Mint minden jó science fiction, Spielberg mesteri víziója sem arról szól, hogy milyen lesz a világ, hanem arról, hogy milyen lehet. 2054 még távol van tőlünk, de némely vonása már ma is érzékelhető. Tőlünk függ, milyen lesz, amikor odaérünk.

Vélemény:
Mindig üdvözlöm az új és kreatív ötleteket az irodalomban, attól pedig végképp el tudok gyengülni, ha a populáris kultúrát ötvözik a tudományossággal. Az Athenaeum Kiadó 2016-ban rukkolt elő először A sci-fi politológiájával, amely a kedvenc science fiction univerzumainkba repít vissza bennünket, hogy aztán különböző szempontú elemzésekkel újraéljük, illetve újraértékeljük kedvenc hőseink kalandjait. A jó gyakorlatot pedig azóta is folytatják, hiszen idén már az ötödik kötet jelent meg az eredeti koncepciót követve, ami nem más, mint az Egy galaxissal odébb – Fantáziavilágok valóságai című könyv. Bár a lelkesedésem hatalmas, a sorozatból még csak a Fantasztikus világokhoz volt szerencsém, ezért sem szerettem volna kihagyni a kiadó legújabb kiadványát.

Noha a Fantasztikus világok kötet tanulmányai számomra hullámzó minőségűnek hatottak, az optimista és bizakodó hozzáállásom ennek ellenére is megmaradt az Egy galaxissal odébb esetében. Ezúttal 11 tudományos ismeretterjesztő írás kapott helyet a kötetben, hasonló alapelvek mentén felépítve, mint a korábban megjelent könyvek esetében. A különböző zsánerekkel, főként a fantasy és science fiction alapokkal bíró könyvek, filmek és sorozatok kerülnek ezúttal is górcső alá, hogy érdekes és izgalmas köntösbe csomagolva a tudományosság oltárán áldozzunk nekik. Rettentően kíváncsi voltam hát, hogy ezúttal mely történetek és milyen szempontból kerülnek majd elemzésre. A tartalomjegyzék egyből izgatottá tett, de az olvasás után mégis olyan érzés maradt benne, hogy ez bizony lehetett volna jobb is.

A szerzők egy-egy téma iránti rajongása abszolút üdvözlendő, de több helyütt is előfordult, hogy olyan erőltetett párhuzammal próbáltak dolgozni szerzők, amik sajnos nem voltak működőképesek. Ez előfordult, hogy az adott alkotás hiányosságainak volt köszönhető vagy annak, hogy nem sikerült fókuszba helyezni, meghatározni a kiértékelni kívánt problémát. Sorra is veszem részletesebben, hogy mire gondolok.

Scheirich Zsófia tanulmányában az új Star Wars-trilógia két főbb szereplőjének, Rey és Kylo Ren identitásának alakulását elemzi Erik Erikson pszichoszociálisfejlődés-elmélete alapján. Lelkes, ám amatőr pszichológia-rajongóként imádtam ezt a megközelítést, de sajnos tipikusan annak a példája lett az írás, melyben az elemezni kívánt szituáció nem biztosított kellő mennyiségű adatot ahhoz, hogy a szerző alátámaszthassa és/vagy összehasonlíthassa velük az Erikson fejlődési modelljének kulcsfontosságú állomásait. A filmek hiányossága, bár a kiegészítő képregények és könyvek által részben ellensúlyozva lett, sajnos így is túl kevés információt biztosított a szereplőkről ahhoz, hogy egy sokkal összetettebb és tartalommal kellően alátámasztott összehasonlítás születhessen.

Kiss László az exobolygókról értekezett a Kapcsolat című film kapcsán. Noha imádom magát a filmet, az exobolygókhoz jelen esetben csak laza szálon kötődik. Itt inkább csak hangzatosnak hat hát a cím, de mégsem bántam, mert maga a tanulmány igazán érdekes volt. Keveset tudok a csillagászatról, ami gyakran olyan hatalmas távlatokban gondolkozik, hogy a képtelen vagyok követni, de Kiss olyan gördülékenyen és olvasmányosan volt képes bemutatni azt, hogy hol tartunk a földszerű bolygók megismerésében és kutatásában, hogy olvasás közben muszáj volt azonnal utána is néznem több dolognak. Számomra ez volt az egyik legértékesebb darabja a kötetnek.

Stephen King rajongójaként kíváncsian vártam Lőrincz Andrea írását, ami a népszerű amerikai szerző író karaktereinek áldozatiságára igyekszik rávilágítani. A viktimológiai szempontból végzett elemzésben alaposan utánajárt több karakter életútjának is és bár megközelítés érdekes volt, bennem inkább a még nem olvasott történetek hagytak mély igazán nyomot, amik miatt előbbre került az olvasmánylistámon több, még eddig olvasatlan King kötet.

Szintén nagyon várt írás volt Kánai András tanulmánya, aki a Különvélemény című filmben megjósolt jövőképet hasonlította össze a jelenünkkel. Nehéz úgy véleményt formálni valamiről, hogy elfogult az ember, jelen esetben is fennáll ennek az eshetősége, ugyanis a kedvenc filmjeim egyikéről van szó. Egészen elképesztő, hogy ez a 18 éves film (!) még mindig mennyire modern tud lenni és milyen jól képes megállni a helyét a mai filmek dömpingjében. Érdekes volt kulisszatitkokat megtudni a film világépítéséről és a futurológiáról, vagyis a jövőkutatásról, mint a társadalomtudományok egyik érdekes irányvonaláról.

Rendkívül érdekes ötlettel, ám végletekig erőltetettnek tűnő hasonlattal Kunetz Zsombor és Nagy Ádám tanulmányában találkoztam. A Men in Black-et és a magyar egészségügyet összehasonlító írás mintha csak azért vonultatta volna fel a fekete ruhásokat a fehér ruhásokkal szemben, hogy ne hasson túl egyoldalúnak a magyar kórházi viszonyokat kiveséző esszéjük. Hiába értek egyet minden szavával, a megfogalmazás túlzóra, már-már agresszívre sikerült, inkább politikai állásfoglalásnak, mintsem objektív tanulmánynak.

Ismét voltak olyan értekezések, amik a téma ismeretlensége okán számomra érdektelenek maradtak, így például Pál Gábor amúgy rendkívül alapos írása a M.A.G.U.S. szerepjáték-univerzumának társadalmi-politikai világáról vagy Nagy Ádám szintén minőségi írása Asimov Alapítvány-trilógiájával kapcsolatban. Sokkal nagyobb szerencsének gondolom azt, hogy az elemzett alkotások legtöbbjét ismerem, ami viszont könnyen hátránnyá válhat mások számára. Ezért is tartom fontosnak megjegyezni, hogy a könyv nagyon aktuális, több említett film is a közelmúltban jelent meg, így könnyen futhatnak spoilerbe azok, akik még nem pótolták ezek megtekintését.

Összességében újfent maradt a hullámzó minőség, de ez most kevésbé köszönhető a szerzők felkészületlenségének vagy tudásának. A témák egytől egyik izgalmasak, s továbbra is hatalmas pozitívumuk az olvasmányosság, valamint az, hogy gondolatébresztő témákat boncolgatnak olyan formában, ami sokkal közelebb hozhatja a nehezebben emészthető témákat is az olvasókhoz. Kíváncsian várom, hogy legközelebb mivel rukkolnak elő a szerzők.

A recenziós példányért köszönet az Athenaeum Kiadónak!

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, akkor megrendelheted innen!


Nyelv: magyar
Szerzők: Erőss Gábor, Hefter Estilla, Kánai András, Keserű József, Kiss László, Kunetz Zsombor, Lőrincz Andrea, Nagy Ádám, Pál Gábor, Polyák Gábor, Scheirich Zsófia
ISBN: 9789632938660
Magyar megjelenés: 2020.
Kötésmód: keménytáblás
Oldalszám: 368
Kiadta: Athenaeum

Fülszöveg:

Tiszteld a tényeket, de ne engedd, hogy a földhöz láncoljanak

Tudta, hogy a kiborgok már köztünk járnak, sőt valószínűleg az ön családjában is él legalább egy? Hogy a tálib terroristák olykor magyarul beszélnek? Hogy az idegenek közelebb vannak, mint gondolnánk? (Vagy mégsem?) Hogy a jövő igenis megjósolható? (Vagy mégsem?) És azt, hogy mi köze a Pókembernek a fake newshoz, a sötét zsaruknak pedig a koronavírus-járványhoz?

A sci-fi politológiája, a Fantasztikus világok, a Nevelj jedit! és a Párhuzamos univerzumok című ismeretterjesztő kötetek szerzői sokszorosan cáfolták azt a hiedelmet, hogy komoly tudós nem foglalkozik mesékkel. Az Egy galaxissal odébb tizenegy neves szerzője az asztrofizika, a robotika, a jövőkutatás, az irodalomtudomány, a politológia, a szociológia vagy éppen a neveléstudomány szemszögéből vizsgálja olyan közkedvelt sci-fik és fantasyk világát, mint a Star Wars, a Terminátor, a Men in Black, az Alapítvány-sorozat, a Warcraft, a Marvel-multiverzum vagy éppen a Különvélemény.

A jó tudós tiszteli a tényeket, de nem hagyja, hogy azok a földhöz láncolják. Nemcsak a fantázia hat megtermékenyítően a valóság módszeres megismerésére, de a kívülről-belülről ismerősnek hitt képzeletbeli világok is egészen váratlan színben tűnhetnek fel, ha a tudomány eszközeivel közelítünk feléjük.

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük