Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat) + Nyereményjáték

Ray Bradbury 1950-ben megteremtette a sci-fi alapkövét, az Agave kiadó pedig idén felújított, kibővített kiadásban hozta el a magyar olvasók számára. Az új kiadás olyan novellákat is tartalmaz, melyeket máshol eddig nem olvashattunk magyarul.
Tartsatok bloggereinkkel, hogy esélyetek legyen megnyerni a kiadó által felajánlott példányt.

– Furcsa bolygó ez a Mars – merengett Walter. – Sose hittem volna, hogy itt kötök ki, sok millió mérföldre az otthonunktól.

Vélemény:
Szintre napra pontosan egy évvel ezelőtt vettem először Bradbury-könyvet a kezeim közé, ekkor jelent meg ugyanis a szerző egy korábbi kötetének felújított kiadása Az illusztrált ember. A fantasztikus gyűjtemény okozta pozitív élmény olyannyira mély benyomást tett rám, hogy bár ezúttal véletlenül került hozzám a jelen könyv, mégis… nem tudtam nemet mondani az olvasására. Rettenetesen kíváncsi voltam, hogy ezúttal milyen történeteket tartogat számomra Bradbury talán egyik legnépszerűbb alkotása.

A Marsbéli krónikák, ahogy a szerző több más kötete is, felújított és egyben bővített verzióban került újra kiadásra az Agave Könyvek gondozásában. Az életmű-sorozathoz passzoló, egységes külső nem csak alapos kozmetikázáson esett át, de a ki is egészült azokkal a marsi témákat feldolgozó novellákkal, amik ugyan kapcsolódnak az eredeti gyűjteményhez, de korábban egyáltalán nem vagy éppen más kötetben jelentek csak meg.

A felújított formának köszönhetően tehát végül két részre különül a könyv: az első rész tartalmazza az eredeti, már korábban is megjelent novellagyűjteményt, míg a második részben az eddig még csak külön létező történetek kaptak helye. Az illusztrált emberrel ellentétben, ahol egy tetovált férfi adja a könyv keretét, a testén található minták története pedig szolgáltatja a tartalmat, addig a Marsbéli krónikák novellafüzére egészen más jelleget ölt.

A marsi létet, mint központi témát ezúttal egy szinte szabályos idővonal mentén megkomponált történetek gyűjteménye jelenti, amelyek nem mindig kapcsolódnak össze szorosan. Néhány szál összefonódik, néhány viszont teljesen más irányt vesz. Ezt azért is igyekszem leszögezni, mert bár első ránézésre akár regénynek is hathat a könyv, mégis idő- és cselekménybeli ütközésekbe botolhat a szemfülesebb olvasó. Személy szerint egyike vagyok azoknak az embereknek, akik szeretik a folytonosságot, akik lelkesen keresik a kapcsolódási pontokat, akár különálló dolgok között is. Mivel itt ráadásul egyazon témakört járjuk körbe, így számomra rettenetesen frusztrálóvá váltak végül azok a pillanatok, amik nem illeszkedtek az adott idővonalba. Lényegében mintha egy-egy fejezet megváltoztatta volna magát a “történelmet”. Persze ezt tovább is gondolhatjuk, hiszen évtizedek, majd évezredek telnek el a cselekményben, így akár a marsi/földi történelmet is nyugodtan újra lehetett írni, mert hát belehelyezkedve a cselekménybe gondoljuk csak el, évszázadok múltán mégis ki jönne rá…? 🙂

Mindenesetre valóban érdemes önállóságukban ízlelgetni a történeteket, hiszen van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Bradbury az a fajta science fiction író, aki nem az ember és technika kapcsolatát helyezi előtérbe és boncolgatja, nem a tudományos vívmányoknak szenteli figyelmét, amelyek előreviszik a szereplőit az útjaikon, hanem az a fajta író, aki az idegen környezetet és az űrt csak egyfajta katalizátorként használja az emberi természet még alaposabb megismeréséhez és kivesézéshez. A Marsbéli krónikák tökéletes társadalomkritikája nem csak a múltnak, Bradbury korának, de a jelenünknek is. Érdekes, hogy hiába a hetven év, a könyv egy cseppet sem veszített az aktualitásából.

A képzeletben kolonizálásra ítélt Mars bolygót a tudománynak köszönhetően mára már jól ismerjük. A rideg, élhetetlen marsi valóság Bradbury látomásaiban egy meleg és élhető közeggé válik, ahol egy nálunknál minden tekintetben felsőbbrendű faj éli háborítatlan mindennapjait egészen az első telepesek megérkezéséig. A különleges, ám elsőre (a korábbi elképzeléseinkhez képest) mégis teljesen idegen a mars-lakók a sajátos szépségükkel és háború nélküli kultúrájukkal minden tekintetben az emberiség fölé emelkednek. Ám hiába a látszólagos béke és tolerancia, a félelem nagyobb úr volt, így hát döbbenten figyeltem a haláltusák sorozatát: az emberét, a marslakóét, az egyik fajét, majd a másikét. Különös, hogy a halál és ezzel együtt gyakran a magány szinte minden novellát áthatott.

A történetek középpontjában javarészt a gyarló ember áll, aki otthagyja a pusztulás szélére sodort Földet, hogy aztán ugyanazokkal a gondolatokkal, ugyanazzal a felfogással és hozzáállással meghódítsa a Marsot. A földi életünk és a múltunk ismerete nyomán tökéletesen hihetővé válik Bradbury víziója, mely szerint történhet bármi, nem változunk (vagy nagyon ritkán), újrakezdjük ugyanazokkal a hibákkal és ugyanazzal a nemtörődöm hozzáállással, s tönkreteszünk mindent, ami a kezünk ügyébe kerül.

Hiába egyazon tematika, a történetek sokszínűsége miatt rengeteg gyöngyszem bújik meg a novellák között. Ami leginkább megfogott mind közül az A zöld reggel című szösszenet, melyben egy férfi elhatározza, hogy zöldebbé, oxigénben gazdaggá teszi a Marsot. Hetekig gyalogol előre, ülteti a magokat, míg egy nap lehullik a várva várt eső és a férfi visszafordulva igazi csodát lát… Hogy a költői képek miatt-e vagy sem, nem tudom, de olyan ez a novella, mint balzsam a szívnek. Kevés szebbet olvastam ennél. 🙂 Persze számos más történetet is kiemelhetnék, például az Edgar Allan Poe munkásságának adózó A második Usher-ház elnevezésű novellát, ami a gótikus horror elemeit vegyíti a tudományos fantasztikummal vagy épp egy másik kedvencemet, az Új pályát (ami amúgy Az illusztrált emberben is szerepelt), melyben az afroamerikai telepesek a múltbeli sérelmek okozta fájó sebeit tépi fel újra egy fehér bőrű utazó.

Összességében kis falatokban fogyasztva ugyan, de ajánlom mindenkinek, akit nem riasztanak az űrbéli történetek és egy elképzelt idegen kultúrával meghintett útkeresése az emberiségnek. Ki tudja, talán segít tanulni a hibáinkból…

Kedvenc idézetek:

Mi, földiek különösen tehetségesek vagyunk nagy és szép dolgok lerombolásában.

Cenzúrázni kezdték a képregényeket és a krimiket, és természetesen a filmeket, innen vagy onnan, hol az egyik, hol a másik csoport, politikai elfogultság, vallási előítélet, szakszervezeti nyomás alapján. Mindig akadt kisebbség, amely félt valamitől, a nagy többség pedig félt a sötéttől, félt a jövőtől, félt a múlttól, félt a jelentől, félt önmagától és önmaga árnyékától.

Oly sokat tud adni a fa; színt ad, árnyékot ad, gyümölcsöt ad, játszótér a gyerekeknek, egész égi világmindenség, amelyre fel lehet mászni, és amelyen kapaszkodni lehet, a csemege és az öröm építménye – ez a fa. De legfőképpen a fa kristálytiszta levegőt szűr magából az emberi tüdőnek, és kedves susogást a fülnek, mikor az ember fekszik éjszaka a hófehér ágyban, és várja, hogy a susogás álomba ringassa.

Ha az ember valamit nagyon akar, hazudik önmagának. Azt mondja, hogy senki másnak nincs igaza.

OLVASS BELE!
vagy
Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, akkor megrendelheted innen!

Eredeti cím: The Martian Chronicles
Nyelv: magyar
Fordította: Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Gálla Nóra, H. Kovács Mária, Juhász Viktor, Pék Zoltán, Török Krisztina
ISBN: 9789634196396
Eredeti megjelenés: 1950.
Magyar megjelenés: 2020.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 458
Kiadta: Agave Könyvek

Fülszöveg:

Az emberiség a pusztulás szélén álló világát elhagyva a Marsra költözik. Az új kezdet reménye hívja, csakhogy ő magával hozza a régi félelmeit és vágyait is. Azonban a különös, új világ az ősi, kihalófélben lévő marslakókkal és a hatalmas, vörös-arany sivatagokkal teljesen megbabonázza, beleszivárog az álmaiba, és örökre megváltoztatja.

Ray Bradbury 1950-ben megjelent műve a science fiction alapköve, ma is döbbenetesen friss és lenyűgöző. Az olvasó felújított kiadásban, új szerkesztésben tartja kezében a könyvet; a klasszikus történet mellett megtalálhatóak Bradbury további marsbéli krónikái is, melyek eredetileg folyóiratokban és más novelláskötetekben jelentek meg. Ezek közül számos most először olvasható magyarul.

Nyereményjáték

Ha már szóba kerültek a marslakók, ideje, hogy megismerkedjünk néhány földönkívülivel. A feladatotok csak annyi, hogy az állomásokon található képek alapján megnevezzétek nekünk a különböző űrlényeket, és beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A kép:

a Rafflecopter giveaway

Állomások: