Az ábrázolás (és anyaggyűjtés) itt elképesztően aprólékos, a szerző saját bevallása szerint is több napnyi munka áll egy-egy képkocka mögött, ami egyrészt zseniális, másrészt pedig még nagyobb méretért kiált, mert néha szinte elvesztek a részletek az események sűrűjében. Szó, mi szó: imádtam és akár regény formájában is vevő lennék erre az ötletre… Egészen biztos az első olvasók között lennék.
Természetesen a Lencsilány és a Kisgömböc mellett sem mehetek el szó nélkül. A mostanáig hiánycikknek számító, kultikus magyar képregényünk, a Lencsilány önálló műként 2010-ben “látta meg a napvilágot”, s 2019. decemberében végre megkapta a második kiadását. Az ő, valamint a Kisgömböc története mondhatni egy új fejezete a népszerű képes novellának, ami hasonlóan keserédes véget ér, mint a többi szösszenet a kötetben.
Lakatos István művészete kapcsán gyakran elhangzik az a kijelentés, hogy alkotásai a rendkívül egyéni stílusáról ismert Tim Burtont idézik, ami első pillantásra helytállónak is tűnhet. Az biztos, hogy a filmrendező zseni műveit kedvelők értékelni fogják Lakatos István művészetét is, de ha jobban belemerülnek majd az általa megálmodott történetekbe, hamarosan rájönnek, hogy a felszín alatt egy merőben más világ tárul majd a szemük elé, ahol látványos kiviláglik majd az a sajátosság is, ami megkülönbözteti a két alkotót egymástól.
A helyzet az, hogy az értékelésem végére érve már csak egy(-két) dolgot kell ünnepélyesen megígérnem, mégpedig hogy még több képregényt olvasok, még több hazait és nem utolsó sorban sort kerítek a Lencsilányra is. A rövidségük és a borongósságuk ellenére ugyanis van valami megkapó ezekben a történetben, amik miatt még többet akar belőlük az ember. Remélem hamarosan sort keríthetek rájuk!
Kedvenc idézetek:
“Állítólag filozófus volt. Művei mindenesetre nem voltak – persze Szókratésznak sem voltak művei, tehát Patai is lehetett filozófus.“
Szólj hozzá!Nyelv: magyar
ISBN: 9786150005751
Illusztrálta: Lakatos István
Magyar megjelenés: 2017.
Kötésmód: keménytáblás
Oldalszám: 94
Kiadta: Kaméleon Komix / Chameleon ComixFülszöveg:Lencsilány és a Kisgömböc. Luther űrinkvizítor és hűséges kutyája, Vackor. Bodag, Mókár, Sercli és Zsófi. Mi a közös ezekben a képregényhősökben? Mindannyian Lakatos István fékezhetetlen képzeletéből pattantak elő, hogy aztán egy olyan fantasztikus mesevilág lakói legyenek, ahol vidáman megfér egymás mellett a gőzmeghajtású űrhajó, a szörnyekkel bandázó kislány és a kert végében parkoló Polski Fiat. És ahol teljesen természetes, hogy amíg valaki kotyogós kávét főz a panellakás konyhájában, keresztültrappol a nagyszobán egy Tyrannosaurus rex!És hogy kicsoda Lakatos István? Ő olyan mint Pom Pom: hol ilyen, hol olyan. Egyszer elfoglalt illusztrátor, máskor díjhalmozó regényíró. Most épp visszatért a képregényekhez, és kötetbe rendezte az elmúlt bő egy évtizedben itt-ott megjelent korábbi munkáit. A Mesék az ágy alól történetei mind-mind aprócska ajtók a csupa kalandot és izgalmat kínáló Lakatos-univerzumba – aki kedveli Andersent, a sci-fit, a dark fantasyt, a horrort, a retrót és a dinoszauruszokat, bátran lépjen be rajtuk, nem fogja megbánni!