A nagy sikerű Rém hangosan és irtó közel szerzője, Jonathan Safran Foer ezúttal a globális felmelegedés témakörére igyekszik felhívni a figyelmet. Személyes hangvételű írásában arra próbál rávilágítani, miért vagyunk tétlenek ebben a kérdésben, és hogyan változtathatnánk ezen – lehetőleg minél előbb. A Globális öngyilkosság – Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik című könyvet magyarul a Helikon Kiadó jóvoltából olvashatjuk idén nyártól.

Egy történelmileg példátlan felhalmozás kultúrájában élünk, amely túl gyakran szólít fel és ad módot a birtoklásra. Hajlamosak vagyunk azon keresztül meghatározni magunkat, amink van: vagyon, pénz, külcsín és hasonlók. De abban mutatkozunk meg, amit adunk.
 
Vélemény:
Klímaválság. Csak egy szó, mégis minden, ami mögötte van sötét fellegként borul fölénk. Egy olyan aktuális és égető téma ez, amelyről beszélnünk kell, mert hiába tudjuk, hogy itt van és az ajtónkon kopogtat dörömböl, mégis félvállról vesszük a mögötte rejlő problémát, nem változunk és nem változtatunk… Szerencsére egyre többen foglalkoznak a témával és a tudományos élet mellett számos neves színész, zenész, író igyekszik változtatásra sarkallni a saját közönségét, az átlagemberek legnagyobb csoportját, akik akár csak kicsiben is, de mind rengeteget tehetnek egy jobb és szebb jövőért, a gyermekeink és unokáink jövőjéért… Nem volt kérdés, hogy olvasnom kell Jonathan Safran Foer legújabb, a témával kapcsolatos könyvét, hiszen már a világhírű Rém hangosan és irtó közel című könyvével meggyőzött arról, hogy érdemes esélyt adnom az írásainak, a Globális öngyilkosság aktualitása mellett pedig nem lehet, sőt, nem szabad szó nélkül elmennünk. Ha csak néhány embert is rá tudok venni ezzel a bejegyzéssel a könyv elolvasására és esetleg a változásra, akkor már biztosan helye van itt ennek az értékelésnek a számos szórakoztató irodalomról szóló írás között. De lássuk is is bővebben…
 
A Globális öngyilkosság nem a hagyományos értelemben vett tudományos ismeretterjesztő alkotás. A száraz tényeket és a kíméletlen őszintéséggel felvázolt jövőképet Foer mesterien teszi személyes hangvételűvé. Ettől lesz más ez a könyv, ettől kerül közelebb az átlagos olvasóhoz, ugyanis a szerző nem csak a saját lelkiismeretét próbálja megszólítani, hanem a miénket is. Részben a személyes hangvétel miatt a kötet felépítése is eltér a szokásostól, ezért kivételesen én is eltérek a szokásos bejegyzés-formámtól, s fejezetenként veszem végig a könyvet.
 
I. fejezet – Hihetetlen
Fura lehet kedvenc részről beszélni egy ilyen alkotás esetében, de ha mégis választanom kellene, akkor gondolkodás nélkül az első fejezetet mondanám, egyszerűen azért, mert minden szava annyira IGAZ! Foer több rövid alfejezetben vesz sorra olyan történelmi példákat úttörő cselekedetekre, amelyek tanulsággal kellene hogy szolgáljanak számunkra, a konklúziója mégis végig az, hogy a klímaválság más. Túl messzi. Túl közvetett. Hiába a tudás és a pillanatnyi bűntudat, hiába érezzük a helyzet súlyosságát, az emberek nem tudnak cselekedni. Ha pedig mégis cselekszenek, az nemes egyszerűséggel nem elég. A legtöbbünk még nem érzi a klímaváltozás közvetlen hatásait és éppen ezért nem is irányul rá folyton a figyelmünk, mondhatni nem motivál semmi bennünket a tartós változásra. Foer tökéletesen összefoglalta a témával kapcsolatos gondolataimat, de legfőképp érzéseimet. Bár a címből ez nyilvánvaló lehet, mégis számomra váratlan volt a végső konklúzió, miszerint Foer a táplálkozásban látja a klímahelyzet megoldását, egészen pontosan a húsfogyasztás visszaszorításában. Mielőtt emiatt az információ miatt egyből a bezárás gombra kattintanál vagy egyből el is vetnéd a könyv olvasását, csak annyira kérlek, hogy folytasd ezt a bejegyzést és engedj meg egy kis magyarázatot. A szerző ugyanis nem a vegán életmód habzó szájú élharcosa és nem akarja a világot sem húsevés szempontjából megváltani. Ő maga is eszik húst és éppen emiatt, állandó vitában áll saját magával és azzal, hogy vajon elég-e az, amit a környezetéért tesz. Nem a húsételek teljes elhagyására, csak a fogyasztásuk csökkentésére buzdít, ami számomra egy vállalható, mindenki számára megléphető alternatívának tűnik.
 
II. fejezet – Hogyan akadályozzuk meg a legnagyobb kihalást?

Egy klímaváltozással foglalkozó könyv esetében elkerülhetetlen, hogy szakmaibb oldalról is megvizsgáljuk a történéseket. A második fejezetnek éppen ez a célja, amely tömény adatok formájában vágja az arcunkba a kemény valóságot, vagyis hogy milyen mértékben fogyasztunk túl, hogy mennyi fölösleges dologgal súlyosbítjuk az amúgy is kilátástalannak tűnő helyzetünket. Mindez döbbenetes, torokszorító és fájdalmas. Lényegében az évek óta tartó pusztításunk tételes felsorolásának lehetünk tanúi…

III. fejezet – Az egyetlen otthon
Az első fejezet stílusában a harmadik nagyobb egység sorra veszi a lehetőségeinket. Nem kínál kézenfekvő megoldásokat, csak elnagyolt vonalakkal vázolja fel a jövőnk. Nem túl szép, nem lehetünk rá büszkék, de választhatunk: beletörődünk vagy ellenállunk?

IV. fejezet – Vitában a lélekkel & V. fejezet – Még élni
A személyes hangvétel a legjobban az utolsó két fejezetben érződik ki. A Vitában a lélekkel, ahogy a címből is sejthető, egy párbeszéd a szerző és önnön lelkiismerete közt. Őszintén szóval nekem ez a rész volt a könyv leggyengébb pontja. Amíg az első és harmadik fejezet esetében a valóságot tényleg személyesebbé tette és közelebb hozta az olvasóhoz, addig ezt az interjút olvasni szinte megterhelő volt, hasonlóan az utolsó fejezettel. A befejezés hatalmas űrt hagyott bennem, egy óriási hiányt arra nézve, hogy kapok-e majd bármiféle megoldást erre a problémára. Nyilván nem vár az ember komplett útmutatót arra, hogyan is élje az életét, de mintha Foer egyáltalán nem akart volna beleállni semmilyen vitába azzal kapcsolatban, hogy is változtathatnánk az életünkön. Nem javasol megoldásokat, nem ad tanácsokat is, csak ugyanúgy elodázza a problémát, ahogy az a kötet elején is teszi. Emiatt kicsit keserű szájízzel csuktam be könyvet.

Még ha nem is vagyok teljes mértékig elégedett a befejezéssel, örülök, hogy olvashattam a könyvet. Fontos, hogy beszéljünk a klímaváltozás problémájáról és ehhez elengedhetetlen, hogy rendszeresen elénk kerüljön egy a témával foglalkozó mű, legyen az újságcikk, könyv vagy akár képzőművészeti alkotás. Üdvözítek hát minden olyan kezdeményezést, minden olyan kiadói próbálkozást, amely erre az egész világot érintő problémára igyekszik felhívni a figyelmet. Olvassátok ti is, terjesszétek és változzunk, hogy változtathassunk!

OLVASS BELE!

vagy

(…) be kell látnunk, hogy a változás elkerülhetetlen. Dönthetünk úgy, hogy felvállaljuk a változásokat, vagy mi leszünk elszenvedői más változásoknak – tömeges elvándorlás, betegségek, fegyveres összetűzések, az életminőség nagyfokú visszaesése –, de nincs jövő változás nélkül. Záros a határideje annak a luxusnak, hogy mi dönthetjük el, melyik változást részesítjük előnyben.

Valahányszor „krízist” mondunk, egyúttal azt is mondjuk: „döntés”. El kell döntenünk, mi teremjen a bolygónkon – hogy kárpótlás vagy reváns lesz-e, amit elültetünk. Döntésünk nemcsak azt fogja meghatározni, hogy a jövő nemzedékei hogyan fognak megítélni bennünket, hanem hogy egyáltalán léteznek-e majd, hogy értékítéletet mondjanak felettünk.
Eredeti cím: We Are the Weather: Saving the Planet Begins at Breakfast
Nyelv: magyar
Fordította: Tábori Zoltán
ISBN: 9789634793892
Eredeti megjelenés: 2019.
Magyar megjelenés: 2020.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 308
Kiadta: Helikon Kiadó
 

Fülszöveg:

Van-e ​ma égetőbben aktuális téma a klímaválságnál? Annak nyomasztó tudata, hogy Földünk az emberi tevékenység következtében fokozatosan melegszik, egyre inkább a mindennapjaink részévé válik. A tudományos élet szakértői napról napra vészhelyzetet hirdetnek, évente dőlnek meg hőségrekordok, és egyre riasztóbbak a statisztikák.

Hogyan lehetne érdekelté tenni az emberiséget tulajdon túlélésében? Miképp tudnánk leküzdeni azt a tétlen közönyt, mely lehetetlenné teszi, hogy szembenézzünk a globális környezeti krízis jelentette veszélyekkel? És tehet-e egyáltalán bármit is az átlagember bolygónk megmentése érdekében? Jonathan Safran Foer ezen fajsúlyos kérdések megválaszolására vállalkozik. A Gobális öngyilkosság egyedülállóan bátor számvetés a klímaválságot övező félelmekkel és tehetetlen dühvel; aprólékos kutatáson nyugvó, gondolatébresztő értekezés az éghajlatváltozás okairól és lehetséges megoldásairól, élvezetes történelmi példákkal tűzdelt, egyszerre illúziómentes és reményteli felszólítás a kollektív cselekvésre, egyúttal magával ragadó személyes vallomás is, amelyben a szerző kíméletlen őszinteséggel tárja fel a könyv írását kísérő belső vívódásait.

Nyereményjáték

A Globális öngyilkosság célja nem más, mint felhívni a figyelmet a környezetvédelem fontosságára, és cselekvésre ösztönözni az olvasót. Játékunkban arra kérünk benneteket, a megadott szempontok szerint írjatok környezettudatos praktikákat (pl. villany lekapcsolása az üres szobában), amelyeket magatok is alkalmaztok, vagy szeretnétek a jövőben!
 
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
A megadott szempont:

Környezettudatos vásárlás

a Rafflecopter giveaway
Állomások:
07.20 – Readinspo
07.22 – Nem félünk a könyvektől
07.24 – Könyv és más
07.26 – Readinspo – EXTRA
Blogturné Klub
Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük