Immár a második része jelent meg magyarul az Agave Könyvek gondozásában R. F. Kuang nagy sikerű epikus fantasyjának, a Mákháborúnak. A Sárkányköztársaságban pedig még nagyobb a tét, ugyanis nem elég, hogy Zsinnek szembesülnie kell a szörnyű tettei következményeivel, de hamarosan egy újabb háborúban találja magát, ahol a fiatal lány talán még nagyobb kihívásokkal találkozik, mint korábban. Tarts bloggereinkkel, ismerd meg a könyvet, játssz velünk és talán te leszel az a szerencsés, aki megnyeri a regény egy példányát!
 

– Az emberek arra fognak törekedni, hogy kihasználjanak vagy elpusztítsanak. Ha élni akarsz, el kell döntened, ki mellé állsz. Tehát ne bújj ki a háború alól. Ne rezzenj össze a szenvedéstől. Ha sikolyokat hallasz, futva indulj el feléjük.

1. rész: R. F. Kuang: Mákháború értékelése >>

Vélemény:

Tavaly izgatott várakozás övezte részemről az ígéretes új fantasy-eposzt, a Sárkányköztársaság első részét, a Mákháborút, amelyet végül vegyes érzésekkel fejeztem be. Kicsit tartottam hát a folytatástól, de kíváncsi voltam, hogy Kuangnak ezúttal vajon sikerül-e pozitív irányba billentenie azt a bizonyos mérleget.

A Sárkányköztársaság ott veszi fel a fonalat, ahol a Mákháború abbahagyta. Zsin és a Ceko, a sámánokból álló kis katonai társulás, ott áll a harmadik mákháború romjain és megpróbálnak élni, illetve túlélni. Zsin roskadozik a tettei súlya alatt, az elkövetett kegyetlenségeken nem tud túllépni és az ópiumfüggőségének ködén át csak egyetlen cél vezérli, hogy bosszút álljon Szu Ta-csi császárnőn, aki szövetségre lépett az ellenséggel, elárulva ezzel hazáját. A sors szeszélye a Sárkány hadúr elé vezeti őket, aki helyet kínál számukra seregében, melynek célja szintén az, hogy véget vessen a császárnő uralkodásának és egy igazságosabb, demokratikus alapokon működő köztársaságot hozzon létre. Zsin ezzel egy újabb háborúba sodródik, amely újra és újra megkérdőjelezi az álláspontját és tudását az őt körülvevő világról. A háború  pedig csak a kezdet, hiszen mindemellett Zsinnek a saját csatáját is meg kell vívnia a tűz istenével, a bosszúszomjas főnixszel, akinek egyetlen célja felperzselni az egész világot…
 

A rövid összefoglaló persze ezúttal is csak a felszínt kapargatja. Nem célom most se, hogy túl sok mindent lelőjek a történetből, hiszen akkor hol maradna az élmény, így sorra veszem inkább a szokásos dolgokat, amikből talán egy átfogóbb kép alakul majd ki bennetek a folytatásról, ami azt kell, hogy mondjam, számomra sokkal nagyobb élmény volt, mint az első rész. Vagyis… persze csak miután végre újra sikerült belerázódnom a cselekménybe, illetve eszembe jutott, hogy ki-kicsoda és mit művelt a Mákháború alatt. Ezek után viszont pörögni kezdenek a lapok…

A végig fenntartott izgalom persze már az előző részben is jelen volt, de ezúttal visszavettünk kicsit a tempóból és nem rohamléptekkel szaladt végig a szerző a teljes Nikara Birodalmon, hogy így próbáljon minden létező dologról számot adni és az összes erőpróbát és csatát a szereplőink nyakába varrni, ahogy azt gyakran az első rész kapcsán éreztem. A lassabb tempó előnyére vált a folytatásnak, noha harcokból és akcióból itt sincs hiány. Mégis, ennek a számlájára írom azt is, hogy ezúttal a karakterek kicsit más megvilágításba kerülhettek. A Mákháború értékelésében megjegyeztem, hogy a mennyire jellemző volt egyfajta sematikusság a történetre, hogy szinte minden csak fekete és fehér, nincs átmenet. A Sárkányköztársaság ellenben igyekezett ezen változtatni, megjelentek az árnyalatok, megismertünk több szereplőt, köztük a trifekta múltját, a cselekmény pedig több új szemszögeket tárt fel, amely segített választ találni a miértekre és néhány korábbi, elég nagy potenciált magában rejtő szereplő is végre nagyobb hangsúlyt kaphatott, ami szintén pozitívuma lett a történetnek. Bár titokzatoskodónak tűnhet ez a megfogalmazás, de nehéz anélkül írnom róla, hogy ne fedjek fel minden fontos és izgalmas információt. Amit garantálhatok, hogy lesznek nagy meglepetések az előző kötet néhány drámaian lezárt szála után.

Azt viszont nem titkolhatom, hogy az első oldalak egyenesen kiborítottak. Zsin valami elképesztően idegesítő volt, sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor ezen tulajdonsága valójában a könyv több mint feléig kitartott. Egyszerűen úgy éreztem, hogy semmit sem változott, illetve nem akar változni, megállás nélkül ment a hiszti és csapkolódás, önmaga sajnáltatása, karöltve azzal, hogy nem hajlandó felelősséget vállalni semmiért és senkiért. Szerencsére azonban elmondhatom, hogy nagy sokára ugyan, de a karakterfejlődés útjára lépett, így a kötet végére már kezdtem megbékülni a személyével…

Bár érdekes volt, hogy a történetvezetés szempontjából ezúttal a stratégiai szemlélet vált kulcsfontosságúvá, mégis számomra újfent a vallási vonal volt a legkülönlegesebb és legelgondolkodtatóbb pontja a Sárkányköztársaságnak. A nyugati kultúrát megtestesítő, korábban csak említés szintjén megjelenő heszperiaiak ugyanis izgalmasan új színt vittek az amúgy katonai és politikai töltetű csatározásokba. A velük érkező misszionáriusok szemén keresztül új nézőpontok jelentek meg, hiszen szinte teljesen ugyanazokat azokat a tanításokat igyekeztek a nikarák fejébe tömni, amit a valóságban is megpróbáltak/megpróbálnak az “elmaradott” népeknél a keresztény hittérítők. Amiért különösen érdekes volt olvasni mindezt, az az, hogy mi olvasók már láttuk a nikarák szemszögét, számunkra a sámánizmusuk, a többistenhitük a valós, láttuk az isteneiket, tudjuk, hogy amiben hisznek, az valós, így a heszperiaiak szemszögében és egyistenhitükben éppen annyira kételkedünk, mint Zsin, illetve a megtérítendő népe.

Összességében nem bántam meg, hogy esélyt adtam a folytatásnak. Pozitív csalódás lett végül, hiszen a történet az olvasmányossága mellett tele van elképesztő fordulatokkal, kedvelhető karakterekkel, Kuang pedig újra egy meglepő és sokkoló lezárással koronázta meg trilógiájának második kötetét. Ezek után gondolom mondanom sem kell, hogy ha lehet még jobban várom a lezárást. Rettentő kíváncsi vagyok, hogy ezt még hova lehet fokozni.

Kedvenc idézetek:

– Azt hiszem, hamarosan végünk – vélekedett Pa-csi. – Örülök, hogy megismerhettelek benneteket. Kivéve téged, Csagan. Te elég fura vagy.

Ez a világ múlékony. Az állandóság illúzió.

– Nem az a lényeg, ki vagy, hanem az, hogyan látnak mások. És ha már egyszer sárként tekintenek rád ebben az országban, akkor mindig az is maradsz.

Az istenek életre hívják a legrosszabb és legkegyetlenebb ösztöneidet. Azt hiszed, te irányítasz, de az elméd minden egyes másodperccel egyre jobban szétmállik. Az isteneket megszólítani annyi, mint szerencsejátékot játszani az őrülettel.

OLVASS BELE!

 

 

Eredeti cím: The Dragon Republic
Nyelv: magyar
Fordította: Ballai Mária
ISBN: 9789634197317
Eredeti megjelenés: 2019.
Magyar megjelenés: 2020.
Kötésmód: keménytáblás
Oldalszám: 672
Kiadta: Agave Könyvek

Fülszöveg:

Nikannak ​a történelem során háromszor is meg kellett küzdenie a túlélésért a véres mákháborúkban. Annak ellenére, hogy a harmadik hadjárat csak nemrég ért véget, Zsin nem tud megfeledkezni arról a kegyetlenségről, amelyet a népe megmentése érdekében követett el. Menekül a bűntudat, a szorongató ópiumfüggés és a tűz isteneként megismert bosszúálló főnix parancsai elől, aki rémes hatalommal ruházta fel.Bár Zsin nem akar élni, meghalni sem hajlandó addig, amíg bosszút nem áll az áruló császárnőn, aki hátat fordított a hazájának, és szövetségre lépett az ellenséggel. A lány egyetlen reménye, ha belép a befolyásos Sárkány hadúr seregébe. A hadúr arra készül, hogy meghódítja Nikant, elűzi a császárnőt a trónról, és létrehoz egy új köztársaságot.

Ám sem a császárnő, sem a Sárkány hadúr nem az, akinek látszik. Zsin minél több dolognak lesz szemtanúja, annál jobban tart attól, hogy az országa iránt érzett szeretete ismét arra fogja kényszeríteni, hogy éljen a főnix gyilkos hatalmával. Mert már nincs semmi, amit Zsin ne áldozna fel az országa megmentéséért… és a bosszúért.

Nyereményjáték

A Sárkányköztársaság egy igazán kivételes fantasy, de szerencsére a műfaj kedvelői már magyar nyelven is rengeteg elképesztő történet közül választhatnak. Ezért mostani játékunkban híres fantasykat gyűjtöttünk össze, a feladatotok pedig mindössze annyi lesz, hogy az idézetek alapján felismerjétek, melyik regényre gondoltunk. A helyes választ (lehetőleg a szerző nevével együtt) írjátok be a Rafflecopter dobozba, és máris esélyetek van nyerni egy példányt a könyvből!
 
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
Az idézet:

– Miért álltunk meg a jelkőnél?
– Főleg a hagyomány miatt. De némelyek azt mondják, hogy ezek jelzik a régi utakat… – hangja átváltozott Ben hangjává – … a biztonságos utakat. Az utak néha biztonságba vezetnek, néha pedig veszélybe. – Ben kinyújtotta a kezét, mintha a tűz melegét élvezné. – De hatalmuk van. Csak egy bolond tagadhatja.

07.12 – Utószó
07.14 – Utószó – EXTRA
07.16 – Readinspo – EXTRA
07.18 – Könyv és más
07.20 – Nem félünk a könyvektől
07.22 – Spirit Bliss Sárga könyves út
07.24 – Readinspo
Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük