Ernest Hemingway egyik legismertebb és legelismertebb műve, Az öreg halász és a tenger a 20. század klasszikus irodalmi alkotásai között is kiemelkedő helyet foglal el – a rövid elbeszélés az öreg halász és a hal történetén keresztül az emberi lét legalapvetőbb kérdéseivel foglalkozik. A szerző irodalmi Nobel-díjjal és Pulitzer-díjjal kitüntetett kisregényét most a 21. Század Kiadó Hemingway-életműsorozatának részeként gyönyörű új kiadásban veheti kézbe a hazai olvasóközönség.

Minden öreg volt rajta, csak a szeme nem, mert a szeme párja vidám volt és törhetetlen, s olyan kék, akár a tenger.

Vélemény:
Klasszikus szépirodalmi alkotásról írni számomra valahogy mindig sokkal nehezebb volt, mint egy “ponyváról”. Az esetek nagy részében mindig úgy érzem, hogy nem áll módomban egy olyan műről véleményt formálni, amely már kiállta az idő próbáját. Egy olyan műről, ami tömegek kezén ment már át, amit ezrek vettek górcső alá és amit nálamnál sokkal műveltebb kritikusok veséztek ki a lehető legalaposabban, minden apró szót nagyító alatt vizsgálva, minden rejtett gondolatát feltárva. Éppen ezért, ez a bejegyzés a könyv jelentette élményről fog szólni, azokról gondolatokról, amelyek bennem képeződtek le az olvasás során…

Hét évvel ezelőtt találkoztam először Hemingway-jel, ekkor olvastam ugyanis a másik klasszikusát, a Búcsú a fegyverektől-t. Akkor meglehetősen felemás érzésekkel csuktam be a könyvet, amit erős gyanúm szerint annak is köszönhetek, hogy nem a megfelelő időben került a kezeim közé. Már akkor kíváncsi voltam, hogy Az öreg halász és a tenger mit tartogat számomra, de ez a hét évnyi várakozás kellett ahhoz, hogy mindez kiderüljön. Azt hiszem jól is van ez így, hiszen az eltelt évek sokat formáltak azóta a személyiségemen, máshogy látok dolgokat és máshogy élek meg nem csak adott szituációkat, de irodalmi alkotásokat is. Részben ennek a számlájára írom, hogy Az öreg halász és a tenger végül sokkal maradandóbb élményt jelentett számomra, mint Hemingway másik említett műve.

Pauline, Patrick, Ernest, John és Gregory Hemingway négy marlinnal a bimini kikötőben, 1935. július 20-án. Forrás: “Ernest Hemingway Collection/John F. Kennedy Presidential Library, Boston.”

A rövidke, ám annál csodásabb könyv cselekménye egy kubai halász, Santiago néhány napját öleli fel. A szegény, öreg férfi hosszú ideje már, hogy nem járt szerencsével a tengeren, de azon a bizonyos napon már a tengerre szállás előtt érzi, hogy ez a nap most más lesz. A horgára is akad egy hatalmas jószág, egy marlin, amellyel napokig tartó küzdelembe kezd a távol a parttól, a nyílt tenger vizein…

Ez a lenyűgöző kiadás a 21. Század Kiadó idén megkezdett a Hemingway-életmű sorozatának első kötete. Az amúgy számos (magyar) kiadást (is) megélt mű egyértelműen legszebb darabjával ajándékozta meg idén a kiadó az olvasókat. Ritkán áradozok a könyvek borítójáról, mert vallom azt, hogy a tartalom csak az, ami igazán számít, de most nem mehetek el a külsőségek mellett. A különleges tapintású vastag papír védőborító, a történethez tökéletesen passzoló színek, a tipográfia és a grafika… Mind-mind annyira tökéletes, minőségi és letisztult, hogy képes voltam és vagyok is percekig bámulni, minden apró részletét újra és újra felfedezni. Azt hiszem az egyik legszebb borító, amit utóbbi időszakban láttam.

A csomagolás pedig éppen olyan, mint a tartalom. Egyszerű nyelven, de csodálatos részletességgel, kifejezőn megírt kalandja ez egy férfinek, aki már leélte élete javát, s aki bár látott már sok mindent, ugyanolyan alázattal és elhivatottsággal éli az életét, mint ahogyan tette azt egész életében. A leírások, a nyelvezet és Ottlik fordításának a finomsága teszi igazán érzékletessé Santiago történetét. Nem mondom azt, hogy mindenki könnyen magáénak fogja érezni a kubai halász küzdelmét… Én magam is nehezen rázódtam bele, mert mind Kuba, mind a halászat, mint foglalkozás távol áll a tőlem és gyanítom a legtöbbünktől szintúgy. A férfi magányossága, a munkája iránti szeretete és alázatossága viszont fájón ismerős lehet, mind saját tapasztalatunk, mind ismerőseink, idős rokonaink révén. Az esendő, szegény Santiago viszont egyből belopja magát minden ember szívébe, ebben biztos vagyok. A magányosan és szegénységben élő férfit a tanítványa és hű ifjú barátja, Manolin segíti a mindennapokban. A színtiszta és nemes szeretet, a törődés nem csak az emberi viszonyaiban jelenik meg, hanem az élővilág felé is hatalmas alázattal fordul. La mare-nak hívja a tengert, úgy ahogy kevesen teszik, hisz nem a zordságot és könyörtelenséget látja benne, hanem a szépséget… Ezzel a nőnemű, spanyol szóval fejezi ki a szeretetét és tiszteletét iránta és ezzel a tisztelettel fordul az állatok felé is, köztük a hatalmas manolin felé, akivel a határait feszegetve, a végsőkig kitartva megküzd.

A keserédes vég ellenére is egy élet sűrűsödött bele ebbe a néhány ívbe. Ékes példája a regény a bátorságnak, annak, hogy merjünk élni és mindig újra próbálkozni, akárhányszor is esünk el. Santiago kitartón és alázattal állt mindenhez, az élethez és körülményekhez egyaránt, ami egy olyan életfilozófiát sejtet, amit becsülendőnek és (a magam részéről mindenképp) követendőnek tartok. Meglátni a szépet és tisztelni a másikat, legyen az ember vagy állat… Ez az egyik legfontosabb… :))

Kedvenc idézetek:

Most ne azon tanakodjál, hogy mid nincs. Azon törd a fejed, hogy mihez tudsz fogni azzal, amid van.

– De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. – Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, akkor megrendelheted innen!


Eredeti cím: The Old Man And The Sea
Nyelv: magyar
Fordította: Ottlik Géza
ISBN: 9786155955907
Eredeti megjelenés: 1952
Magyar megjelenés: 2020.
Kötésmód: keménytáblás
Oldalszám: 110
Kiadta: 21. Század Kiadó

Fülszöveg:

A kubai halász már jó ideje nem járt szerencsével, amikor találkozik egy óriási marlinnal. Hosszú és szenvedéssel teli csatát vívnak, messze kisodródva az öböl vizére.

Hemingway egyszerű nyelven, nagy láttató erővel jeleníti meg a veszteség és diadal történetét, mellyel élete legnagyobb kritikai sikerét aratta.

Időtálló művét Ottlik Géza klasszikussá vált fordításában adjuk ki, a szerzői sorozat első köteteként.

Nyereményjáték

Az öreg halász és a tenger lapjain sokféle halfajta említésre kerül, ezek közül “halásztunk” most ki néhányat. Minden állomáson találhattok egy-egy képet, a feladatotok pedig annyi lenne, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok, hogy ezeken milyen állatok szerepelnek.

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A kép:


a Rafflecopter giveaway
Állomások:

Blogturné Klub
09.14 – Flora the Sweaterist
09.16 – Readinspo
09.18 – Nem félünk a könyvektől
09.20 – Never Let Me Go
09.22 – Utószó

Szólj hozzá!

1 Comment

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük