Te olvastál már kortárs lengyel irodalmat? A válasz erre a kérdésre igazán ritkán igen, így ebben a turnéban három vállalkozó kedvű bloggerünk mutat be egy igen fontos kötetet Bronka Nowickától, ami nemrég jelent meg magyar nyelven, hála a Prae Kiadónak. Kövessétek a turnét és játszatok velünk, hogy megnyerhessétek a kiadó által felajánlott ajándékpéldányt!
A gyerek a kertben járkált, és nézte azt, ami ott volt. A kő vele együtt falta a látványt. Már tudta: bármivel képes életben tartani a követ, ami átmegy az érzékein. Még egy görönggyel is, ha ránéz, közönséges fűvel, amikor megérinti. Talán még a fű gondolatával is.
Vélemény:
Két dolgot teszek ritkán: ritkán olvasok novellásköteteket és ritkán olvasok olyan külföldi szerzőtől könyvet, aki nem az angolszász irodalom területén tevékenykedik. Ezért is voltam kíváncsi a Bronka Nowicka, lengyel színházi rendező és forgatókönyvíró Niké-díjas novelláskötetére, ami hazájában a legnagyobb elismerésnek számít, és amit angol, német, cseh, orosz és észt nyelvekre is lefordítottak az elmúlt évek során.
A kötetet csak a lengyel volta miatt szerettem volna mindenképp elolvasni, így nem is nagyon tudtam olvastam utána, hogy tartalmát tekintve mi fog rám várni az olvasáskor. Éppen ezért, amikor fejest ugrottam a történetekbe, egyszerűen nem értettem miről van szó, hol vagyok és mi ez az egész. Szép lassan aztán minden értelmet nyert… A könyv negyvennégy rövid novellája ugyanis hol szorosabban, hol lazábban, de összekapcsolódik: négy generáció életébe nyerünk bepillantást, mindegyik szereplő egy-egy szösszenetben tűnik fel, majd adja át a stafétát másiknak.
A novellák mindegyike egy tárgy nevét viseli címként, mindegyik központi szerepet kap az adott részben és mindegyik a különböző életutatok és életszakaszok leképzésében játszik szerepet. Van itt minden, ami egy négygenerációs család életében megtörténhet: a háború borzalmai, az időskori demencia, a gyerekkor hazugságai, a gyermeki agresszió vagy épp a nemiség kérdése. A lengyel falusi élet és egy család múltja, történelme egészen szürreális képeken keresztül jelenik meg és ebből fakad a nehezen emészthetősége. Minden novella után kénytelen megállni az olvasó, hogy megeméssze a tartalmát, ízlelgesse a lírai hangvételű, költői képekben gazdag megfogalmazást.
Több kedvencet is avattam az olvasás során, például a Fésű, ami az elsők egyikeként a morbidságával és szokatlanságával az ember gyomrába öklöz, majd szó nélkül ott hagyja őt a gondolataival. Egy gyerek memoárja ez a halott nagyapjáról, az emlékéről, ami fájóan ismerős képekkel operált. A Villa szintén érdekes koncepciót jelenít meg, ahol az élet és a halál kettőse kerül a középpontba. Szerettem azt a gondolatot, hogy a túlélést egy kripta biztosítja, hogy ahol a halál “lakik”, ott kapni lehetőséget az életre.
Összességében örülök, hogy olvashattam ezt a kötetet, mert egy elgondolkodtató, ám igazán szürreális élményben lehetett részem. Szokatlan volt, egy olyan kötet, ami meg fogja osztani az olvasókat és azt sem hiszem, hogy egy olvasás elég ahhoz, hogy minden rejtett képet felfedezzen az olvasó, de éppen ettől válik különlegessé. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben még újra kézbe fogom venni, hogy láthassam, mennyit változtak az érzéseim és mit szűrök le belőle egy másik életszakaszban.
Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, akkor megrendelheted innen!
Eredeti cím: Nakarmić kamień
Nyelv: magyar
Fordította: Sipos Tamás
ISBN: 9786156199096
Eredeti megjelenés: 2015.
Magyar megjelenés: 2021.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 86
Kiadta: Prae KiadóFülszöveg:
A negyvennégy rövid történet főszereplői mindennapi tárgyak: fésű, teáskanna, cipők, gombok, tükör, kövek, melyeket az éles szemű elbeszélő éppúgy szóra bír, mint a saját családját: anyát, aki folyton takarít, halat pucol vagy mosogat, apát, aki talán még maga sem nőtt fel teljesen, és a mosogatón át, az ebéd maradékával szökne el a házból, nagypapát, aki helyett a halála után az élőknek kell megkeverni a teát, és dédit, aki vénségére egy párnahuzat-babát dajkál. Miközben bepillantást nyerünk a négy generáció életébe, történeteik hátterében kirajzolódik a lengyel falusi élet és a közelmúlt történelme is.
A Megetetni egy követ című debütáló kisprózakötetért 2016-ban Bronka Nowickának ítélték oda a legnagyobb elismeréssel járó lengyel irodalmi díjat, a Nikét.
Nyereményjáték
Lengyel magyar két jó barát…A történelem során nem egyszer keresztezte útját a két nép. Nem egyszer volt közös uralkodónk, így a közös szavak, kifejezések megjelenése nem különösebben meglepő. A turné játékának szavai viszont különlegesek: lengyel szavak, melyeknek magyarul is van jelentésük ugyanebben az alakban. A feladatotok, hogy kitaláljátok, mit is jelent igazából ez a lengyel szó, ami formailag megtévesztő, hisz az ember azt gondolná magyarul írták. (Példa: a latin nyelvben létezik a következő szó: simul. Ennek a magyar megfelelője az “egyszerre”, bár maga a simul is értelmes magyar szó, csak teljesen más jelentéssel., Tehát, ha a simul lenne a kérdés, a helyes válasz az, hogy egyszerre.)
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A szó:
most
a Rafflecopter giveaway
Állomások:
Blogturné Klub
11.24 – Ambivalentina
11.26 – Nem félünk a könyvektől
11.28 – A Szofisztikált Macska
11.30 – Könyv és más
