Dr. Michaeleen Doucleff elképesztő dologra vállalkozott azért, hogy megtanulja kezelni a lányát: bejárta a világot. A kémiai diplomával rendelkező amerikai kutatónő elutazott a világ peremén élő népekhez azért, hogy felderítse, hogyan nevelik ők a gyermekeiket. Könyvében ezt a tudást összegezte, és a világ elé tárta azért, hogy a nyugati szülők rájöjjenek, mit rontanak el. Tartsatok velünk, ha érdekel, mit gondolunk a könyvről!

Valahányszor meg tudjuk állni, hogy dühösen reagáljunk, a gyerek azt látja, hogy higgadt módon is lehet kezelni a frusztrációt. Megtanulják megőrizni a nyugalmukat, amikor felhorgad bennük a harag. Ha tehát egy szülő segíteni szeretne a gyerekének, hogy megtanulhassa szabályozni az indulatait, legelőször is a saját indulatait kell tudnia megfékezni.

Vélemény:
Minden gyermeket nevelő egyén törekszik arra, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a helyzetből, hogy megtalálja a tuti receptet a gyereknevelés kapcsán, hogy a jövő generációját kedves, figyelmes, önálló felnőttekké nevelje, de akik addig is kezelhető, jó gyerekekként kísérjenek el minket a mindennapokon. Bevált tippek és trükkök terjednek a kollektív tudatban, amelyek vagy beválnak, vagy nem, hiszen akárhogyan is keressük, még nem találtuk meg a tökéletes receptet arra vonatkozóan, hogy a mintagyerekek milliói rohangáljanak a világban. Michaeleen Doucleff gyermekneveléssel kapcsolatos könyve ezért is lehet mindenki számára csábító, hiszen egy újabb kiadvány hirdeti magáról, hogy talán igen, most itt van a megoldás minden problémánkra. De ez valóban így van?

Doucleff nem szociológus, nem pszichológus, de még csak nem is antropológus, hanem újságíró, aki PhD fokozatot szerzett kémiából. A tudományosságot így első körben meg is kérdőjelezhetnénk, de a könyv alapötlete és felépítése mégis csak zseniális. A szerző saját tapasztalatára és kétségbeesésére épít, amikor rájön, hogy képtelen szót érteni a saját gyerekével, hogy képtelen kezelni a kétségbeejtő otthoni helyzeteket. Elkezd hát utána járni, hogy miért járnak annyira rossz nyomon a nyugati szülők, miért van az, hogy bizonyos ősi közösségekben, amelyek ma is őrzik ősi életformájukat, a gyerekek sokkal kiegyensúlyozottabbak, önállóbbak, kedvesebbek, mint a modern világ gyerekei. Állhatatos újságíróként megfigyel, analizál és következtetéseket von le ezektől a családoktól, s mindezeket szakemberek segítségével elemzi tovább. Neurológusok, pszichológusok, antropológusok interjúi segítségével próbál rájönni, hogy hogyan hatnak ezek a gyerekek szellemi egészségére és fejlődésére, majd megpróbálja alkalmazni ezeket a módszereket a saját életében.

Doucleff három népcsoport életébe enged bepillantást, amikor fogja magát és kislányát, Rosyt, majd elutazik Mexikóba, a majákhoz, a sarkvidékre, az inuitokhoz és Tanzániába, a hadzákhoz, hogy megfejtse a gyermeknevelés nagy titkát. Az itt élő gyerekek, ugyanis együttműködők, segítőkészek, nem hisztiznek, higgadtak és önállóak, valamint magabiztosak. Csodálatosan hangzik igaz?

Ha őszinte akarok lenni, belőlem végül ambivalens érzéseket váltott ki a könyv, illetve talán még jobban a szerző személye. Doucleff egy karierrista, két lábbál a földön asszony, aki mintha úgy vállalt volna gyereket, hogy nem vette számításba, innentől a feje tetejére áll majd az élete… Rossz anyának érezte magát, mert a gyerkőc viselkedése egy olyan irányt vett, amit már képtelen volt kezelni. A hisztik, a szófogadatlanság mindennaposak voltak az életükben olyan szinten, hogy ellenségnek tekintette már a saját lányát is… És őszintén szólva, elhiszem, hogy van az a pont, amikor az ember annyira kétségbeesik, hogy azt mondja elég és kiszaladna a világból, de Doucleff esetében én magát a gyerekhez való hozzáállását kérdőjelezem meg. Gyakorlatilag az esetek nagy részében azt éreztem, hogy sérelmezi azt, hogy a gyereke még nem elég felnőtt, hogy nem képes úgy viselkedni, mint a korabeliek és ez alapvető hiba, hiszen nem várhatjuk el egy háromévestől, hogy felnőttként viselkedjen bármilyen élethelyzetben is. Valójában pedig erre világítanak rá a különböző népcsoportoknál tett élményei is, csak a hangsúly eltolódik a hosszú távú hatások felé.

Néhol részben emiatt, csapongónak és következetlennek találtam az általa adott útmutatásokat. Többször is hangsúlyozza a könyvben, hogy ő képtelen lemenni a gyerek szintjére és nem is akar, mert baromira fárasztó… Ez valóban így van, de a nyugati világnak vannak olyan hozadékai az ősi népcsoportokéval szemben, amelyet nem tudunk megkerülni. Így például a közösség élményét javarészt mi tudjuk a gyerek számára biztosítani, hiszen már nincsenek többgenerációs együttélések, elszeparálódtunk egymástól és úgy gondolom azért szükség van arra, hogy a gyerekkel a saját szintjén is foglalkozzunk, ha azt akarjuk, hogy fejlődjön. Ezt a gondolatot, olyan szintig húzta, hogy lényegében a gyerek kedvére való tevést szinte teljes mértékig elvetette: nem kellenek olyan programok, amik gyerekközpontúak, nem kell annyi játékszer és nem kell annyit játszani sem vele… Na itt aztán bennem hatalmas kérdőjelek kezdtek lebegni a belső szemem előtt…

Számomra ugyanis ez már túl sok volt, ha belegondolok a saját helyzetünkbe… Én elképzelni sem tudom, hogy ennyire elvágjam attól a gyereket, hogy gyerek lehessen. Nem hiszem, hogy a hét minden áldott napján programokkal kellene teletáblázni a gyerek életét, de miért ne szerezhetnénk neki örömet, ha megtehetjük. Nem vallom, hogy minden értelmetlen kacatot, a százhuszadik újabb babát meg kellene venni neki, de  akár egy fejlesztő játékot, amiben örömét leli, miért ne vehetnénk meg. Érdekes az itt megjelenő gondolat, ami szerint ezzel csak “ünnepeljük”, szórakoztatjuk a gyereket ahelyett, hogy a család tagjává tennénk őket azzal, hogy bevonjuk a mi mindennapi feladatainkba.

Ehhez kapcsolódva ugyanis vannak nagyon jó és hasznos gondolatai is a kötetnek. A majáknál például rendkívül segítőkészek a gyerekek és mindennek az az oka, hogy a szülők ki is használják a bennük levő, velük született segítőkészséget. Ugyanis figyeljétek csak meg, mindenféle hívó szó nélkül ott teremnek a legkisebbek, hogy azt csinálhassák, amit mi, hogy segítsenek abban, amit épp teszünk. Lehetséges, hogy nagyobb koszt és rendetlenséget hagynak maguk után, illetve két perc után már el is illannak, de ha nem törjük le a lelkesedésüket, ha nem szólunk rájuk és utasítjuk őket, nem érzik kényszernek a dolgot, akkor legközelebb is jönnek, tökéletesednek, a jövőre nézve pedig ez egy fantasztikus hosszú távú befektetés lehet.

A nevelésnek azon módszerét is nagyon üdvözlöm, hogy nem kell állandóan mindenért kiabálni a gyerekkel, nem kell mindenen felhúznunk magunkat, hiszen ezzel mi magunk alacsonyodunk le egy hisztiző gyerek szintjére. És mivel mi vagyunk számukra a követendő példa, így csakhamar egy ördögi kör alakulhat ki, ha az emelt hanggal és dühvel próbálunk fegyelmezni.

Úgy gondolom, hogy ez a könyv bár tartalmaz remek gondolatokat, de mindenképp ki kell az olvasónak szintetizálnia belőle a maga számára hasznos gondolatokat. Érdemes végiggondolni a saját helyzetünket és ahhoz igazítva, finomítva adaptálni a könyv tanácsait, tippjeit a gyakorlatban. Én már próbálkoztam is azzal, hogy néhány trükköt belecsempésszek a mindennapokba, kíváncsi leszek, hogy lesznek-e hosszú távú hatásai a dolognak. Talán majd egyszer én is megírom a tapasztalataimat… 🙂

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, akkor megrendelheted innen!


Eredeti cím: Hunt, Gather, Parent
Nyelv: magyar
Fordította: Szabó Olimpia
ISBN: 9786156122667
Eredeti megjelenés: 2021.
Magyar megjelenés: 2022.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 414
Kiadta: XXI. Század

Fülszöveg:

Azokban a közösségekben, amelyek ma is őrzik ősi életformájukat, a gyerekekből kiegyensúlyozott felnőttek lesznek. Mit tanulhatunk ezektől a hagyományőrző kultúráktól?

Dr. Michaeleen Doucleff ki akarta deríteni, mi az, amiben a nyugati szülők rossz nyomon járnak. Elment Mexikóba, a majákhoz, a sarkvidékre, az inuitokhoz, és Tanzániába, a hadzabékhoz. Ezek a szülők egészen más jellegű kapcsolatot alakítanak ki a gyerekeikkel, mint a nyugati szülők többsége: nem kontrollálni akarják őket, hanem együttműködni velük, nem a félelemre építenek, hanem a bizalomra, és az egyéni igényekre összpontosítanak, nem arra, hogy életkorának megfelelően hol kellene tartania a gyereknek.

A gyerekek hihetetlenül kedvesek, nagyvonalúak és előzékenyek lesznek, anélkül, hogy kiabálnának velük, unszolnák vagy öt-tíz percre a szobájukba küldenék őket. A maják mesterien nevelnek együttműködő gyerekeket. Nem kell lekenyerezniük, fenyegetniük vagy feladatokat adniuk nekik. A gyerekek attól kezdve, hogy megtanulnak járni, segítenek mindenben. Az inuit gyerekek hatékonyan elsajátítják szüleiktől az érzelmi intelligenciát. Amikor a gyerek kiabál, csapkod vagy rendetlenkedik, az inuit szülő szelíden, higgadtan reagál, ezáltal a gyerek megtanul lecsillapodni, és ellesi, hogy előbb gondolkodjon, és csak utána cselekedjen. A hadzabé szülők önálló, magabiztos gyerekeket nevelnek. Egyszerűen védik meg gyerekeiket a stressztől és a szorongástól, amely az amerikai gyerekek körében oly gyakori.

Doucleff a saját lányán is ezeket a módszereket alkalmazta, és a lánya fegyelmezett maradt, anélkül hogy Doucleff kiabált volna vele. Doucleff pszichológusokkal, neurológusokkal, antropológusokkal és szociológusokkal interjúzott, és levezette, hogy az itt tárgyalt módszerek hogyan hatnak a gyerekek szellemi egészségére és fejlődésére. Ez a praktikus tanácsokkal teli könyv segít újragondolni a gyerekekhez fűződő kapcsolatunkat, és elmondja, hogyan lehet az ősi, működőképes gyereknevelési módszert jelenlegi körülményeink között alkalmazni.

Nyereményjáték

Mivel a könyv a különböző népek gyereknevelési szokásairól szól, játékunkban is erre fókuszálunk. Minden állomáson leírtuk egy nép nevét, a feladatotok pedig, hogy megkeressétek, hogyan írják a “gyerek” szót azon a nyelven. Ha nem találnátok meg, bármilyen, a témához kapcsolódó fogalmat (pl. család, férfi, nő) beírhattok a Rafiba.

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A népcsoport neve:
hindi

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

Blogturné Klub
04.17 – Nem félünk a könyvektől
04.19 – Könyv és más
04.21 – Readinspo
04.23 – Spirit Bliss Sárga könyves út

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük